Kell még négyszázezer támogató

Egymillió aláírást kell összegyűjteni hét EU-tagállamból ahhoz, hogy az Európai Bizottság napirendre vegye az őshonos európai kisebbségek, így az idegen uralom alá vetett magyarok közösségi jogainak uniós szintű biztosítását célzó javaslatcsomagot. A polgári kezdeményezés határideje áprilisban lejár.

Európa 47 uniós és azon kívüli országában közel 350 történelmi kisebbség él, lélekszámuk több mint 100 millió. Közösségi jogaik gyakran sérülnek, hiszen az egyes államok saját belátásuk szerint szabályozzák azokat. Ezért alkotta meg az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (Federal Union of European Nationalities, FUEN) a Minority Safe Pack, azaz Kisebbségi biztonsági csomag nevű javaslatgyűjteményt, melyet európai polgári kezdeményezés keretében kíván napirendre vetetni.

Az európai polgári kezdeményezés intézményét 2011-ben teremtette meg az Európai Bizottság. Lényege, hogy ha hét EU-tagállam összesen legalább egymillió polgára támogat valamilyen fölvetést, akkor a bizottságnak kötelezően foglalkoznia kell vele. A kezdeményezés a jobb érthetőség és az egységesség jegyében őshonos kisebbségekről szól, ezért a Demokrata is ezt a fogalmat használja, bár a Kárpát-medence idegen államok uralma alá kényszerített magyarsága eredetileg nem kisebbség, hanem nemzeti közösség.

A FUEN által összeállított és egy polgári bizottság – tagjai: Hans Heinrich Hansen a dániai német közösség részéről, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, az olasz fennhatóság alatt élő dél-tiroli német közösség érdekeit védő Luis Durn­walder, a belgiumi németeket képviselő Karl-Heinz Lambertz, a németországi dánok érdekében fellépő Anke Spoorendonk, a karintiai Szlovén Nemzeti Tanácsot vezető Valentin Inzko, valamint Jannewietske de Vries, a hollandiai Frízföld tartomány minisztere – által benyújtott javaslatcsomag azt célozza, hogy az őshonos (tehát nem távoli földrészekről bevándorolt) európai etnikai, nemzeti kisebbségek bizonyos nyelvi, öndefiníciós, kollektív jogait európai uniós szintű szabályozás biztosítsa, kötelezően kiterjesztve az érintett EU-tagállamokra.

„Azt akarjuk, hogy az Európai Unió vállaljon felelősséget, és az európai kulturális és nyelvi sokféleség valódi támogatója legyen. Azt is akarjuk, hogy a kisebbségi jogok védelmére vonatkozó koppenhágai kritériumokat az EU tagállamai is tartsák szem előtt”, fogalmaznak a kezdeményezés elindítói.

Mindez evidenciának tűnhet, de sajnos az Európai Unióban ma nem az. Bizonyítják ezt többek között a mindmáig érvényben lévő, hatályukban a 2000-es évek elején meg is erősített, a kollektív bűnösség elvén alapuló, jogfosztó Beneš-dekrétumok. A biztonsági csomag napirendre vételét célzó kezdeményezés története is tele volt buktatókkal, hiszen azt már 2011-ben elindította a FUEN, az RMDSZ, a Dél-Tiroli Néppárt (Südtiroler Volkspartei, SVP) és az Európai Nemzetek Ifjúsága (Youth of European Nationalities.) Egy év alatt össze is gyűlt a szükséges egymillió aláírás, ám az Európai Bizottság hatáskörén kívül esőnek minősítette és ezért elutasította a jogalkotási kezdeményezést. A FUEN azonban az Európai Közösségek Bírósága elé vitte az elutasító döntést. A szlovák és a román állam a hárító bizottság mellett, Magyarország pedig a FUEN oldalán belépett a perbe, és végül a kezdeményezők sikerrel jártak, tavaly februárban a bíróság megsemmisítette a bizottság elutasító döntését. Az EB ennek nyomán 2017 márciusában befogadta az európai polgári kezdeményezést, így elkezdődhetett az újabb aláírásgyűjtés.

