Ötvenéves a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum
Barokk csodapatika
Bár már ötven éve múzeumként működik, máig előfordul, hogy valaki gyógyszerért tér be Székesfehérvár egykori Fekete Sas Patikájába. A receptet ugyan nem tudja kiváltani, ám a testi bajokat lelki feltöltődéssel mégiscsak enyhítheti. A kicsiny csodapatikában megállt az idő, berendezése Európában csaknem egyedülálló módon ma is ugyanaz, mint az 1700-as évek közepén, a jezsuita rend idejében volt.
A Loyolai Szent Ignác által 1534-ben alapított Jézus Társasága, azaz a jezsuita rend egyik legfontosabb célja az ellenreformáció volt. A siker érdekében nemcsak iskolákat és egyetemeket, de patikákat is alapítottak. Ez utóbbiak azon túl, hogy a betegeket és a szegényeket segítették, lelki tanácsadást, illetve missziós tevékenységet folytattak, nem mellesleg jól is jövedelmeztek. Nem véletlen tehát, hogy 1716 és 1773 között már tizennégy jezsuita patika működött a történelmi Magyarország területén mások mellett Kolozsvárott, Kassán, Nagyváradon, Sopronban, Kőszegen, Egerben, Győrben és Székesfehérváron. Mi most az egykori koronázó város legrégebbi patikájába, az idén ötven éve múzeumként működő Fekete Sasba látogattunk el.
Barokk pompa a patikában
A székesfehérvári belváros főutcáján, a mai Szent István Király Múzeum, az egykori jezsuita rendház épületével szinte pontosan szemben először egy növénysimogatóra leszünk figyelmesek. A balkonládákban mások mellett olyan illatos gyógynövények, mint a különböző menta- és bazsalikomfajok, kakukkfű, snidling, zsálya és oregánó (szurokfű) kaptak helyet, amelyek egykor mind alapanyagként szolgáltak egy-egy gyógyszer elkészítéséhez. De hogy melyik gyógynövény milyen bajra is van gyógyító hatással, azt már a Fekete Sas Patikamúzeumban Krizsány Anna művelődésszervező, múzeumi kurátortól tudjuk meg, aki nemcsak a gyógyszerészmesterség történetének jó ismerője, de a város egyik legnépszerűbb kiállítóhelyének is a motorja, rendezvényeinek szervezője. Amint belépünk az egykori patika officinájába, azaz kiszolgálóterébe, miként az egy jó vendéglátóhoz illik, kérdezés nélkül mesélni kezd. Merthogy van mire büszkének lennie, hiszen amellett, hogy jezsuita patikából csak nagyon kevés maradt fenn Európában, hazánkban mindössze három van olyan, amelynek művészi színvonalú bútorzata is eredeti. Ezek közül egy Kőszegen, egy másik Egerben, a harmadik pedig itt, Fehérváron található.
– Az officina barokk bútorzata a rendház fafaragó üzemében 1758-ra, közel tíz év alatt készült el, és a XVIII. század legnevesebb fafaragómestere, Baumgartner Bernát keze munkáját dicséri. A díszes tölgyfa szekrény egyik különlegessége a hullámvonalas kiképzés azért, hogy a szigorú ábécésorrend alapján besorolt fiókokat ne lehessen összekeverni, rossz helyre visszatenni – mutatja Krizsány Anna, miközben invitál, hogy helyezzük magunkat kényelembe a fiókok előtti ülőhelyeken, a szekrény padozatnak kiképzett alsó részén. Ennek felnyitható fedele tágas tárolóhelyet rejt, míg felettünk, a nyitott polcokon egyedileg esztergált, kézi festéssel díszített és felirattal ellátott zöld márványos hársfa tégelyek sorakoznak, amelyekben a jezsuita patikus a különféle száraz anyagokat rendszerezte.
Jezsuita portól a patkányméregig
Amint a patika padozatán ülve Krizsány Annát hallgatjuk, úgy érezzük, mintha mi is egyike volnánk azoknak a XVIII. századi polgároknak, akik hosszú utat tettek meg, hogy bajukra enyhülést keressenek Fejér vármegye első és 1797-ig egyetlen gyógyszertárában. A fáradt utazók akkor is pontosan ezeken a padokon pihentek meg, és cukorkát szopogatva, gyomorkeserűt kortyolgatva várták, hogy a patikárius a megfelelő alapanyagokból elkészítse, kikeverje és kiadagolja nekik a gyógyszert.
