Harmincmillió éve elveszett világ rejtőzik az Antarktisz jégtakarója alatt
Nemzetközi kutatók lenyűgöző felfedezésre bukkantak az Antarktisz keleti részének jégtakarója alatt: egy több mint 30 millió évvel ezelőtti, egykor gazdag élővilággal rendelkező táj nyomaira bukkantak, amelyet azóta vastag jég borít. A kutatók szerint a lelet olyan, „mintha egy időkapszulát nyitnánk ki” – a földtörténet egy rég elfeledett fejezete tárult fel, gyakorlatilag érintetlenül.
A felfedezés helyszíne a Wilkes-föld (Wilkes Land) nevű terület, amelyet rendkívül vastag jégréteg borít. A jég alatti felszín feltérképezéséhez a kutatók korszerű geofizikai módszereket – elsősorban különleges radarokat – alkalmaztak. A Durham Egyetem professzora, Stewart Jamieson szerint a feltárt táj nem egyszerűen síkság, hanem egy összetett, vízformálta rendszer: mély folyóvölgyek, magas gerincek és széles kanyonok szabdalják. Az elemzések alapján ez a fajta domborzat még az Antarktisz mintegy 34 millió évvel ezelőtti, jelentős lehűlése előtt alakulhatott ki.
A vizsgált terület kiterjedése több mint 30 ezer négyzetkilométer – ez nagyjából az amerikai Maryland állam méretének felel meg. A radaros mérések alapján a völgyek mélysége elérheti az 1200 métert is, és a tájat 60–70 kilométeres, tömbszerű kiemelkedések tagolják. A jég alatti domborzat épsége arra utal, hogy a jégtakaró az elmúlt évmilliók során nem formálta át jelentősen a felszínt – a táj tehát nagy mértékben érintetlenül maradt.
A minták közül apró fosszíliák és pálmafélék pollenje is előkerült, amelyek arra utalnak, hogy az éghajlat egykor meleg, akár trópusi vagy szubtrópusi jellegű volt. Jamieson professzor szerint a terület éghajlata valószínűleg a mai Patagóniáéhoz (Dél-Afrika) hasonlíthatott, de az sem kizárt, hogy még annál is enyhébb volt. A felfedezés megerősíti azt a feltételezést, hogy az Antarktisz nem mindig volt egy jég borította senkiföldje – korábban buja növényzet és gazdag ökoszisztéma jellemezte.
A kutatók kiemelték: még a földtörténeti pliocén középső, melegebb időszakaiban – körülbelül hárommillió évvel ezelőtt – sem olvadt fel annyira a jégtakaró, hogy ez az ősi táj a felszínre kerüljön. Ez arra utal, hogy a terület az elmúlt több tízmillió év során végig a jég alatt rejtőzött, és gyakorlatilag érintetlenül őrződött meg.
A vizsgálatokhoz alkalmazott technológia az elmúlt évtizedek geofizikai fejlesztéseire épül: a tudósok légi radarokkal, műholdas mérésekkel és mélyfúrásos mintavételekkel rekonstruálták a jég alatti felszín szerkezetét. A radarvisszhangok alapján háromdimenziós felszínmodellt készítettek, amely világosan kirajzolja az egykori folyórendszerek, medencék és vízformálta tájelemek nyomait.
A felfedezés nemcsak a Föld múltját segít jobban megérteni, hanem a jövő szempontjából is kiemelt jelentőségű. A szakemberek szerint az ilyen kivételesen jól megőrzött felszínek tanulmányozása segíthet pontosabban megérteni, hogyan reagált az antarktiszi jégtakaró a múltbeli éghajlati változásokra, és ezáltal jobban megbecsülhető lesz, miként viselkedik majd a jelenlegi globális felmelegedés hatására. Ez a kutatás tehát közvetett választ adhat arra is, mennyire érzékeny a jégtakaró a hőmérséklet-emelkedésre, és milyen mértékben járulhat hozzá a tengerek szintjének emelkedéséhez a következő évtizedekben.