A biztonsági csomag összesen kilenc javaslatot tartalmaz: európai uniós ajánlást szorgalmaz a kulturális és nyelvi sokszínűség védelmére, támogatási programokat biztosítana a nyelvi közösségek érdekében, Nyelvi Sokféleségi Központot hozna létre, a jelenlegi támogatási programokat a kis régiókban élő, kisebbségi nyelvet beszélő közösségek számára is elérhetővé tenné, és tudományos kutatás tárgyává tenné a kisebbségek hozzájárulását Európa társadalmi és gazdasági fejlődéséhez. Továbbá uniós szinten deklarálná az állam nélküli kisebbségek egyenlőségét, anyanyelven tenné hozzáférhetővé a más tagállamokból érkező szolgáltatásokat, médiaközvetítéseket és az audiovizuális tartalmakat a kisebbségi régiókban, végül fölmentené a kisebbségi közösségeket, médiát és örökségvédelmet elősegítő állami támogatásokat az Európai Bizottság felé irányuló értesítési kötelezettség alól – magyarul egyszerűbbé, helyben eldönthetővé tenné az ilyen támogatásokat.

A kezdeményezés tehát jelenleg tagállami, nemzeti hatáskörben lévő jogokat ruházna át az Európai Unióra, ami ebben az esetben nagyon is indokolt, hiszen számos uniós tagországban élnek nemzeti közösségek jogfosztott helyzetben. Számunkra értelemszerűen a külhoni magyarok ügye a legfontosabb, de például Franciaországban is vannak olyan közösségek – bretonok, okszitánok és mások –, amelyekre Párizs erőteljes asszimilációs nyomást gyakorol, megtagadva nyelvi jogaikat, önazonosságuk kifejezését (miközben kapitulál az idegen bevándorlók nyomulása előtt…)

Bár az Európai Unió jelenlegi jogrendjében előkelő helyen szerepelnek mindenféle emberi jogok, ezek leginkább egyéni szinten értelmezhetők, a közösségek, pláne az őshonos európai nemzeti közösségek érdekeit nem védik, mi több, azokat meg sem fogalmazzák. Ezért hiába beszélnek az európai színtéren a szubszidiaritásról, azaz egy adott embercsoportot érintő döntésnek a hozzá lehető legközelebbi szinten történő meghozásáról, a gyakorlatban ez nem érvényesül. Kézenfekvő példa erre a székely zászló elleni folyamatos román hisztériakeltés. Mi sem jellemzi jobban az Európai Unió ilyen irányú impotenciáját, mint hogy az azóta – nem emiatt – megbukott román miniszterelnök (egy EU-tagállam kormányfője!), Mihai Tudose teljes nyugalommal, következmények nélkül fenyegethette meg akasztással azokat, akik a székely lobogót felhúzzák.

És bár az Európa Tanács 1992-ben elfogadta a szabad anyanyelvhasználatot rögzítő regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, 1995-ben pedig megszületett a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény, ezek pusztán írott betűhalmazok maradtak, a gyakorlatban továbbra sem érvényesül például a kétnyelvűség a közterületek, települések nevének feltüntetésekor, pontosabban semmiféle következménye nincs annak, ha egy állam a vonatkozó megállapodásokat nem tartja be.

Ezért égetően szükséges egy kötelező elvű európai uniós jogszabálycsomag megalkotása, amely világos kötelezettségeket és azok megszegése esetén szankciókat ír elő. Ebben az ügyben tehát a „több Brüsszel” egybevág a magyar nemzeti érdekekkel.

A szükséges egymillió aláírást április 3-ig kell összegyűjteni, cikkünk írásakor már több mint 600 ezren támogatták a FUEN európai polgári kezdeményezését, de ez még mindig csak alig több, mint a szükséges szignók fele. Ezért fontos, hogy – amint azt a Magyar Állandó Értekezlet tavaly novemberi zárónyilatkozata is hangsúlyozza – Magyarországon, a Kárpát-medencében és a diaszpóra magyarság soraiban is minél többen aláírják a gyűjtőíveket.

Ezt minden felnőtt korú, hazájában szavazati joggal rendelkező polgár megteheti akár elektronikusan, a világhálón keresztül (ez az egyszerűbb megoldás), akár papíron. A Demokrata arra biztatja olvasóit, hogy a nemzeti szolidaritás jegyében támogassák aláírásukkal ezt a magyar nemzetpolitikai szempontból nagy jelentőségű kezdeményezést!

Ágoston Balázs