Kilencmillió traktor áll készenlétben

– Pozícióinál fogva egyre gyakrabban utazik Brüsszelbe. Mi zajlik most az Európai Bizottság színfalai mögött?

– Még május 20-án történt, hogy az európai gazdák nagy horderejű demonstrációt rendeztek a belga fővárosban. Ugyanis júliusban napvilágot lát az uniós költségvetéssel, illetve a KAP-al, vagyis az unió közös agrárpolitikájával kapcsolatos javaslat, amely sorsdöntő lesz ránk nézve. A kiszivárgó hírek szerint ez a dokumentum legalább 30 százalékkal csökkentené az uniós gazdálkodók támogatását. Konkrétumokat még nem tudunk, mert Brüsszel sosem beszél egyenesen, nem meri kimondani a fontos dolgokat. Így arról a szuperalapról is csak nagyon keveset hall a közvélemény, amely egyetlen nagy kalap lenne a jövőben, amibe minden lehetséges pénzügyi támogatást összeöntene az Európai Bizottság. A nyíltság helyett a lopakodó jogalkotás eszközéhez nyúl Brüsszel.

– Elképzelhető, hogy Von der Leyen elnök asszony kifejezetten fél a gazdálkodóktól? Voltak olyan hatalmas tüntetéssorozatok az elmúlt években, ahol a gazdálkodók majdnem felborították a brüsszeli hajót…

– Persze, tart tőlük. A májusi demonstráció súlyát jól mutatja, hogy hetven uniós gazdaszervezet képviseltette magát. Az életben, a termelésben és a piacra jutásban versenytársak vagyunk, de a veszélyben összefogunk. Ez a szintlépés volt a májusi esemény egyik legfontosabb üzenete Brüsszelnek, de egyben saját magunknak is. Az uniós mezőgazdasági szereplők látják, hogy nincs hová hátrálni, lépniük kell, mégpedig közös erővel. Nemcsak Ukrajna uniós csatlakozása fenyeget bennünket, de az úgynevezett Mercosur-szerződés is, ami a dél-amerikai, mindenekelőtt a Brazíliából beáramló termény- és élelmiszerdömpinget szabadítja ránk, de ugyanez a helyzet napjainkban az Észak-Afrikából származó élelmiszerrel is. És akkor a természeti csapásokról, a pusztító aszályról nem is beszélek, hiszen a kedvezőtlen természeti jelenségek jelentik annak a harapófogónak a másik szárát, amely egyre keményebben szorítja az uniós gazdákat. A kelet-európai térségben például az aszályos években csak a földalapú uniós támogatás az egyetlen biztos bevétel az itt termelő gazdák számára.

– Most épp egy nappal azután beszélgetünk, hogy megint csak Brüsszelben járt. Mi történt ott ezúttal?

– Nemzetközi szervezetünk, a COPA-Cogeca összehozott egy egyeztetést, egyfelől az aszály, másfelől a beáramló import ügyében. A COPA ugyanis minden részletre kiterjedő felkészültséggel akar megjelenni azon a nagy hatású megbeszélésen, amelyet az EB agráriumban érintett döntéshozóival tervez a közeljövőre. Elküldte már a meghívókat is az illetékeseknek. De mindegyikük azt válaszolta, hogy nem lesz ott. Ezt írta Von der Leyen asszony is.

– Azt mondja, minden részletre kiterjedő tanácskozás lenne. Mit jelent ez? Nem Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása most a fő veszély?

– Nagy veszély, de ott van például a nyugati autó- vagy gyógyszeripari lobbi, két olyan ágazatot képviselve a sok közül, amelyik talpon akar maradni. Ehhez piacra van szüksége. Ezt a piacot csak úgy tudja megtartani Brüsszel, ha befogadja a Mercosur-államok, de más, harmadik világbeli országok agrárdömpingjét is cserébe azért, hogy odakint autókat és gyógyszereket adhasson el. Vannak más szempontok is. Például olyanok, hogy az unió szabadkereskedelmi megállapodást kötött Kenyával, mert Hollandia oda szervezte ki a maga virágtermesztését. Olcsó a munkaerő, nagy szabad földterületek állnak rendelkezésre, és nem kell az uniós vegyszerhasználati korlátozásokkal törődni. Hasonló okok miatt jelentek meg nagy agrárvállalkozások Ukrajnában is.

