A „Made in Hungary”-nek kell a legfontosabb brandünknek lennie a céges márkák mellett. Ki kell alakulnia egy olyan megítélésnek Európa- és világszerte, hogy ami itt készül, az világszínvonalú, bízni lehet benne – mondta a Demokratának Varga Mihály. A nemzetgazdasági miniszterrel, Budapest II. és III. kerületének országgyűlési képviselőjével az eredményekről, a következő évek feladatairól és a tapasztalati tényeknek ellentmondó ellenzéki jóslatokról is beszélgettünk.

– Szűk nyolc évvel ezelőtt, amikor munkához láttak, két alapvető, többször hangsúlyozott cél volt a magyar gazdaságban: a munka megbecsülésének, értékének visszaállítása, illetve az ország adósságállományának csökkentése. Hogyan értékeli az eredményeket?

– A számok azt mutatják, fordulatot értünk el mindkét területen. 2010-ben az éves gazdasági teljesítmény 80 százaléka felett volt az adósság, most 72,4 százaléka. A munkahelyteremtés, a munka becsületének visszaállításával pedig egyre inkább megéri Magyarországon dolgozni. Emelkednek a keresetek, a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint tavaly novemberben 13 százalékkal nőttek a bruttó bérek, az év első tizenegy hónapjában 12,8 százalékkal. Ez nem csak egy kiugró, véletlenszerű hónap, hiszen 59 hónapja növekednek a keresetek hazánkban. A bérek vásárlóerő-növekedése olyan mértékű, hogy 2017-ben egyhavi bérrel jutott több az embereknek. Egyhavi bér ugyanis nagyjából az éves kereset 8,3 százaléka, vagyis a tízszázalékos reálkereset-növekedés azt jelenti, hogy egy esztendő alatt egyhavi bérrel többet keresnek az emberek. Azontúl, hogy megéri dolgozni, a munkában részt vevők aránya is jelentősen megnőtt az országban. A kormányváltáskor ez az aktív korú lakosság 55 százaléka volt, most 69 százaléknál tartunk, ezzel fölötte vagyunk az Európai Unió átlagának. A kérdésre válaszolva tehát, a kormány a programjában vállaltaknak eleget tudott tenni, közelebb kerültünk a teljes foglalkoztatottsághoz, radikálisan csökkent az adósságkockázat. Ez komoly teljesítménye a magyar társadalomnak, olyan, amit kár lenne kockára tenni. Bízom benne, hogy ezt a polgárok többsége is így látja.


– Említette a munkahelyteremtést: amikor 2010-ben Orbán Viktor tíz év alatt egymillió új munkahelyről beszélt, az ellenzéki pártok, médiumok ezt elérhetetlennek tartották, élcelődtek rajta. Ehhez képest most úgy tűnik, mégsem teljesíthetetlen ez a cél.

– Egyáltalán nem teljesíthetetlen, sőt azt kell mondanom, ha 2010-et tekintjük kiindulópontnak, időarányosan nem is állunk rosszul. A tavaly novemberi adatok alapján 740 ezerrel többen dolgoznak most, mint 2010-ben, 4 millió 450 ezren. Az a kormányzati cél, hogy Magyarországon ötmillió ember dolgozzon, egyre inkább elérhető közelségbe kerül. Látóhatáron belül van a teljes foglalkoztatottság. A munkanélküliek aránya 3,8 százalék, soha ilyen kevesen nem voltak ebben a kategóriában, a közfoglalkoztatásban dolgozók számát több mint 40 ezerrel csökkentettük az utóbbi egy évben. Az üres álláshelyek száma miatt egyre szűkítjük a közfoglalkoztatási rendszerben indított programokat.


– Milyen feladatok vannak még ezen a területen?

