Asztalt borított Geert Wilders
A kompromisszum vége
Néhány nappal magyarországi látogatása után Geert Wilders kilépett a holland kormánykoalícióból. A Szabadságpárt vezetője utoljára május végén adott ultimátumot a koalíciós partnereinek, azt nehezményezve, hogy kormányzásuk egy évében túl keveset tettek a migráció visszaszorítása érdekében. Wilders sajtótájékoztatóján tízpontos tervet tett le az asztalra, ezt azonban partnerei lesöpörték.
A Szabadságpárt évek óta a legnépszerűbb pártok közé tartozik Hollandiában, de iszlámellenes, illetve alkotmányellenesnek vélt nézetei miatt a többiek sokáig nem akartak vele koalícióra lépni. A 2023-as választásokon aztán az első helyen végzett, de így is csak jelentős kompromisszumok árán tudott kormányt alakítani. Geert Wilders koalíciós pártja, az Új Társadalmi Szerződés (NSC) vezetőjének, Pieter Omtzigtnak a kérésére még a neki győztes pártvezetőként járó miniszterelnöki posztra sem tartott igényt. A migrációval kapcsolatos elképzeléseiből azonban nem volt hajlandó engedni, ezért végül a koalíciós pártok abban egyeztek meg, hogy az új kormány migrációs válsághelyzetet hirdet, amely lehetővé teszi a hatékony fellépést a társadalom jelentős részét aggasztó probléma kapcsán. Ősszel aztán az NSC már azt kezdte követelni, hogy válsághelyzet helyett pusztán csak „sürgősségi törvény” lépjen életbe, hogy az új jogszabályok ne születhessenek meg a parlament megkerülése nélkül. Wilders ebbe is beleegyezett. A Dick Schoof által vezetett kormány működését leginkább az ilyen jellegű, koalíción belüli feszültségek nehezítették meg. Wilders emellett azt is nehezményezte, hogy Schoof nem támogatta kellőképp a Szabadságpárt által delegált migrációs miniszer, Marjolein Faber törekvéseit a migráció visszaszorítására.
Miután Wilders ősszel a bevándorlási politikával kapcsolatban is kompromisszumot kötött, támogatottsága csökkenni kezdett. Nem véletlenül.
Az Egyesült Királyság EU-ból való kiválását követően Hollandia az európai uniós munkavállalók és diákok számára is kiemelt célponttá vált, mellettük pedig 110 ezer ukrán menekült és több százezer Európán kívüli migráns érkezett. 2022-ben összesen 403 ezer, 2023-ban pedig 336 ezer ember választotta otthonául Hollandiát. 2022-ben 35 ezer, 2023-ban 38 ezer, 2024-ben 32 ezer menedékkérelmet adtak be. Mindez súlyos lakhatási válságot és társadalmi feszültségeket okozott. És akkor még nem is beszéltünk a korábbi bevándorlási hullámok örökségéről. Felmérések szerint a hollandok 60 százaléka gondolja úgy, hogy az iszlám nem fér össze a holland kultúrával, több mint felük pedig attól fél, hogy hamarosan kisebbség lesz a saját országában. Utóbbi egyébként Hollandia egyes részein már a mindennapi valóság. Mivel tehát a Szabadságpárt nem tudta teljesíteni a migráció leállítására tett ígéreteit, támogatottsága csökkenni kezdett.
Ezért tette le az asztalra, mintegy ultimátumként Geert Wilders a tízpontos akciótervét, amely magában foglalta a menedékkérők befogadásának teljes felfüggesztését, a családegyesítés leállítását, a határok katonai védelmének bevezetését és a szíriai menekültek visszatoloncolását. Határozott kiállását követően támogatottsága újra erősödni kezdett, a Szabadságpárt támogatóinak az addigi 63 helyett 71 százaléka mondta azt, hogy újra Wilders pártjára szavazna. Ugyanennyien voltak azon az állásponton, hogy a Szabadságpártnak ki kellene lépnie a koalícióból. Hogy végül így lett, az annak is volt köszönhető, hogy koalíciós partnerei elutasították Wilders követeléseit, mivel úgy ítélték meg, hogy azok ellentétesek az uniós joggal és a koalíciós megállapodással.
