A Nyugat keresi a hitét

Az elmúlt évtizedekben a vallástalanság gyors terjedése jellemezte a nyugati társadalmakat. Az Egyesült Államokban 1990-ben az emberek mindössze öt százaléka vallotta magát ateistának, agnosztikusnak vagy „semmiben sem hívőnek”, míg 2019-re ez az arány 30 százalékra nőtt. Mind kevesebben jártak templomba, ez pedig a társadalmi normák átalakulásával járt: a házasságkötés későbbre tolódott, a gyermekvállalás visszaesett, a keresztény egyházak szerepe a közéletben csökkent. Az elmúlt években azonban ez a tendencia több országban megtorpant. Az Egyesült Államok mellett Kanadában, Nagy-Britanniában és Franciaországban is megállt a vallástalanok arányának emelkedése, míg további hét nyugat-európai országban még nőtt ugyan ez az arány, de 2020 óta csupán 3 százalékponttal – szemben az azt megelőző ötéves időszak 14 százalékpontos növekedésével. A kereszténység arányának csökkenése is lelassult, sőt egyes korcsoportokban növekedés figyelhető meg: különösen a Z generáció, vagyis az 1997 és 2012 között születettek körében vallási nyitás tapasztalható.

Mivel magyarázható ez a tendencia? Nyugaton sokan keresnek spirituális kapaszkodókat: az amerikai sajtóban például egy húszéves amerikai diák úgy nyilatkozott, hogy ismerősei közül tízből hét a koronavírus-járvány óta tért meg. Az Egyesült Államokban 2023 és 2024 között a magukat kereszténynek valló fiatalok aránya 45-ről 51 százalékra nőtt, miközben a vallástalanok aránya 41 százalékra csökkent. A Harvard Egyetemen a hallgatók fele vett részt vallási programokon az adott tanév során. A Pew Research adatai szerint 14 vizsgált nyugati országban kétszer annyian számoltak be hitük megerősödéséről a járvány hatására, mint ahányan a gyengüléséről. Az Egyesült Államok lakosságának több mint egynegyede mondta azt, hogy hite erősebb lett a pandémia óta.

Az Egyesült Államok teljes lakosságát tekintve a keresztények aránya 2020 és 2024 között csupán egy százalékponttal csökkent, míg korábban évente mértek ekkora visszaesést. A babyboomer generáció (1946 és 1964 közt születettek) körében a keresztények aránya 2024-ben 79 százalék volt, hét százalékponttal magasabb, mint négy évvel korábban. A keresztény identitás az összes korcsoportban stagnált vagy emelkedett, a millenniumi generáció (1981 és 1996 közt születettek) kivételével. Jelenleg az Egyesült Államok lakosságának körülbelül 62 százaléka vallja magát kereszténynek.

Amennyiben valóban véget ér a vallási közösségekből való tömeges kivonulás, akkor a Pew Research kutatóintézet szerint a keresztények még legalább ötven évig többségben maradhatnak az Egyesült Államokban – ellentétben a korábbi előrejelzésekkel, amelyek szerint arányuk a század közepére 45 százalék alá csökkent volna.

Európában hasonló változások figyelhetők meg. Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és Finnországban nem csökkent a keresztények aránya 2019 óta. Ausztriában és Írországban a kereszténység visszaszorulása folytatódik, de az üteme jelentősen mérséklődött. Svédországban öt éve csökken az egyházból való kilépések száma, miközben a fiatal felnőttek körében több mint kétszeresére nőtt a kereszteltek aránya. Ausztriában, Belgiumban és Norvégiában is emelkedett a megtérők száma. Norvégiában a katolikusok száma 2015 és 2019 között 95 ezerről több mint 160 ezerre nőtt, és a növekedés nem kizárólag a dél- és kelet-európai bevándorlásból ered, hanem számos helyi fiatal is csatlakozott az egyházhoz.

A koronavírus-járvány kihívásainál nyomósabb oka is van a fenti tendenciáknak, csak erről kevesebbet olvashatunk a mainstream nyugati sajtóban. Vessünk egy pillantást Franciaországra. A katolikusok aránya összességében csökken, ugyanakkor a megmaradó közösségek egyre aktívabbak és egyre inkább hagyományőrzők. A francia statisztikai hivatal adatai szerint az iszlám vallás generációkon átívelő továbbadásának aránya 91 százalék, a zsidóé 84, míg a katolikusé 67. A muszlim közösségek erőteljes belső kohéziója és látható jelenléte is hozzájárult ahhoz, hogy sok keresztény fiatal újragondolja saját vallási identitását. A ramadán nyilvános megélése és médiajelenléte hatására a keresztény fiatalok is egyre tudatosabban keresik vallásuk látható formáit. Ez a tendencia jól tükröződik a nagyböjti időszakban, különösen hamvazószerdán, amikor a templomok országszerte megteltek, és a közösségi médiában is sok fiatal osztott meg vallásos tartalmakat.