– A munkanélküliek és a közfoglalkoztatásban dolgozók mellett két nagy csoport van, amelynek a foglalkoztatását erősíteni kívánjuk. Az egyik a nyugdíjasoké: akik úgy érzik, hogy alkalmasak rá, és a nyugdíj mellett, kiegészítésként dolgozni szeretnének, azoknak a nyugdíjas-szövetkezetek elindulása komoly lehetőség. A kormány tervezi, hogy ezen túlmenően is hoz a nyugdíjasok foglalkoztatását könnyítő lépéseket 2018-ban. A másik csoport a nőké. A női foglalkoztatásban még van tartalék a munkaerőpiacon – körülbelül 400-500 ezerrel kevesebb hölgy dolgozik a magyar gazdaságban, mint férfi. Látunk arra lehetőséget, hogy a részmunkaidő lehetőségének tágításával, a távmunka bővítésével és a meglévő kedvezmények fenntartásával több nő tudjon elhelyezkedni. Szeretném hangsúlyozni, hogy az a munkahelyvédelmi program, ami több mint öt éve fut, lehetővé teszi, hogy aki gyesről, gyedről visszatérő kismamát foglalkoztat, az munkaadóként járulékkedvezményt kapjon. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy több hölgy dolgozzon, mint 2010-ben.


– Folyamatosan javul az ország megítélése, a hitelminősítők azonban mintha a kelleténél lassabban reagálnának…

– Kivárás van, amit nem egészen értek, hiszen a piac sokkal gyorsabban megadta nekünk a felminősítést. A piaci hitelminősítők a befektetők, akik saját pénzüket kockáztatják, amikor megvásárolnak egy állampapírt. Ők azt mondják, hogy Magyarország besorolása egy tízéves állampapír esetében ma jobb, mint Lengyelországé. Ebben a tekintetben nincs okunk szégyenkezésre, hazánk ma a helyén van, a szomszédokhoz képest magasabb adósság mellett is kockázatban a közép-európai átlagot hozzuk. Egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy a hozamok tekintetében Magyarország egy tízéves papír kibocsátásával a cseh hozamszintet érje el. Kollégáimtól azt kértem, hogy ha már a lengyeleket ebben a versenyfutásban megelőztük, akkor a következő célkitűzés az legyen, hogy a cseh hozamszinteket elérjük, 1,7 százalék most egy tízéves cseh állampapír hozama, 1,9 a magyaré – nem vagyunk már olyan messze.


– Az emberek általában szívesen vásárolnak jó minőségű magyar termékeket, örömmel látnak magyar fejlesztéseket, de az ország megítélése szempontjából is pozitív, ha vannak olyan brandek, amik ismertek külföldön. Lehetnek-e a közeljövőben olyan magyar márkák, amelyek jó hírünket vihetik a világban?

– Nagyon bízom abban, hogy lesznek ilyenek, ezen dolgozunk a munkatársaimmal, a kormányban valamennyien. A legfontosabb brandünk a céges márkák mellett a „Made in Hungary” kell hogy legyen. Ki kell alakulnia egy olyan megítélésnek Európa- és világszerte, hogy ami itt készül, az világszínvonalú, jó minőségű, bátran meg lehet vásárolni, bízni lehet benne. Vannak országok, ahol ezt több generáció egymásra épülő munkájával sikerült megvalósítani, Németország például ilyen. Mi sem álltunk rosszul a második világháborúig, sajnos azután volt egy negyvenéves kitérőnk, amikor a minőség másodlagossá vált, és Magyarországot egy olyan termelési kultúrára kényszerítették, ami ellentétes volt az azt megelőző századokéval. Vissza kell állítanunk ezt a megbecsültséget, a „Made in Hungary” brandnek kell a legerősebb gazdasági üzenetnek lennie. Szükség van olyan cégekre, amelyek sikeresek a világpiacon, amelyeknek beugrik a neve, ha megkérdezünk embereket külföldön, hogy tudnak-e mondani magyar termékeket. Korábban voltak ilyenek, mint az Ikarus, a Ganz, a Medicor, a Globus, számos élelmiszeripari termék, nagyon bízom benne, hogy a gazdaság teljesítményének a növekedésével ez a brandépítés a cégeken keresztül is megvalósul.


– Vannak jelöltek?

