– A sajtóban egy 2007-es és 2014-es geológiai tanulmányra is hivatkoznak, mondván, hogy a geológiai szakemberek már akkor jelezték, hogy a beázások, beszivárgások miatt katasztrófába torkollhat a parajdi sóbánya története. Mik voltak a figyelmeztető jelek geológus szemmel nézve?

Hirdetés

– Valóban, a parajdi sóbánya „betegségének” a szimptómai már sok évvel ezelőtt jelentkeztek. Ezekre az idézett, 2007- ben nemzetközi konferencián bemutatott tanulmány hívta fel először a figyelmet még mielőtt a vízbetörési esetek megtörténtek volna. A tanulmány hidrológiai és hidrogeológiai, majd geofizikai mérési adatokra támaszkodott, amelyek lehetővé tették a kockázati tényezők elemzését és az azt követő figyelmeztetések, sőt javasolt intézkedések megfogalmazását is, azaz a bánya és környékének a monitorizálását…

ami süket fülekre talált és nem történt meg.

– Ami ennek ismeretében hihetetlen…

– Ráadásul azóta az észlelt szimptómák csak súlyosbodtak és megsokszorozódtak, az egyre gyakrabban bekövetkező vízbetörések formájában – az utóbb időben már évenkénti gyakorisággal, egészen az idei eszkalációig, amely már a „betegség” utolsó fázisába jutásának a jele. Közben egyéb figyelmeztető jelek is adódtak, mint amelyek a régi, használaton kívüli bányaüregekben történt „száraz” beomlások, amelyeket a hivatalosan alkalmazott bányageológus észlelt és jelentett, de amelyek nem látszottak veszélyeztetni sem az aktív kitermelést, sem a turisztikai/kezelési részleget, ezért nem történt meg a jelenségek alapos vizsgálata és kiértékelése, ergo sem a kockázati tényezők felmérése.

Kapcsolódó cikkünk

– Miért nem?

– Érdemes megjegyezni, hogy a bányageológus elsődleges feladata – a kitermelés anyagának a mennyiségi és minőségi biztosítása – mellett a munkaköréhez tartoztak/tartoznak olyan nem földtani képzettséget igénylő, de igencsak megterhelő tevékenységek és feladatok is, mint a munkavédelem és a kitermeléshez kapcsolódó környezeti problémák feltárása és kezelése, amelyek mellett egyszerűen nem volt/nincs ideje a „szimptómákkal” is foglalkoznia,

amelyeket amúgy sem vett/vesz figyelembe a kitermelésre és a profitra koncentráló vezetőség, sem maga a bánya, sem a felsőbb állami szervek szintjén.

– E jelek tudatában megelőzhető lett volna a katasztrófa?

– Igen, megelőzhető lett volna, ha a „szimptómák” észlelése és jelentése után nem mulasztották volna el a kötelező naprakész „diagnózis” elkészítését a bánya folyamatos geofizikai, hidrogeológiai és mérnökgeológiai, valamint a felszín hidrológiai monitorizálása eredményeképpen, és annak alapján a szakszerű „kezelés” megtervezését és kivitelezését. A bányászok által jelzett beszivárgások is a bánya „betegségének” a szimptomatológiájához tartoztak, amit, a többiekkel együtt, nem vettek figyelembe.

– Egy parajdi lakossági fórumon páran arról beszéltek, hogy egy tavat kellene létrehozni a kiszivattyúzott vízből, a bánya melletti területen. Ez geológiai értelemben kivitelezhető terv?

– Igen, általános de nem mérnökgeológiai megalapozottságú véleményem szerint, a megfelelő óvintézkedések és káros környezeti hatásokat kizárása mellett kivitelezhető.

– Mi történik most a bánya belsejében, hogy megtelt vízzel?

– Ami a bányába jutott vizet illeti, szerintem három helyzetet lehet és szükséges aktuálisan elkülönítenünk: a még száraz, a részlegesen feltöltött és a teljesen feltöltött üregek helyzetét.

A még száraz üregek esetében az üreg falainak az elmozdulását, deformálódásat kéne figyelni a szomszédos, vízzel elöntött üregek szomszédságában. Itt a veszélyt az elválasztó fal deformálódása, elvékonyodása, esetleg áttörése jelenti; az elváltozásokat beltéri távérzékeléssel lehetne követni.

A részlegesen feltöltött üregek esetében, a víz sótelítettségét kéne vizsgálni, ugyanis a sóval telített víz már nem oldóképes. De további felszíni édesvízi beáramlás vagy szivárgás esetén további sókioldás várható, legfőképpen a beáramlások felszínközeli zónáiban és azok közvetlen szomszédságában.

Ez a folyamat idővel a boltozat beomlása irányában hat.

– Hát a teljesen elárasztott üregek?

