Tisztújító kongresszust tartott a hét végén a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD), a szövetségi parlament (Bundestag) harmadik legnagyobb pártja.

A vasárnap véget ért kétnapos hannoveri kongresszuson megerősítették tisztségében Jörg Meuthen társelnököt, európai parlamenti képviselőt, a pártból kilépett másik társelnök, Frauke Petry helyére pedig a Bundestag-frakció egyik társelnökét, Alexander Gaulandot választották meg.

A Frauke Petry távozásával megüresedett tisztségre eredetileg Georg Pazderski, az AfD berlini szervezetének vezetője pályázott. A párt polgári konzervatív irányzatához sorolt politikus kongresszusi beszédében hangsúlyozta, hogy az AfD-nek koalícióképessé kell válnia.

Meglepetésre elindult ellene a párt Schleswig-Holstein tartományi vezetője, a nemzeti konzervatív szárnyhoz sorolt Doris von Sayn-Wittgenstein, aki úgy vélte, az AfD-nek nem közelednie kell a többi párthoz, hanem el kell elérnie, hogy mások „könyörögjenek” azért, hogy bevegyék őket egy AfD-s vezetésű kormányba.

Egyikük sem szerezte meg a küldöttek többségének támogatását, ezért mindketten visszavonultak, és Alexander Gauland végül a patthelyzet feloldása céljából elvállalta a jelöltséget.

A vezető testületek összetétele és a kongresszusi beszédek alapján tovább erősödött a német sajtóban radikális jobboldalinak is nevezett nemzeti konzervatív szárny, folytatódott a mérsékeltebb irányzatok befolyásának csökkenése, és az AfD változatlanul Angela Merkel kancellár tevékenységének, illetve a menekültek és más bevándorlók, valamint a muzulmán vallás németországi jelenlétének bírálatára építi politikáját. Szakpolitikai elképzelései változatlanul mérsékelten körvonalazottak, például a nyugdíjrendszer fenntartásáról és fejlesztéséről továbbra sincs egységes AfD-s koncepció.

Az AfD az első párt, amely az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Uniótól (CDU) és a Horst Seehofer bajor kormányfő vezette testvérpárttól, a Keresztényszociális Uniótól (CSU) jobbra elhelyezkedve tartósan országos tényezővé vált a német belpolitikában. A 2015 elején történt szakadás – a konzervatív liberális szárny távozása – után a németországi lakosság nagyjából 5-6 százaléka által követett muzulmán vallással és a bevándorlással szemben radikálisan kritikus elem vált meghatározóvá.

Ez kezdetben nem hozott sikert, a párt a jelentéktelenség határára süllyedt, de a migrációs válság elmélyülésével ismét felkapaszkodott, a kormány menekültpolitikájának bírálatára építve, és a szeptemberi Bundestag-választáson a szavazatok 12,6 százalékát kapta meg.

MTI