Zászkaliczky Ágnes
Fotó: Szipál Péter

A Biennálét 2025. július 16. és 20. között, immár hetedik alkalommal rendezik meg a Chelsea Old Town Hall történelmi épületében. Az eseményen több mint 350 művész állít ki hatvan országból, az alkotásokat nemzetközi kurátori testület válogatta Peter Gagliardi vezetésével, a londoni Gagliardi Galéria szervezésében.

Zászkaliczky Ágnes munkássága a klasszikus festészeti hagyományok és a kortárs kifejezésmódok találkozásából építkezik. Művei gazdag szimbolikával, ornamentális részletekkel és álomszerű térkompozíciókkal dolgoznak.

Hirdetés

Festészetének központi témái közé tartoznak a portréábrázolások, az ember és természet viszonyának változásai. Művei olyan vizuális világot teremtenek, amely egyszerre időtlen és mélyen aktuális.

Zászkaliczky Ágnes: Venice I.

A kiállításon szereplő Venice I. című művészeti alkotása egyszerre lírai elmélkedés és vizuális vészjelzés. A nagyméretű vásznon Velence ikonikus városa nem idealizált képeslapként jelenik meg, hanem egy törékeny, emlékezet és eltűnés között lebegő organizmusként. Törött építészeti formák, oldódó tükröződések és szimbolikus vízi elemek idézik meg a várost, amely nemcsak fizikailag süllyed, hanem kulturálisan is veszélyben van. A művészeti alkotás gazdag textúrája és szimbolikája a civilizáció és természet határvonalait vizsgálja, és gyönyörűsége épp a közelgő eltűnés miatt válik fájóan intenzívvé.

Zászkaliczky Ágnes a festészet mellett színpadi produkciók vizuális világának megalkotásában is aktívan részt vesz. A Magyar Állami Operaház Carmina Burana című előadásához ő tervezte a teljes vizuális koncepciót, amelyben a klasszikus szimbolikát és kortárs vetítéstechnikát ötvözte. Látványtervezőként legújabb projektje a Magic of Vivaldi – Vivaldi A négy évszak című művének multimédiás újra értelmezése, amelyet augusztus 16-án mutatnak be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, az előadás rendezője és karmestere Bogányi Tibor. A produkcióban központi szerepet kap a Venice I. festmény, amely a zenei ívet vizuális szinten is végigkíséri, összekapcsolva a klasszikus zenei élményt a klímaváltozás és a kulturális kontinuitás kérdésköreivel.