Visegrád feltámad!

Tudtuk ezt már június 3-án, közvetlenül az elnökválasztás után, de ahogy arra számítani lehetett, a liberális oldal megkérdőjelezte a választás tisztaságát, és ennél fogva annak eredményét is. Donald Tusk és hívei „szereztek valahonnan” 28 – más források szerint 29 – magánszemélyt, akik konkrét feljelentést tettek a Lengyel Választási Bizottságnál (PKW), semmisnek vélve a konzervatív Karol Nawrocki győzelmét. Az egyik ilyen feljelentő Cezary Tomczyk, a liberális kormány védelmi-miniszterhelyettese, aki politikus létére mégiscsak magánszemélyként nyújtotta be a keresetét, talán azért, hogy a lépés ne a politikai ellenfél csalódottságát, hanem a „nép és a társadalom” állítólagos felháborodását tükrözze. Információink szerint e feljelentéseken kívül 3 ezer panaszbeadvány is érkezett az illetékesekhez, és összesen nyolcszáz választókörzetben rendelték el a szavazatok újraszámlálását.

Lejárt a határidő

Tűnjön fel végre mindannyiunknak, hogy központi forgatókönyvet dolgozott ki a globalista hatalom a választási eredmények megtámadására és megsemmisítésére,

és az egyes választások esélyes konzervatív jelöltjeinek erőszakos, a jog és a törvényesség határait messze túllépő félreállítására. Magától értetődik, hogy ez az arctalan háttérerő, amely Szrgya Popovics, vagy Gene Sharp rendszerromboló elméleti munkáiból meríti az ötleteket,

Magyarországon is színre lép 2026-ban.

(Színre lép!? Hiszen itt van már a rendszerváltás óta!)

Lengyelországban 400 ezer szavazat – ekkora többséggel nyert a konzervatív Karol Nawrocki – hitelességét kellett kétségbe vonni, ami azért nem kis feladat egyetlen feljelentő, azaz liberális civil szavazó, vagy valamilyen külföldről pénzelt civil szervezet számára sem. Elsőként a választási bizottság vette kézbe az ügyeket, de az illetékesek, ideértve a Legfelsőbb Bíróságot is, nem találtak valódi okot arra, hogy megkérdőjelezzék a június 2-án született eredményt. Igen, több helyütt is találtak szabályellenességeket, de ezek nem befolyásolhatták döntő módon a voksolás kimenetelét, ráadásul szinte egyenlő arányban oszlottak meg a két jelölt között. Azaz nincs mit kezdeni velük.

Június 16-ig várta a további panaszokat a választási bizottság, lejárt a határidő. Most már csak az van hátra, hogy a választási bizottság után az egyébként konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyja Karol Nawrocki kinevezését. Annak ellenére, hogy a legfőbb ügyész, – aki Donald Tusk embere, hiszen ő állította hivatalba, törvényeket és jogszabályokat megkerülve – tovább vizsgálódik a feljelentések ügyében, hátha…

De ne ragadjunk le a választás konkrét kérdéseinél, hiszen már

jó előre tudható volt, hogy egy konzervatív győzelem sötét felhőket kerget Tusk liberális kormányzata fölé.

A miniszterelnök igyekezett minél gyorsabban reagálni a történtekre, és ehhez megérkezett a brüsszeli segítség is. Az általunk is jól ismert zöld politikus, Daniel Freund javaslatot tett arra, hogy állítsák vissza azt a hetes cikkely szerinti eljárást Lengyelország ellen, amelyet az EB akkor függesztett fel, amikor 2023 őszén a liberális erők ragadták magukhoz a hatalmat a parlamenti választást követően. Másrészt Donald Tusk bizalmi-, más meghatározás szerint bizalmatlansági szavazást kért saját kormányával kapcsolatosan. Szerette volna felmérni, hogy mi maradt az országot irányító koalíció belső kohéziójából, magyarán meddig tartanak ki még mellette a szövetségesei. Megérezve a veszélyt már korábban helyzetbe hozta, azaz jól fizető pozíciókba ejtőernyőzte például a Parasztpárt (PSL) prominenseinek családtagjait, elvégre ez a politikai alakulat számít a legerősebb, egyben a legbizonytalanabb partnerének a koalícióban.

Az ejtőernyőzésekről a kormánykoalícióból már korábban kilépett Razem (Együtt) nevű párt rántotta le a leplet. (Egyébként Donald Tusk immár harmadszor kért bizalmi szavazást mindenkori kormányával szemben. Először 2012-ben, majd 2014-ben szánta el magát hasonló lépésre, ami jól mutatja politikai, vezetői tehetségtelenségét, koncepciótlanságát.) Ezúttal hétórás vita zajlott a parlamentben a Tusk-féle indítvány kapcsán, a 460 fős alsóházból 250 képviselő jelezte, hogy mindenképpen szeretne felszólalni. Tusk két kérdésre koncentrált. Bejelentette a migrációellenes szabályok szigorítását, és kormányának nagy, júliusra várható átalakítását. Az ellenzékben politizáló Kaczynski párt, a Jog és Igazságosság (PiS) külön vitanapot szeretett volna tartani, hogy ott a legnagyobb nyilvánosság előtt vonhassa meg a liberális kormány eddigi tevékenységének mérlegét, de a koalíciós többség leszavazta a kezdeményezést.

Üzenet Ukrajnának: nem!