– Idehaza elterjedt az a vélekedés, hogy az Ukrajnából érkező dömping elsősorban a kelet-európai országokat sújtaná…

– Ez igaz, hiszen a kereskedők pontosan tudják, ha minél messzebbre kerül az áru, annál kisebb haszonkulccsal lehet eladni. Tehát itt fognák a szállítmányok jelentős részét. Másfelől viszont ott van az észak-afrikai, afrikai és a dél-amerikai import, amely elsősorban a nyugati gazdálkodóknak okozna súlyos gondokat. Nekik az etióp babbal, az argentin szójával és a brazil marhahússal, csirkével, kukoricával kellene megküzdeniük.

– Sokan fellélegeztek, amikor Brüsszel bejelentette, hogy idén júniusban már nem írja alá az esedékes dokumentumot, amely az ukrajnai behozatal kedvezményeit, például a vámmentességét biztosítaná. Változott volna az Európai Bizottság álláspontja?

– Ez rendkívül félrevezető esemény! Igen, vannak akik a brüsszeli szél megfordulását látják benne, ám tévednek. Az Európai Bizottság úgy tervezi, hogy nem kell már évente meghosszabbítani a kedvezményeket, érvényben maradnak azok egészen Ukrajna uniós csatlakozásáig. A közeljövőben jön ki ezzel a határozattal Brüsszel, ugyanis a lengyel elnökválasztás miatt elhalasztotta a nyilvánosságra hozatalát. A bizottság felmérte, hogy egy ilyen hír mekkora hátrányt jelentene Donald Tusk jelöltjének, a liberális, mindenben Brüsszelhez igazodó Rafał Trzaskowskinak.

– Ez az oka annak is, hogy a harcias lengyel gazdák most viszonylag csendben vannak?

– A választási kampányban nem koncentráltak az ukrán dömpingre a jelöltek. De tudjuk, hogy már készülődik a lengyel gazdatársadalom, rövidesen felpörögnek ott az események, már kaptunk néhány információt a várható fejleményekről.

– Ha ma felveszi az Unió Ukrajnát, akkor holnaptól már erre az országra is vonatkozik majd az EU élelmiszer-biztonsági szigora?

– Nem. Az a dolgok rendje, hogy ha egy ország csatlakozni akar az EU-hoz, akkor egy harmonizációs folyamatot kell levezényelnie saját rendszerében. Az hosszú évekig, sőt, akár egy évtizedig is el is elhúzódhat. Ukrajna esetében azt mondja Brüsszel, hogy előbb jöjjön a konkrét csatlakozás, aztán adjunk 10-15 évet nekik a harmonizációra. Ez a moratórium pont elég lenne arra, hogy az európai, de különösen a kelet-európai gazdák teljes csődbe menjenek. Mindennek az volt az előjátéka, amikor Brüsszel felvetette, hogy átalakítja a közös agrárpolitika és a hozzá kapcsolódó kifizetések rendszerét. Megszüntetné a területalapú támogatásokat, és a forrásokat a hátrányosabb helyzetben levő szereplők felé terelné. Ezt sem mondták a szemünkbe, ezt is a sorok közül kellett kiolvasni. És hát kell-e hátrányosabb helyzetben levő ország egy háborús, nagy veszteségeket szenvedő Ukrajnánál? Várhatóan ezzel állnak majd elő magyarázatként, nem a magasabb szintről érkező globalista politikai érdekek és diktátumok kérdésével.

– Ami a mezőgazdaságot illeti, túl a napi dömpingen mi az igazi veszély az ukrán csatlakozásban?

