Aranysakállal jön a galandféreg

Valószínűleg nem sokan hallottak az öttagú galandféregről (Echinococcus multilocularis.) Ez egy kifejlett formájában 4-5 milliméter hosszú parazita, amely főleg a róka és az aranysakál, de a kutya vagy a macska vékonybelében is élősködhet, petéi pedig az állatok ürülékével kikerülnek a környezetbe. Sajnos a peték rendkívül ellenállók, huzamosabb fagy sem pusztítja el őket, így a betegség könnyen terjed. Igaz, ehhez szükséges egy úgynevezett köztigazda, amelynek szervezetébe bekerülnek a peték, hogy ott kikelve a bélrendszerben, főleg a májban kezdjék meg életüket. Ilyen köztigazdák leggyakrabban a rágcsálók közül kerülnek ki: ezeket a róka, az aranysakál zsákmányul ejti, így kerül át az élősködő az ő szervezetükbe. Onnan pedig már csak egy ugrás az ember – az állatról emberre terjedő fertőzést nevezik szakkifejezéssel zoonózisnak.

Az ürülékkel terjedő peték ugyanis mosatlan gyümölccsel, zöldséggel akár az emberi szervezetbe is bekerülhetnek és rosszindulatú daganatra emlékeztető májelváltozásokat okozhatnak, ami évek alatt májelégtelenséghez vezet. Nagyon megnehezíti a gyógyulást, hogy a baj hosszú ideig, akár tíz-tizenöt évig is lappanghat, és eleinte csak hasfájást és más hétköznapi emésztőrendszeri tüneteket okoz. Dr. Dezsényi Balázs infektológus e fertőzésről írott doktori értekezéséből kitűnik, hogy a disszertáció elkészítéséig (2022) diagnosztizált betegek közel harmada tünetmentes volt, a parazita okozta elváltozásokra más okból végzett képalkotó vizsgálat során derült fény. Mindezek miatt az orvosok is nehezen diagnosztizálják a kórt, annál inkább, mivel az első ilyen állati fertőzést csak 2002-ben jegyezték fel Magyarországon, egészen pontosan Nógrádban és Borsodban rókák körében, így kevés még a tapasztalat. Jelen pillanatban 45 olyan beteg él hazánkban, akiről biztosan tudják az orvosok, hogy az öttagú galandféreg okozta a baját. Egyikük egy 12 éves gyerek.

Sajnos ha már kifejlődött a betegség, gyakran elkerülhetetlen az operáció, és még utána is hosszú gyógyszeres kezelésre van szükség. A gyógyuláshoz szerencse és időben felállított diagnózis is szükséges – négy ember már belehalt a kórba.

Mondhatja persze erre bárki, hogy ez azért csekély kockázat, hiszen az influenza sokkal több embert visz el minden évben. Ez igaz, de ettől még a fertőzés veszélyes, és mivel a hazánkból a múlt század második felében gyakorlatilag kipusztult aranysakál az 1990-es évek első felétől újra megállíthatatlanul szaporodik (az eredetileg a mediterráneumban honos dúvad özönfajként ma már a Baltikumban is megjelent), ráadásul a rókák is hordozói lehetnek a kórnak, a fertőzés veszélye így évről évre hatványozódik. Az aranysakál és a róka ugyanis egyaránt bejár az erdőszéli kertekbe, különösen a hobbitelkek esetében, ahol ritkább az ember jelenléte. Ahol a vadon élő fertőzött ragadozók jelen vannak, ott a köztigazda fajok fertőződési kockázata is magas. Általuk a kutyák is megfertőződhetnek, ezek pedig, ahogy a mosatlan gyümölcs vagy zöldség, könnyen átadhatják a parazitát az embereknek.

Az első emberi megbetegedést 2008-ban jegyezték fel, akkor még csak Somogy vármegye északi sávjában terjedt a kór; ma is ez hazánk egyik legfertőzöttebb vidéke, az öttagú galandféreg ugyanakkor mára az egész országban elterjedt annak ellenére, hogy a vadászok szorgalmasan irtják a fertőzés terjesztésétől függetlenül is rendkívül káros aranysakált, és rókából is tekintélyes mennyiséget lőnek ki egy évben.