– Szerencsére vannak erre alkalmas termékeink. Ma még talán belföldön kevesen ismerik például a 77 Elektronika nevét, de ez a cég Chilétől Iránon át a világ számos országában ott van orvostechnikai eszközökkel. Több olyan gyógyszergyárunk is van, amely világszínvonalat képvisel, például a Richter. Ilyennek érzem a lassan megerősödő magyar élelmiszeripar termékeit is: a Picknek nagy hagyományai vannak, a Bonafarm csoport jelentős exportot bonyolít le, de ugyanez igaz a borászati ágazattól a baromfitenyésztésig egyre több területen, ahol szintén vannak olyan cégek, amelyek kiveszik a részüket a növekvő magyar exportból. A Hell Energy energiaital-gyártó 48 országban van jelen, sokban piacvezető. A brandépítést folytatni kell, és a sikeres cégeknek segíteni kell abban, hogy más termékek fel tudjanak zárkózni ehhez a minőséghez és piaci részesedéshez.


– A legtöbb szó talán a magyar buszgyártásról esik: ennek hogy látja a jövőjét?

– A magyar buszgyártás Csipkerózsika-álmából kezd ébredezni. Korábban olyan gazdaságpolitikai gyakorlat volt, amely a verseny- és értéksemlegesség bűvkörében élve nem fordított arra figyelmet, hogy a kevés számú túlélő a magyar buszgyártók közül piaci lehetőséghez jusson. Ez a helyzet megváltozott: a Nemzeti Autóbusz Beszerzési Bizottság felállításával koncentráljuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel segítséget nyújtunk a gyártóknak a termeléshez és az exporthoz. Négy hazai központban zajlik ma a buszgyártás, Mosonmagyaróváron, Debrecenben, Budapesten és Székesfehérváron. Ezek a gyártók jelentős számú megrendeléssel rendelkeznek, a cél az, hogy a cégek fel tudják építeni a kapacitást ezekhez a megrendelésekhez. Egy buszgyártó akár évi öt busz készítésével is működhet, de más kapacitásokra van szükség, ha évi ötszáz járművet kell gyártani. Most arra törekszünk, hogy a magyar buszgyártóknál elérjük az évi 1200 darabos termelést. Halkan teszem hozzá, jó lenne valamiféle koncentráció is, hiszen négy buszgyártó soknak tűnik egy magyar méretű piacra, de ezt a jövőbeni folyamatok eldöntik. Optimista vagyok, mert már nem csak a belső piacról tudnak ezek a cégek megrendelést szerezni, jelentős számú külső megrendelés is van. A hazai gyártók Irántól Oroszországig több országba is szállítanak.


– Kulcsfontosságú, hogy több gyerek szülessen, a családok támogatása is kiemelt célja a kormánynak. Hogyan látja az eddigi eredményeket?

– Messze vagyunk attól, hogy sikerről beszéljünk, ám eredményeket említhetek. 2010-ben a termékenységi ráta 1,25 volt, most 1,49, vagyis a szülőképes korú nők több gyermeket vállalnak. Távol vagyunk azonban még a 2,1-es arányszámtól, amikor arról beszélhetünk, hogy stabil a népességszám. Éppen ezért további lépésekre van szükség, amelyek gyermekvállalásra ösztönzik a párokat. Számos olyan intézkedésünk volt eddig is, ami segített a családoknak – adókedvezmények, megemelt támogatások, ingyenes tankönyv, ingyenes étkezés. De alapvetően a társadalmi közfelfogásnak kell megváltoznia, hogy minél több fiatal számára legyen érték a gyermekvállalás, a több gyermek vállalása, a nagycsalád. Ez lassú folyamat, hiszen Magyarország nem egy sziget, a magyar társadalomra is hatnak azok a világtrendek, amelyek miatt Európában kevés gyermek születik. Hinni kell abban, hogy ez megváltoztatható. Ehhez hozzájárulnak az olyan támogatások, mint a lakásépítési program, a családi otthonteremtési kedvezmény, a diákhitel elengedése – ezek a folyamatok összeérhetnek, segíthetik a közgondolkodás megfordulását.


– Európa egyik legfontosabb témája, a migráció kérdése a gazdaságra is hatással lehet. Időről időre felröppennek például olyan hírek, hogy a kvótakérdésben „renitens” országokat pénzelvonással büntetné az EU, emellett nem szabad elfelejteni, hogy hazánk is jelentős összegeket költ határvédelemre. Mit gondol a bevándorlás kérdéséről?