– A teljesen elárasztott üregeknél a sókioldás elméletileg előbb-utóbb leáll a telítettségnél, de a növekvő nyomás emeli a telítettség küszöbét, amelynél leáll a további kioldás. Ugyanakkor a falakra ható víznyomás felszabadulása a víz kipumpálása során, főleg ha az gyorsan történik, a falak és a boltozat destabilizációjához vezethet. Mindez felszíni horpadások megjelenését és végül a mennyezet beszakadását okozhatja.

Az, hogy ez a folyamat végigmegy-e mindezeken a szakaszokon és végül bányabeomláshoz vezet-e vagy sem, annak sok helyi tényezője van, amelyeket jelenleg senki nem ismer részletes mérnökgeológiai, hidrogeológiai és geofizikai előtanulmányok és kutatások hiányában.

Ahogy már fentebb jeleztem, ilyen összehangolt kutatásokra elengedhetetlenül szükség van, méghozzá nagyon sürgősen.

– Ha jól értettem, akkor önök műholdak segítségével előre tudják jelezni, hogy hol és mikor fog beomlani a bánya. A legújabb adatok szerint mire számíthatunk, kisebb, helyi gödrök keletkeznek vagy összeomolhat az egész „sóhegy”?

– Igen, tudományos kutatás céljából 2019-ben telepítettünk a „Topo Transylvania” nemzetközi projekt részeként egy InSAR reflektorokból álló megfigyelési szelvényt a Sóhát és környéke területére, melynek az a rendeltetése, hogy a topográfiai felszín legkisebb, milliméter-centiméter nagyságrendű és másképp nem érzékelhető módosulását (emelkedését vagy süllyedését) követni lehessen és ezzel a sótektonikához kötött geológiai folyamatokat megfigyelhessük és megérthessük.

A módszer lényege, hogy a Föld körüli pályán keringő egyes műholdak folyamatosan küldenek mikrohullámú radarjeleket a földfelszínre, amelyeket bármilyen reflektorizáló természetes vagy mesterséges felület, de legnagyobb hatásfokkal az erre a célra kifejlesztett úgynevezett sarok-reflektorok, visszatükröznek és a jelek oda-vissza útja idejének a nagyon egzakt, a másodperc milliomodrésze pontosságú mérésével magának a megtett útnak a hosszúságát is, amennyiben az változik a felszín abszolút magasságának a növekedésével vagy csökkenésével, azt a reflektorok telephelyének a kiemelkedésével vagy süllyedésével.

Ezt a rendszert az aktuális drámai parajdi helyzetben nagy haszonnal fel lehet használni a bánya feletti terep jelenlegi módosulásainak a felügyeletére, például a bányabeomlásokat rendszerint megelőző legkisebb mértékű horpadások kimutatására.

A módszer alkalmazása csak heti, legjobb esetben pár napos, rendszerességgel lehetséges, mivel ígényli a műhold-adatok lekérését és fogadását az ESA-tól (European Space Agenmcy), amely ingyen hozzáférhető megfelelő indoklással, azok feldolgozását és értelmezését, emiatt nem szolgáltathat egyik napról a másikra történő instant információt. Mindazonáltal jelenleg ez az egyetlen rögtön bevethető és megfelelő infrastruktúrával rendelkező monitorizálási módszer, amely ráadásul pénzbe se kerül ebben a fázisban. Egy segítési szándékkal és spontánul verbuválódott nemzetközi csapat, az elérhető legavatottabb szakemberekkel, jelenleg éppen ezen dolgozik és napokon belül hasznos információkkal fog szolgálni az illetékeseknek.

– Milyen eredményekre számítanak?

– Ami ettől a kutatási munkától várható, az a sóbánya és környéke, gyakorlatilag Parajd egész területe felszíni stabilitásának az elemzése, vagyis

az instabil területek azonosítása és elhatárolása a stabil területektől.

Ahhoz viszont, hogy – kérdésére válaszolva – „mire számíthatunk”, csupán ennek a kutatási módszernek az alkalmazása nem tud választ adni, mivel nagyon sok apró részleten múlik az, hogy mi lesz a végeredmény. Ezeknek a kimenetelt befolyásoló részleteknek a mibenlétének, paramétereinek a vizsgálatához és megismeréséhez integrált interdiszciplináris kutatás szükséges, mérnök-geológiai, geofizikai és hidrogeológiai módszerekkel, amelyek nemcsak időigényesek, hanem költségesek is. Ha jól tudom, most már rendelkezésre áll az anyagi fedezet hazai és külföldi, többek között magyarországi segítség keretében, de a munkálatokat meg kell tervezni, előkészíteni és lebonyolítani, és mindez

legjobb esetben is hetekben, de inkább hónapokban, mérhető időkeretben lehetséges.