A vitanapon a PiS kemény kritikával állt volna elő. Mindenekelőtt azzal, hogy naponta már 1,2 milliárd złotyval növekszik a lengyel államháztartás hiánya. Ez pedig igencsak komoly kormányzati megszorításokat vetít előre. Aztán: a lengyel egészségügyi rendszer már napjainkra felélte az évre tervezett költségvetésének 80 százalékát. Általános hiánya 20 milliárd złotyra tehető. Továbbá: a liberális kabinet számos nagyberuházást állított le pénz híján(!), és nagy kérdés, hogy miért akarja német kézbe adni a szczecini kikötőt üzemeltető vállalatot. Ez a konzervatív, nemzeti tábor korábbi félelmét igazolja, amely szerint Donald Tusk nagy, privatizációs folyamatot indít el, amelyben külföldi, főként német cégeket csábít majd a húsosfazékhoz. Többek között ezért is nevezték, illetve nevezik ma is német ügynöknek a liberális miniszterelnököt a lengyel jobboldalon. Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke szerint „ez a kormány csak negatívan értékelhető”. És a demokrácia rendszere helyett a manipuláció rendszerét építette fel.

Ha már a manipulációnál tartunk… Látjuk a súlyos lengyel pénzügyi bizonytalanságot, amely nem jött volna létre, ha Lengyelország megkapja végre a Brüsszelben visszatartott kifizetéseit. Bizonyos kalkulációk szerint eddig az összeg egynegyede jutott el Varsóba, a lengyelek 100 milliárd eurója még mindig Brüsszelben pihen. Vagy rég elfüstölték már az ukránok… Így van mindez annak ellenére, hogy Dobrev Klára sohasem felejti el figyelmeztetni a hazai választókat, hogy a liberális kormánnyal rendelkező Lengyelországba ömlik az uniós pénz, és hogy ömlene Magyarországra is, ha annak szintén liberális, pontosabban balliberális vezetése lenne.

Találkozni kellene

Ami a bizalmat illeti, azt megtartotta Donald Tusk koalíciója a parlamenti szavazáson, de mindenki számára világos, hogy a kialakult helyzet a kormányválság, és az egyre többet emlegetett előrehozott választás képét rajzolja fel. Néhány hete még túlzásnak tűnt a szélesebb értelemben vett közvélemény szemében egy ilyen vízió. Ma kézzel fogható valóság. A konzervatív győzelem hatása sokféleképpen lépheti át a lengyel belpolitika határait. Karol Nawrocki, aki eredetileg nem ellenezte Ukrajna uniós csatlakozását – de csak a legszigorúbb korlátozások és feltételek mellett engedte volna meg – szerződésszerűen megegyezett a választás második fordulója előtt a jobboldali Konföderáció (Konfederacja) nevű párttal. Azt vállalta a nyolc pontos dokumentumban, hogy tovább viszi a Konfederacja jelöltjének bizonyos választási tételeit, követeléseit. Ott volt ezek között Ukrajna elsietett, átgondolatlan uniós csatlakozásának megakadályozása. Úgy szólt az egyezség, hogy cserébe Nawrocki megkapja a versenyből kiesett Konfederacja támogatását.

És megkapta…

Súlyos gond a kiharcolt koalíciós bizalom ellenére is a kormánykötelékben tevékenykedő pártok álláspontja és frissen kialakult jövőképe. Már leírtuk korábban, hogy rosszul szerepeltek e pártok jelöltjei az elnökválasztáson, ami azt mutatja számukra, hogy jelentősen csökkent korábbi népszerűségük, elfogadottságuk. Attól félnek, ha továbbra is ragaszkodnak a koalíciós tagságukhoz, akkor egyszerűen „lenullázódnak” a 2027-es parlamenti választás idejére. Ha már aggódás, akkor Szymon Holownia házelnök, a koalíciós Polska 2050 (Lengyelország 2050) nevű zöld párt részéről be is jelentette, hogy mindenképpen el kell kerülni az előrehozott választást, mert ahogy ma állnak a dolgok, a kisebb koalíciós pártok többsége be sem jutna a parlamentbe. Természetesen hiba lenne jóslatokba bocsátkozni a lengyel liberális kormányzás jövőjét illetően, de tény, hogy a két nagy formáció, egyrészt a Tusk-féle liberális KO (Polgári Koalíció), másrészt a konzervatív PiS körül jegecesedik ki a társadalom politikai, ideológiai megosztottsága. A kis pártok, amelyek árnyalni szeretnék ezt a szembenállást, háttérbe szorulnak, már amelyik nem tűnik el egyáltalán a történelem süllyesztőjében.

Donald Tusk nem tud mit tenni, rendeletileg kormányozza majd az országot. Ami a jog és a törvényesség kérdését illeti, olyan ez, mintha a szkíta íjat – hiszen a lengyel nemesség a szkítáktól származtatja magát! – a lehetségesnél tovább feszítené a miniszterelnök. A legkeményebb következményeket, hovatovább Lengyelország kettészakadásának kockázatát is vállalva ezzel.

Annyit azért el kell mondani itt a végén, hogy Nawrocki szeretné újjáépíteni a visegrádi szövetséget. Minden esélye meglesz erre, ha győz Andrej Babis Csehországban, ha a kormányrúdnál marad Robert Fico Szlovákiában, és újra bizalmat kap a Fidesz-KDNP koalíció idehaza, a jövő évi választáson.

Komoly, gesztusszerű lépés lenne, ha Karol Nawrocki első hivatalos útja Sulyok Tamás magyar államfőhöz vezetne. Ebből az üzenetből Brüsszelnek is értenie kellene.