– Úgy érzem, az elmúlt esztendő fontos európai parlamenti választásai azt a közhangulatot tükrözték vissza, ami a migráció ügyében fordulatot vár Nyugat-Európa kormányaitól. A francia, német, osztrák választásokon felértékelődött azoknak a pártoknak a súlya, amelyek képesek és hajlandóak konfrontálódni ebben az ügyben a hivatalos brüsszeli állásponttal. Hazánk már korábban is ezen országok közé tartozott, Közép-Európában nézetazonosság van a legfontosabb kérdések tekintetében, de úgy tűnik, hogy Ausztriában és Németországban is változóban van a közhangulat. Hazánk eddig egymilliárd eurót költött a migráció kezelésére, a határvédelemre, ezt egy fillérrel sem támogatta Brüsszel. Arra kell felkészülnünk, hogy a migráció kihívása évtizedekig velünk lesz, Magyarországnak költenie kell a közös határ védelmének megerősítésére, arra, hogy a V4-en belül rendelkezésre álljanak ezek az erőforrások. Természetesen el kell érni, hogy az unió vezetői, a brüsszeli adminisztráció részére is világos legyen: sokkal nagyobb erőforrás szükséges a védekezéshez.


– 2014 óta a II. kerület nagyobb és a III. kerület egy részét magába foglaló budapesti 4-es választókerület ország­gyűlési képviselője, itt indul áprilisban is. Két olyan városrészről van szó, amelyek korábban is jól működtek, de nyilván volt és van még teendő. Hogyan látja ennek a négy évnek a mérlegét?

– A közös munka mindig eredményre vezet: az önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel, egyházakkal közösen tudunk előre jutni. Örülök annak, hogy ebben aktív, cselekvő szerepet vállalhattam és kaphattam. Azok a fejlesztések, amelyek megvalósultak, javítják az itt élők életminőségét, akár Óbudáról, akár a II. kerületről van szó. Utóbbi városrészben elkezdődött a Millenáris-beruházás, amelynek eredményeképp Bel-Buda két és fél hektáros szép közparkkal és 500 férőhelyes mélygarázzsal bővül, szolgálva az itt élők kényelmét, és javítva a környék levegőjét. Befejeződött a pesthidegkúti Klebelsberg-kastély felújítása is. Klebelsberg Kuno büszkén vállalt eszmei elődünk. Méltatlan volt, hogy az egykor általa épített otthona hosszú évekig, évtizedekig elhanyagolt állapotban állt. Óbudán pihenőparkok létrehozásával, a békásmegyeri piac beruházásának elindításával tudtunk tenni a helyiekért. Idén folytatjuk a közparkok építését, a III. kerületben mintegy 470 millió forintból készülhet el a Szépvölgyi úti park és a Lékai bíboros téri emlékpark, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharcnak állít emléket. Kormánydöntés segíti, hogy a II. kerületben a Gyermekek Háza tanulói és tanárai a jelenleginél jobb körülmények közé kerülhetnek. Az új épületben több hely lesz, az alapfokú képzés mellett középiskolai oktatásra is lehetőség nyílik – olyan iskoláról van szó, amely sérült, hátrányos helyzetű gyermekekkel is foglalkozik. A Szabó Lőrinc Két Tan­nyelvű Általános Iskola és Gimnázium új tantermekkel bővül, és az energetikai korszerűsítése is megvalósul, az Óbudai Árpád Gimnáziumban pedig a 2016-os teljes nyílászárócsere után tornatermet alakítanak ki. A következő ciklusra is van mit megvalósítani, amellett, hogy a már megkezdett beruházások, mint a Millenáris bővítése vagy a Gül Baba türbéje és környékének felújítása, befejeződhetnek. Az egészségügyi beruházásokról se feledkezzünk meg. Az Egészséges Budapest Program keretein belül a Budai Irgalmasrendi Kórház új épületszárnyakkal bővül, a Szent János Kórházban pedig új orvostechnikai eszközök beszerzése mellett hamarosan befejeződik a hozzá tartozó nővérszálló felújítása, és teljes ágycserére is sor kerül. A II. kerületben integrált szakrendelő épül, a III. kerületben pedig a Szent Margit Kórház új diagnosztikai központja hoz jelentős változást az egészségügyi ellátásában.


