Az elme tükre: mit árul el rólunk az, ahogyan lélegzünk?
Az izraeli Weizmann Tudományos Intézet kutatói új szempontból vizsgálták az emberi légzést: száz önkéntest több mint két éven át, 24 órás megfigyelésnek vetettek alá. Az orron át történő légzés elemzése alapján a résztvevők személyazonossága 96,8 százalékos pontossággal meghatározhatóvá vált, ez az arány pedig a hang- vagy arcfelismerés megbízhatóságával vetekszik.
A vizsgálatok során az is kiderült, hogy az egyéni légzésmintázatok szoros kapcsolatot mutatnak az alvási ritmussal, a testtömegindexszel, valamint a szorongás és depresszió különböző szintjeivel. A szorongással élő résztvevők például rövidebb belégzéseket és alvás közbeni ingadozóbb légzést produkáltak.
A tanulmány a Current Biology című tudományos folyóiratban jelent meg. A kutatás vezetője, Noam Sobel szerint a légzés nem pusztán élettani folyamat, hanem az agyműködéshez szorosan kapcsolódó, információhordozó mechanizmus is – egyfajta „ablak az elmére”. A légzési ritmus tehát nem csupán visszatükrözi az egyén aktuális mentális állapotát, hanem – megfelelő tudatossággal – befolyásolni is képes azt: a kontrollált légzéstechnika segítségével javítható az érzelmi stabilitás, különösen szorongás, depresszió vagy alvászavar esetén.
A különböző, tudatos légzéstechnikák – mint például a jógából ismert „holdlégzés” vagy a népszerű 4-7-8 módszer – már eddig is a stresszoldás elismert eszközei voltak. Most azonban úgy tűnik, ezek hatékonyságát a legmodernebb idegtudományos eredmények is megerősítik. A tudatos légzés során működésbe lépő idegrendszeri reakciók közvetlen hatást gyakorolhatnak egyes érzelmi állapotokra, és elősegíthetik egy kiegyensúlyozottabb idegrendszer kialakulását.
A kutatás arra is rávilágított, hogy a légzés egyedi mintázata olyan mértékben személyre szabott, hogy akár az ujjlenyomathoz vagy a hanghoz hasonló azonosítóként is működhet. Amennyiben a légzés valóban ilyen mértékben tükrözi az egyén pszichés állapotát, úgy a jövőben olyan diagnosztikai eszközök megalkotása is elképzelhető, amelyek képesek korai jelzést adni hangulatzavarok, alvásproblémák vagy lelki egyensúlyzavarok kialakulásáról.
Jelenleg a vizsgálatokhoz használt eszközök elsősorban laboratóriumi környezetben működnek, de a kutatók célja, hogy a légzés valós idejű, távoli megfigyelésére is alkalmas technológiákat fejlesszenek ki. Ezek a fejlesztések nemcsak a korai felismerést segíthetik, hanem az egyénre szabott terápiák kialakításában is új lehetőségeket biztosíthatnak. A cél az, hogy olyan egy természetes eszközzel támogathassuk a mentális egészséget, amely minden ember számára rendelkezésre áll: a légzéssel.
Az önszabályozáson és a figyelem fókuszálásán alapuló módszerek – köztük a mindfulness és más meditációs technikák – e tudományos eredmények fényében még nagyobb jelentőséget kaphatnak. A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy ha megtanuljuk tudatosan irányítani a légzésünket, azzal nemcsak a testünkre, hanem hosszú távon a lelki ellenállóképességünkre is hatással lehetünk.
(forrás)
