Fordulat Lengyelországban

Magyarként furcsa hallani és olvasni a legtöbb elemzőtől, hogy a korábban oly egységesnek, hazafinak és vallásosnak tartott lengyel társadalom mélyen megosztottá vált. Mindennél jobban tükrözi ezt a választás eredménye. Hogy mi történt ebben az országban, és miért keletkezett ilyen áthidalhatatlan szakadék a nemzeti és a liberális érzelmű lengyelek között, az egy külön írás témája lehetne. Ami a megosztottságot illeti, itt az ellentétek többdimenziós és többféleképpen megjeleníthető rendszeréről van szó, amit a vidék–város, a hagyomány–progresszió vagy például a szuverenitás–uniós központosítás ellentétpárjaival is jellemezhetünk. Egy biztos, hosszú ideig nem lesz még nyugalom Lengyelországban, és ez több elemző szerint nemcsak a kelet-közép-európai térségre hat ki majd, de az Európai Unió egészére is!

Az ismeretlen ember

A második forduló előtti kampány meglehetősen brutálisra sikeredett, jó kérdés persze, hogy melyik lengyelországi kampányt hatnak át az ellenféllel, ellenfelekkel szembeni gyengéd érzések… Korábban még a nemzeti érzelmű lengyel szavazók is azt hitték – ideszámítva például a hazánkban élő konzervatív lengyeleket is –, hogy Donald Tusk jelöltje, a liberális varsói főpolgármester, Rafał Trzaskowski nyeri az elnökválasztást. Esélytelennek tartották a Jog és Igazságosság (PiS) emberét, a történész Karol Nawrockit, mert nincs politikai tapasztalata, és mint politikus ismeretlen a lengyel közvélemény előtt. Ráadásul köztudott, hogy a Tusk-kormány koholt vádak alapján háromnegyed részben csökkentette a Jog és Igazságosság állami támogatását, nagy kérdés volt tehát, hogy miből, milyen források felhasználásával kampányol majd az a Karol Nawrocki, aki egyébként nem tagja a Kaczyński-pártnak. De aki Krakkóban járt például a választás első fordulja előtt, az meglepő módon igen sok Nawrocki-plakátot láthatott. Tény, hogy amikor a Tusk-kormány bejelentette a Jog és Igazságosság pénzeinek megvonását, rövid időn belül húszmillió złoty, azaz kétmilliárd forintnyi adomány érkezett a hívektől a párt kasszájába.

Rafał Trzaskowski esetében a bevett rutin szerint ment minden. Azaz különféle úton-módon jelentős összegekkel erősítette a jelölt kampányát Brüsszel, illetve Soros György alapítványi rendszere, de még a Bajnai Gordon, Sárközi Viktor-féle DatAdat is felbukkant a színen, immár Estratos Digital néven. És ha nem csalnak az értesüléseink, akkor egy 40 millió forintos csomaggal szállt be Trzaskowski kampányába.

Megakad a helyreállítás

Ahogy számítani lehetett rá, az első forduló szoros eredményét látva pánikba esett a lengyel liberális tábor. Nawrocki terveiről és nézeteiről, például a háború elutasításáról, az oroszokkal szembeni józan politizálásról, a szigorú határellenőrzés bevezetéséről és a brüsszeli parancsrendszer kritikájáról már nem is volt szó. Két pillére lett az új, liberális kampánynak. Az egyik az, hogy a Tusk-kormány azért maradt adós ígéreteinek 50 százalékával, mert a szintén a Jog és Igazságossághoz kötődő, most leköszönő elnök, Andrzej Duda sorra megkontrázta a kormánykoalíció törvényalkotó kezdeményezéseit. És ha Nawrocki győz a második fordulóban, akkor ugyanez várható, sőt, elnöki működése kihat majd a kelet-közép-európai térség és az unió politikájára is. Egyrészt azért, mert jelentősen megerősödik ezzel a szuverenista nemzetek tábora, másrészt mert Nawrocki jó kapcsolatot ápol Donald Trumppal. Egyébként való igaz, találkoztak az említett férfiak. „Győzni fogsz!” – ezzel búcsúzott Trump Nawrockitól.

Előkerültek szaftosabb ügyek is. A liberális propaganda banditának, gengszternek nevezte Nawrockit, aki nemcsak szélsőjobboldali, de alvilági kapcsolatokkal is rendelkezik. Szerintük futballhuligán volt, és mint ilyen, számos tömegverekedésben vett részt, másrészt pedig mint testőr „konzumhölgyek” biztonságára ügyelt valamelyik elegáns tengerparti szállodában. A jobboldal sem maradt adós. Szerintük Trzaskowski hazaáruló, minden lengyel ellensége, aki Brüsszel karjaiba akarja lökni, el akarja adni az országot, meghajolva a nyugat felől áramló devianciák, például az LMBTQ- és a gendermozgalmak előtt, megfejelve mindezt Brüsszel vallás-, illetve keresztényellenességével is.

Ma már tudjuk, melyik kampánystratégia lett hatékonyabb. Karol Nawrocki győzelme az államélet egyensúlyát jelenti majd, fékezve, sőt megkontrázva a miniszterelnök szélsőségesen liberális és Brüsszelhez igazított indítványait, és figyelmeztet azokra a mindennapi törvénytelenségekre, amelyet a „jogállamiság helyreállítása és a demokrácia megerősítése” címen művel a kormány.

Pólók magyar címerrel

Katartikus ereje van a lezajlott megmérettetésnek, megmozdultak a lengyelek. A választók 72,8 százaléka járult az urnákhoz, ennél többen csak a 2023-as parlamenti választáson vettek részt, akkor a lengyelek 74 százaléka szavazott. Ahogy azt több választó is elmondta, a munkahelyeken ordibálós vitákat eredményez már a nemzeti és a liberális ideológiai szembenállás. Az elemzők egy része szerint utcai összecsapásokig, zavargásokig, erőszakos akciókig is vezethet a vita. A lengyel konzervatív média Karol Nawrocki győzelmében a Tusk-kormány bukását és a brüsszeli progresszív politika jelentős erővesztését is látja. „Európa sorsa függ ettől a választástól” – jelentette be több elemző is. Merthogy egy konzervatív elnök könnyen a renitens Magyarország mellé állíthatja hazáját, de minden más euroszkeptikus államot is támogat majd. A választás előtt rendezett jobboldali nagygyűlést magyarbarát gesztusok is jellemezték, külön pólókat is nyomtattak, amelyeken a magyar és a lengyel címer barátian ölelkezik.

Nem látunk a jövőbe, de adottak azok a kérdések, amelyekben rögtön éles szembenállás keletkezik az új államfő és Donald Tusk kormánya között. Például az elbocsátásra kijelölt 2500 bíró ügyében, a háborús készülődésben, az alkotmánybíróság tekintélyének helyreállításában, az ellenzék elleni koncepciós perekben és más rendőri, ügyészi törvénytelenségek kérdésében, de az abortusz liberalizálásának törvényre emelésében is… Hosszan folytathatnánk a listát. És talán lecsendesedik a Tusk-kabinet egyre durvuló magyarellenessége is.