– A patika találkozási pont is volt a vármegyében élők számára, ahol nemcsak mindennapi bajaikról beszélgethettek, de a világ dolgait is megvitathatták. Ráadásul a jezsuita patikusok a test orvoslása mellett lelki segélyt is nyújtottak, így a belépő biztonságban érezte magát, mert tudta, hogy jó gyógyszereket és jó tanácsokat fog kapni. Tudni kell, hogy a jezsuita rendnek nemcsak ma, de akkor is az egész világra kiterjedő hálózata volt. Missziós területük a földkerekség volt, ott voltak mindenütt a gyarmatokon is. Az időközben felfedezett területeken pedig újabb és újabb gyógynövényeket ismertek meg. Ők hozták be Európába például az egyik nagyon fontos gyógyító anyagot, a jezsuita pornak is nevezett kinint, amely az első igazán hatásos és nagy tömegben termelhető ellenszere volt az emberiséget akkoriban tizedelő maláriának – repít vissza minket a régmúlt időbe a kurátor. Azt is megtudjuk, hogy a patika akkoriban nem kizárólag gyógyszert árult, hanem afféle vegyesboltként működött. Lehetett kapni fűszert, édességet, cukrozott gyümölcsöt, kompótot, szörpöt, égetett szeszt, gyógybort, kozmetikumot, sőt, még patkánymérget is.
Patikából múzeum
1773-ban, amikorra a jezsuiták befolyása túl erőssé vált, és Kelemen pápa feloszlatta a rendet, a székesfehérvári patika újra polgári tulajdonba került. Merthogy bár a ma is látható officina bútorait ugyan már a jezsuiták készítették, magára a patikaalapításra jóval korábbról van adatunk. Így biztosan tudjuk, hogy 1688-ban, vagyis a török kiűzése után már élt patikus a városban, vagyis volt polgári gyógyszertár is, amelyet egymás között adtak és vettek a tulajdonosok egészen 1745 decemberéig. Ekkor szerezték meg 1200 forintért a Jézus Társasága szerzetesei.
– Amikor a rend feloszlott, a patikát elárverezték és több mint 8000 forintért eladták. Új tulajdonosa Valter Ferenc pozsonyi gyógyszerész lett, aki a jezsuita rendházból jelenlegi helyére költöztette és a Habsburgok címerállatáról Fekete Sasnak nevezte el. Szerencséje volt, mert az új officina terébe szinte egy az egyben be tudta illeszteni a jezsuita barokk bútorzatot, a gyógyszerek tárolására pedig a meglévő hársfa tégelyek mellé Tatán fedél nélküli, fekete sas díszítéssel ellátott keménycserép edényeket csináltatott – vázolja Krizsány Anna a gyógyszertár későbbi történetét. – A Fekete Sas egészen 1950-ig működött magántulajdonú gyógyszertárként, akkor államosították. Az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek végéig tartó patikamúzeum-alapítási hullámnak, illetve számos szakembernek, köztük a később miniszterelnöknek, Antall Józsefnek köszönhetően azonban mind a patikát, mind pedig a berendezését sikerült megmenteni, így 1975. május 22-e óta Fekete Sas Patikamúzeumként várja a látogatókat.
Akikből szerencsére van is bőven! Krizsány Anna több évtizedes munkájának köszönhetően a Fekete Sas ma a város egyik leglátogatottabb és legdinamikusabban működő múzeuma, évente nyolc-tízezer vendéget, köztük számos diákcsoportot fogad, akik megismerhetik az orvoslás és a gyógyszerészet történetét, kipróbálhatják mások mellett a mozsarazást, tanulmányozhatják az illatszertár különböző szereit és a növénysimogató gyógynövényeit is. Mindezeken túl pedig részt vehetnek a múzeum által szervezett tematikus rendezvényeken, így például a Herbarius gyógynövénygyűjtő túrákon is, amelyek márciusban a medvehagyma szedésével kezdődnek, és október végén az őszi gyógynövények begyűjtésével, a fekete nadálytő, csalán, katángkóró és gyermekláncfű gyökereinek ásásával érnek véget. A Fekete Sasban az év során különböző orvostörténeti és patikatörténeti ismeretterjesztő előadásokon is részt vehetünk, de rendszeresek a gyógynövények használatával foglalkozó témák is.