– Ami a jövőt illeti, az ellenzék, a balliberális sajtó rendszeresen azzal riogat, hogy ha kevesebb pénzt kapunk az uniótól az új költségvetési ciklusban, akkor vége a magyar gazdaság növekedésének, és komoly bajba kerülünk. Mit gondol erről?

– Ezek a vélemények a tapasztalati tényeknek is ellentmondanak. 2016-ban Magyarország lényegében nem használt fel uniós támogatást, az előző ciklusé már kifutott, az új, 2014–2020 közöttit még nem kezdtük el felhasználni. Két százalékkal ekkor is növekedtünk. Ezek az okoskodások soha nem számolnak azzal, hogy bár természetesen örülünk az uniós forrásoknak, ám amennyiben nem kapnánk ezeket, akkor másfajta gazdaságpolitikai modellt is ki lehetne alakítani, hiszen ezeket a pénzeket célzottan kapjuk. Az Európai Unió kötött és szigorú módon megszabja, milyen fejlesztésekre lehet ezeket felhasználni. Meggyőződésem, hogy támogatás nélküli helyzetben a magyar gazdaság továbbra is növekedési pályán volna, 1998–2002 között 6 százalék fölött is volt a mutató. Még a kritikusaink némelyike is elmondja őszinte pillanatában, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedése ma is megvan. Vértes András, aki nem vádolható azzal, hogy a kormányzat szekértolója lenne, egy napilapnak adott interjújában arról beszélt, hogy 2,5 százalékkal potenciálisan most is tud növekedni a magyar gazdaság. Szerintünk ennél jóval nagyobb ez a potenciális növekedés. Növekedési ügyben optimizmust javaslok, mert az optimizmusnak önmagában is növekedési haszna van.


– Az első ciklus leginkább a gazdaság talpra állításáról szólt, ez a négy év már az építkezésről. Mit vár a következő ciklustól?

– Az első négy év a konszolidáció időszaka volt. A legfontosabb ügyekben – mint az államadósság csökkentése, a deficit leszorítása, a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, a munka becsületének visszaállítása, a devizahitelek kivezetése – olyan folyamatokat tudtunk elindítani, amelyek stabilizálták a magyar gazdaság és az államkassza működését is. A második ciklus arról szólt, hogy megindulunk. Már kirajzolódnak azok a fontos erővonalak, amelyekben fejlesztünk, így például a magyar ipar a korábbi súlyához képest jóval nagyobb arányban vesz részt a gazdaság növekedésének előállításában. Felzárkóztak területek, mint a gyógyszeripar, az élelmiszeripar, a turizmus, az agrárgazdaság, tehát az is látszik, hogy már nem egy lábon áll a gazdasági növekedés. Arra is tudtunk figyelni, hogy a fontos területeken, így az oktatásban, egészségügyben elkezdjük pótolni az évtizedes lemaradásokat, amelyekre az elmúlt évtizedekben vagy nem volt forrás, vagy nem volt szándék. 59 hónapja növekednek a bérek, a munka megbecsültségének visszaállítása, a jövedelmek emelkedése pedig hozzájárul a létbiztonság, a komfortérzet, a közérzet javulásához. Ebben a ciklusban a bérek növekedésével lett pénz arra, hogy növekedjen a fogyasztás, míg a következő ciklusban a keresetek emelkedésének meg kell teremtenie a lehetőséget a megtakarítások növekedésére. Ne csak egy-egy hónapig tartson a fizetés, hanem az embereknek legyen lehetőségük arra, hogy váratlan, rendkívüli helyzetekre, vagy akár időskorukra félre tudjanak tenni. Ez a folyamat 2015–2016-ban már elindult, de arra számítok, hogy a következő négy évben kiteljesedik. A gazdasági terület másik fontos feladata és célja a „Made in Hungary” brand építése, megerősítése lesz.

Bándy Péter