Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogásszal a Lengyelország ellen elindított uniós eljárásról beszélgettünk.



– Megindult Lengyelországgal szemben az uniós alapszerződés 7. cikkelye szerinti eljárás, és ha Szanyi Tiboron és magyar ellenzéken múlik, Magyarország sem számíthat sok jóra. Mi váltotta ki ezt a kemény fellépést az unió részéről?

– Lengyelországnak – akárcsak hazánknak – tartósan fel kell készülnie arra, amit mi már évekkel ezelőtt, de idén is megtapasztalhattunk: a minden jól felfogott nemzeti érdeket, az európai polgárok hagyományos értékrendjét és identitásait támadó Soros-hálózat és szövetségesei által gerjesztett hangulatkeltésre, a folyamatos külső és belső politikai nyomásra is. Legutóbb jól érezhették például októberben, amikor az abortuszt szigorító lengyel törvény elfogadása miatti – erősen anti-Trump-utánérzésű – nőtüntetések idején még a rendőrség is fellépni kényszerült, és számos dokumentumot, számítógépet foglaltak le nőszervezeteknél az előző adminisztráció alatt gyanított igazságügy-minisztériumi kapcsolatok miatt.

– Frans Timmermans az Európai Bizottság első alelnöke szerint „nagyon nehéz szívvel” döntöttek a lengyelek elleni szankcióról… 

– Ez arcpirító cinizmus, amely csak erősítheti azt a meggyőződést, hogy jelenleg egy a korábbinál alacsonyabb színvonalú bizottsági vezetéssel van dolgunk. Jacques Delors – az EB volt elnöke – 2010-ben kijelentette, hogy az európaiak között egy igazi, kölcsönös megértésre van szükség, olyanra, amilyet Európa alapító atyái hagyományoztak ránk, és nem csak közös érdekekre. Ez egyenes, tiszta beszéd és a valóságot tükrözi. Visszatérve az előző kérdésre, az mindenképpen elgondolkodtató, hogy 2017 októberében Andrzej Duda lengyel államfő új civil törvényt írt alá, amelynek értelmében minden nem kormányzati szervezetet, NGO-t központilag finanszíroznak majd. A szervezetek központilag történő – ha úgy tetszik: nemzeti szintű és nemzeti érdekű -, ellenőrzött finanszírozása egyben azt is jelenti, hogy az érintett szervezeteket megfelelően nyilvántartják majd. A szabályozás demokratikus, az arra adott brüsszeli válasz nem.

– Egy másik bizottsági elöljáró, Dimitrisz Avramopulosz menekültügyi biztos egy hétfői lapinterjúban a szolidaritásra hivatkozva újra kiállt a kvóták mellett. Ehhez képest Donald Tusk és Sebastian Kurz is a kötelező szétosztás ellen érveltek. Uniós jogi értelemben lehet az egyik vagy másik fél igazságáról beszélni?

– Ad 1. a kvótának nincs Alapszerződésben kimunkált jogi alapja, az ideiglenes kvóta-határozat egy politikai diktátum. És gyorsan le kívánom szögezni, hogy az Európai Bíróság szeptemberi döntése tartalmilag nem vizsgálta a megoldás jogszerűségét. A magyar Alkotmánybíróság gyakorlata ugyanakkor e körben egyértelműen rögzítette – hitem szerint helyesen –, hogy bármely menekült átvétele jogszerű̋en és alkotmányosan csak háromoldalú egyetértés alapján végezhető el: az átadó állam, az átvevő állam (Magyarország) és az érintett menekült (menekültként jogszerűen elismert személy) egyetértésével. Ad 2. a szolidaritás önkényes kiemelése és értelmezése kapcsán le kell szögezni, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint a felsorolt alapelvek, így a szolidaritás tekintetében is az Európai Tanács, azaz az állam és kormányfők legfőbb döntéshozó fóruma határozza meg az unió stratégiai érdekeit és célkitűzéseit. 

– Ezzel azt akarja mondani, hogy Brüsszelben negligálják az EU jogrendjét? 

– Az Alapszerződés 3. cikke szerint az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, amely helyett egyesek egy Európai Migrációs Térséget akarnak létrehozni, ahol korlátozzák a schengeni vívmányokat, így a szabad mozgást, ahol az EU polgárai nem érezhetik magukat biztonságban és ahol a többség vonatkozásában csupán korlátozott jogérvényesítésről beszélhetünk. Ez utóbbi tekintetében szintén a Szerződés egyik rendelkezésére hivatkoznék, amely szerint az Európai Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, és különösen a belső védelem megteremtését az egyes országokra bízza. Ez utóbbi nyomán is merem bátran kijelenteni, hogy Magyarországon a biztonság záloga a jelenlegi kormány.

– Pedig a magyar kormányzat is erőteljes ellenszélben végzi a munkáját, sőt az Európai Parlament megszavazta hazánkkal szemben is a 7. cikkely szerinti eljárásra vonatkozó előterjesztést.

– Erről a neves gazdasági elemző, Milton Friedman gondolatai jutnak eszembe, aki szerint az Unió egyszerűen képtelen szembenézni azzal, hogy Európa egy különböző országok alkotta kontinens, amit nem lehet egységesíteni. A kényszeregységesítési folyamat hívei, így Martin Schulz német szociáldemokrata politikus is, Európai Egyesült Államokat szeretnének és ezzel párhuzamosan exponenciálisan nő azok tábora, akik a nyitott társadalom fizetett lobbistái – üljenek akár az EU parlamentjében vagy éppen a nemzetállami törvényhozásokban. Az unió dilettáns vezetése megítélésem szerint elherdálta a még megmaradt szociális tőkéjét is, hiszen az erőltetett migráns-beáramoltatás nem hozott gazdasági előnyt, viszont erőteljes biztonsági deficitet keletkeztetett. Mára oda jutottunk, hogy a Der Spiegel magazin egy írása szerint Németország egyik talánya az, hogy könnyebb útlevél nélkül bejutni az országba, mint útlevél nélkül kijutni onnan, és még a bűnözőként folytatott élet sem jár komoly következményekkel. Mindenkinek fel kell tennie kérdést, ilyen Európában szeretne-e élni?

(demokrata.hu)