A parazita veszélyességére jellemző, hogy évről évre nő a diagnosztizált esetek száma. A Semmelweis Egyetem nemrégi közleménye szerint hazánkban 2020-ban 4, 2021-ben 7, 2022-ben 9, 2023-ban pedig már 19 esetet rögzített a statisztika, és Európa-szerte is terjed a fertőzés: míg 2020-ban 574 esetet diagnosztizáltak, 2023-ban már 929-et.

– Az öttagú galandféreg az egész ország területén előfordul, az Alföld a legkevésbé érintett nagytájunk, Belső-Somogy és Nógrád a legfertőzöttebb, utóbbi vidék pásztói járásában regisztrálták a legtöbb emberi megbetegedést is – mondta érdeklődésünkre dr. Csivincsik Ágnes vadegészségügyi szakállatorvos. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kaposvári Campusának főmunkatársa, az intézmény One Health munkacsoportjának vezetője tájékoztatása szerint mintavételeken alapuló becslések alapján jelenleg a hazai aranysakál-, illetve rókaállomány mintegy tíz százalékában lehet jelen az élősködő.

Fontos leszögezni ugyanakkor, hogy pánikra nincs semmi ok, elszabaduló országos, pláne világjárványtól nem kell tartani. De elővigyázatosságból érdemes néhány megelőző intézkedést megtenni, amelyekkel minimálisra csökkenthető a fertőzés veszélye.

– A legfontosabb, hogy kirándulás, kertészkedés, favágás-farakodás, gyermekek esetén például homokozás után mindig alaposan kezet kell mosni, és a zöldséget, gyümölcsöt is le kell mosni, lehetőleg langyos vízzel – sorolja Csivincsik Ágnes. A szakállatorvos szerint emellett a háznál tartott kutyáknál, macskáknál havonta szükség lehet féreghajtásra, ugyanis az öttagú galandféreg 5-7 hét alatt válik szaporodóképessé – az ezen időtartamon belül végzett beavatkozás tehát időben elpusztítja a kórokozót. A féreghajtás különösen fontos vadászkutyák vagy erdőben gyakran sétáltatott, akár kertben tartott ebek esetében. Ebben nagy a lemaradás, jelenleg negyedéves etap az ajánlás, ám a legtöbben ezt sem tartják be.

– A házi kedvencek lehetőség szerint ne járjanak ki a portáról, az ételük maradékát ne hagyjuk az udvaron, emellett a felelős baromfitartás és a zöldhulladék gondosabb kezelése is jelentősen csökkenti a kockázatot, hiszen a könnyen hozzáférhető komposzt vonzza a leggyakoribb köztigazdaként is funkcionáló rágcsálókat, amelyek az aranysakálnak és a rókának is legfőbb táplálékul szolgálnak. Sajnos a kutatásaink azt mutatják, hogy a fentiek miatt a legtöbb róka és aranysakál a lakott területek két kilométeres körzetén belül él – hívta fel a figyelmet az emberi felelősség szükségességére Csivincsik Ágnes. Mint megtudtuk, lehetne ugyan féregellenes kezelést alkalmazni a vadon élő ragadozópopulációkban, de az csak csökkenti a parazita előfordulását, és amint abbahagyják a kezeléseket, azonnal újra megugrik a fertőzött sakálok, rókák száma. Ez tehát csekély hatásfokú védelmet jelent, a költségét ellenben Svájcban, Németországban, Japánban sem tudták kitermelni az illetékes hatóságok és vadásztársaságok. Utóbbiak ugyan a probléma teljességével általában tisztában nem lévő állatvédő szervezetek hangoskodása ellenére több okból is gyérítik az állományokat, de ez az élősdi terjedése szempontjából alig számít.

A megoldás tehát az emberi gondosság. A higiéniás szabályok betartása, felelős állattartás és hulladékgazdálkodás mellett szinte kizárt, hogy valaki megfertőződjön a parazitától. Igenis mossunk kezet, ha például kutyasimogatás után kapnánk be néhány szem ilyentájt érő szamócát. A kényelemszeretet, a nemtörődömség tudatos legyűrésével tehetünk legtöbbet az egészségünkért.