– Légi felvételek is bizonyítják annak a csokorra való amerikai, illetve nemzetközi tulajdonú gigacégnek a technológiai fölényét, amelyek az ukrán mezőgazdaságot a kezükben tartják. Ezek már 17 millió hektárt vásároltak meg a 42 millió hektárnyi jó minőségű ukrán termőföldből, a csernozjomból. Az óriáscégek előnye a nagyvállalati szervezés, a hatékony nagyüzemi termelés és az az erejükből fakadó alkalmazkodási készség, hogy rendkívül rövid idő alatt képesek átállni az egyik növényi kultúra termesztéséről a másikra, az aktuálisan éppen jobban fizető terményekre. Felment a cukorrépa ára a világpiacon, ezek az óriások egyetlen év alatt 30 százalékkal növelték a répatermelésüket Ukrajnában. Ez nekünk akkor is gondot okozna, ha be kellene tartaniuk az unós elírásokat. A mezőgazdaság Magyarországon, de más EU-tagállamokban sem csak gazdasági, de fontos társadalompolitikai kérdés is. Ezért pártoljuk a családi gazdaságokat és az egyéni gazdálkodókat a nagyvállalatokkal szemben.

– Brüsszel nem tartja komoly kockázatnak a világbajnok ukrajnai korrupciót?

– Pont Brüsszel? Ez jó kérdés. Az unió 2014-ben megállapodást írt alá Ukrajnával, amelynek része volt a GMO-mentesség bevezetése is. Most látni szeretné az eredményeket. Papíron rendben is van minden, a valóságban azonban Ukrajna mintegy elfelejtette hatályba léptetni a GMO tiltását elrendelő jogszabályát. Brüsszel kegyesen félrenéz. Számára a mezőgazdaság, az egészséges élelmiszer, a vidék társadalmi stabilitása huszadrangú kérdés az Ukrajnával kapcsolatos globalista nagypolitikai célokhoz képest. Az sem érdekli a bizottságot, hogy Nyugaton már javában tart az agrárium felszámolása, az elmúlt években megszűnt a családi gazdaságok 50 százaléka.

– A mieink bírják még?

– Nem mindenki. Nálunk sokat segítenek az őstermelői adókedvezmények, ám jelentős bizonytalanság érezhető az emberekben. Tucatjával keresnek meg engem, azt kérdezve, hogy 2027 után is fennmarad-e a támogatások rendszere, lesz-e piaca a terményeiknek, és nem túl kockázatos-e a hitelfelvétel, mert az eddigi tartozásaik kifizetése is gondot jelent már. Látok olyan két éve még kifejezetten jó bőrben levő gazdaságokat, amelyeket az ukrán dömping árletörő hatása padlóra fektetett. Emiatt is volt olyan fontos a kormány által bevezetett behozatali tilalom. A fiatalok optimistábbak, a középkorúak viszont szkeptikusak, kételkednek. Nyugat-Európában bizonyos körökben terjed az alaptámogatás híre, vagyis az, hogy a jövőben csak a természetes táj megőrzése lesz a gazda feladata, nem a termelés, termesztés. Semmit sem kell csinálnia, csak ülne otthon, és várná postást, hogy hozza az állam által garantált fizetést. El tudja képzelni valaki, hogy képes lenne erre a megalázó semmittevésre egy magyar gazdálkodó abban az országban, amely összterületének 80 százalékán keményen dolgozik nap nap után?! Nekem még a nyugdíjasok között sem tud mutatni egyetlen tétlen gazdát sem idehaza. Ezeknek az embereknek a föld, a termény, az állat az életük…

– A július vízválasztó lesz az uniós, de az egész európai mezőgazdaság életében. A gazdaszervezetek összefogása minden eddiginél erősebb és elszántabb. Mi lesz, ha Brüsszel továbbra sem tárgyal önökkel?

– Nem tudom, Brüsszelnek azonban már vannak sejtései. Amikor megjelentünk ott májusban, jelképesen felvonultattunk egy traktort is, ismétlem, egyetlenegy traktor volt ott velünk az erő szimbólumaként, de a rendőrök mindjárt szögesdróttal, harckocsiakadályokkal vettek körül bennünket. Ami a közös agrárpolitika átalakításáról kiszivárgott eddig, már az is elfogadhatatlan, és akkor még egy sor meglepetésre is számíthatunk. Nyilván elég magas most Von der Leyen elnök asszony vérnyomása, hiszen lezajlott a lengyel elnökválasztás, ahol a konzervatív, nemzeti, tehát elsősorban a lengyel vidékhez köthető jelölt győzött. Mi következik? Nézze, 9 millió gazda és családi gazdaság tevékenykedik Európában. Ez elég nagy erő. És mindenkinek van legalább egy nagy traktora!