Geert Wilders valahol mégiscsak reménykedhetett abban, hogy partnerei elfogadják a feltételeit, erre enged legalábbis következtetni a tíz pont benyújtásának az időzítése. Június végén rendezik meg ugyanis a NATO csúcstalálkozóját Hollandiában, a kialakult kormányválság pedig rossz fényt vet a NATO főtitkárára, a korábbi holland miniszterelnökre, Mark Ruttére, akinek a pártja, a Néppárt (VVD) a koalíció tagja volt. Ráadásul a hadi kiadásoknak a NATO által elvárt, a GDP öt százalékra való növelésének sem tud eleget tenni egy olyan ország, ahol nemsokára választások lesznek. A VVD szempontjából is kínos a kormányválság időzítése, hiszen a párt védelmi minisztere, Ruben Brekelmans számára a NATO csúcstalálkozója különösen fontos lett volna. Persze így is részt fog venni találkozón, de már csak egy ügyvivő kormány minisztereként.
A másik két koalíciós párt, a Gazdák és Polgárok pártja (BBB) és az Új Társadalmi Szerződés támogatottsága drámaian csökkent a választások óta. Előbbinek új választások esetén már csak két mandátuma lenne, vagyis öttel kevesebb, mint eddig, utóbbi pedig 19 mandátummal kapna kevesebbet, így mindössze egy széke volna a parlamentben.
Új választásokra várhatóan ősszel kerül sor. A közvélemény-kutatások szerint a Szabadságpárt továbbra is a legerősebb, viszont a dolgok jelenlegi állása szerint hat mandátummal kapna kevesebbet, mint 2023-ban. Frans Timmermans pártja, a Munkáspárt és a Baloldali Zöldek szövetsége (PvdA/GL) az utóbbi időben megerősödött, és már csak egy mandátum választja el a Szabadságpárttól. Jelenleg a harmadik helyen áll a VVD 25 mandátummal, a negyedik helyen pedig a Kereszténydemokraták (CDA), akik az eddiginél 13 hellyel többet kapnának a parlamentben. Ebből az látszik, hogy az Új Társadalmi Szerződés szavazóinak a nagy része átpártolt a Kereszténydemokratákhoz.
Ha a Munkáspárt és vezére, Frans Timmermans nyerné meg a választásokat, akkor valószínűleg csak úgy tudna koalíciót alakítani, ha a VVD is támogatná. Utóbbi szavazóinak többsége azonban ellenezné az együttműködést a Munkáspárt és a Baloldali Zöldek szövetsége miatt. A VVD ebben az esetben komoly dilemma előtt állna. De nagy lenne a dilemmájuk akkor is, ha a Szabadságpárt újra megnyerné a választásokat. Geert Wilders ugyanis nem stabil partner, a mostani előtt is omlott már össze miatta kormány: 2010 és 2012 között a Szabadságpárt kívülről támogatta az első Rutte-kormányt, majd megvonta a támogatását. Mark Rutte egykori pártja többek között emiatt sem akart vele újból kormányt alakítani, Dilan Yeşilgöz, a VVD jelenlegi vezetője alighanem óvatos lesz.
A Kereszténydemokraták már ki is jelentették, hogy nem támogatnának egy új kormányt Geert Wildersszel az élén. Mivel az Új Társadalmi Szerződés szavazóinak nagyjából a fele értett egyet az a Szabadságpárttal való együttműködéssel, a másik fele pedig nem, várhatóan komoly viták alakulnak majd ki az ő berkeiken belül is. Egyes elemzők vágyvezérelt módon most azt jósolják, hogy a Szabadságpárt meg fogja fizetni a választásokon a koalíció felrúgását. Egyelőre azonban csak a bizonytalanság a biztos.