Az egyes európai országokban további érdekes jelenségeket is megfigyeltek. Kutatások szerint Olaszországban a családból hozott erős vallásosság, valamint az egyéni spirituális út megtalálásának vágya is ösztönzi a fiatalokat a katolicizmus újrafelfedezésére. A bevándorlás az Egyesült Királyságban is fontos szempont; azok a brit fiatalok, akik gyakorló, hívő keresztények, tudatosan, ellenkulturális válaszként vállalják katolikus identitásukat egyrészt a bevándorlókkal, másrészt a magukat vallástalanként meghatározókkal szemben. Ez a kisebbségi hatás: az ő döntésük nem kivétel a szekularizáció alól, hanem annak mellékhatása.

A keresztény hit láthatóbb megélése a felnőttkeresztségek számának növekedésében is megmutatkozik. Franciaországban 2023-ban 28, 2024-ben pedig több mint 30 százalékkal emelkedett a 18–24 évesek körében a felnőttkeresztségek száma, és 2025-re újabb rekordokra számítanak. A 2024-es húsvéti keresztségek száma meghaladta a tízezret, ami húszéves rekord, és az újonnan megkereszteltek kétharmada a Z generációból került ki – kétszer annyi, mint 2019-ben. A párizsi Chartres-ba tartó hagyományos zarándoklaton idén mintegy 16 ezer húsz év alatti fiatal vett részt, közülük sokan a latin misét követő katolikus mozgalom tagjai. A zarándokok évről évre körülbelül tíz százalékkal lesznek többen, de 2023-ban 33 százalékos ugrást regisztráltak. A taizé-i ökumenikus közösség évente mintegy százezer fiatalt vonz, akik elmélyült vallási élményekért érkeznek.

Spanyolországban és Nagy-Britanniában is megfigyelhető, hogy a fiatal katolikusok körében erősödik a vallásosság. Spanyolországban a Hakuna mozgalom fiatalok tízezreit vonzza az eucharisztia és a modern dicsőítő zene révén. Nagy-Britanniában a heti misére járás leginkább a fiatal felnőttek körében jellemző: a 25–34 éveseknek 45, míg az 55–64 éveseknek csupán 17 százaléka vesz részt rendszeresen szentmisén. A rendszeresen templomba járó fiatalok körében a vallás az életük kiemelkedően fontos része, és erősebb bennük az Istenbe vetett hit is, mint az idősebb generációkban.

A katolicizmus Nyugat-Európában fokozatosan visszaszorult az elmúlt ötven évben, miközben súlypontja a globális Dél felé tolódott. Ugyanakkor van egy kisebbségben lévő, de annál elkötelezettebb fiatal generáció, amely intenzív hitéletet él. A tradicionális katolikus családokban a vallás továbbadásának aránya lényegesen magasabb, mint az átlagos katolikusok körében. A kereszténység jövője ezekre az elkötelezett közösségekre épülhet.

A pozitív tendenciák és személyes döntések mellett azonban ott vannak a nagy számok. A Pew Research egyik jelentése szerint a muszlimok számának növekedése 2010 és 2020 között meghaladta az összes többi vallásét együttvéve, és a muszlimok aránya a világ népességében 1,8 százalékponttal emelkedett, elérve a 25,6 százalékot. A világ legnagyobb vallási csoportját továbbra is a keresztények alkotják: számuk 122 millióval nőtt, így elérte a 2,3 milliárdot. Ugyanakkor a világnépességen belüli arányuk 1,8 százalékponttal 28,8 százalékra csökkent a fenti időszakban – áll a jelentésben. Ennek fő oka a nem keresztény népesség gyorsabb növekedése.

A nyugati ember tehát keresi a helyét és főleg keresi azt, mivel tölthetné be „az Isten alakú űrt” magában. A liberalizmus eltávolította az embereket a vallástól, amit azonban kínált helyette, az kevésnek bizonyult. A jólét egy darabig feledtette ezt az ürességet, de ahogy egyre több problémával néznek szembe a nyugati országok, az embereknek nincsenek kapaszkodóik. Mindemellett pedig a tömeges bevándorlás folyamatosan rajzolja át a társadalmakat: az újonnan érkezők és a többedik generációs bevándorlók között is domináns az iszlám vallás. Tömegével érkeznek olyan emberek belső válsággal küzdő európai társadalmakba, akiknek saját vallásukkal, világnézetükkel kapcsolatban nincsenek olyan kétségeik, mint a nyugatiaknak. Amennyiben a nyugati világ nem békül ki önmagával, erősíti meg saját identitását és helyezkedik vissza erős alapokra a woke és hasonló múló ideológiák helyett, akkor nemhogy integrációra, de a vallások békés egymás mellett élésére se lesz esély.