Hirdetés

A régészek előzetes vizsgálatai szerint a múmia egy 10–15 éves fiú lehetett, aki feltehetően a preinka kori, úgynevezett Chancay kultúrához tartozott. Ez a civilizáció a mai Peru területén virágzott a Kr.sz. 1000 és 1470 közötti időszakban.

A test mellől különféle rituális és használati tárgyak is előkerültek: finoman díszített kerámiák, teknőspáncélból készült főzőeszközök, valamint halászati motívumokat ábrázoló edények.

A sírhelyet egy huarango fa törzsével jelölték, ami az adott korszakra jellemző temetkezési szokás volt. Bár a test a felszíntől alig fél méterre feküdt, az éghajlati viszonyok – a perui partvidékre jellemző száraz, meleg időjárás – kiválóan konzerválták a maradványokat.

A természetes kiszáradás következtében a haj, a bőr egyes részei és még a testhelyzet is alig változtak.

Peruban a jogszabályok kötelezővé teszik, hogy minden közműépítést régészeti felügyelet mellett végezzenek, különösen Lima térségében, ahol több száz lelőhely található. Ennek az előírásnak a létjogosultsága ismét beigazolódott: a mostani feltárás újabb darabbal gazdagította a perui történelmi mozaikot.

A most feltárt múmia nem csupán tudományos értéket képvisel, hanem látványos példája annak, hogyan maradhat fenn egy ősi civilizáció emléke egy modern nagyváros mélyén. A munkálatokat természetesen azonnal leállították, és megkezdődtek a részletes régészeti vizsgálatok, amelyek során a szakemberek további tárgyi emlékek felbukkanására is számítanak.

(forrás)