Komfortban a pusztában

– Mennyien élnek a hazai tanyákon?

– A külterületen élők száma 300 ezer fő lehet, kétharmaduk a hagyományos értelemben vett tanyák lakója. Ha nem is minden esetben az állandó ott-tartózkodás szándékával, de a tanyák napjainkban folyamatosan népesülnek be. Reméljük, hogy ez a kedvező tendencia a pályázati támogatások hatására a mostani uniós ciklusban is folytatódni fog. Ami azért is nagyon fontos, mert a tanyákon kis léptékben gazdálkodó emberek rövid ellátási lánccal jó minőségű, egészséges élelmiszert tudnak saját részre megtermelni vagy másoknak eladni a helyi termelői piacokon.

– Úgy tudom, hogy a hazai tanyafejlesztési programokhoz a szakmai elhivatottság mellett voltaképpen személyes elköteleződés is fűzi…

– Anyai nagyszüleim anno még vezetékes víz és villany nélküli tanyán éltek, ahogy hétéves koráig az édesanyám is. A család akkor költözött be a községbe, amikor édesanyám iskoláskorú lett. A tanyát később is megtartottuk, és nagyon sokáig próbálkoztunk azzal, hogy kivigyük a vezetékes villanyt a külterületre. Önerőből ez a 90-es évek közepén pályázati forrás híján, akkori áron milliós nagyságrendű költség lett volna, ami a lehetőségeinktől olyan távol állt, hogy fájó szívvel ugyan, de lemondtunk a tervünkről. Hivatalos vidékfejlesztési megbízatásaim során a tanyafejlesztés ügye az egyik legkedvesebb küldetésemmé vált.

– Mikor kapott zöld utat a hazai tanyafejlesztés ügye?

– A Kádár-rendszer idején a tanyák megtartására és fejlesztésére gyakorlatilag semmilyen kormányzati támogatás nem állt rendelkezésre. A téeszesítés és a nagyüzemi gazdálkodás idején a központi hatalom tulajdonképpen egy lebecsült lakhatási, földművelési és állattenyésztési formaként tekintett a tanyasi életre, ezért igyekeztek mindent megtenni a szigetszerűen működő külterületi gazdaságok ellehetetlenítésére és felszámolására. Célzott támogatások azonban a rendszerváltást követő években, sőt még a 2006–2007-ben megtervezett első uniós vidékfejlesztési program során sem jelentek meg. Az első átfogó tanyafejlesztési programot éppen ezért nemzeti forrásból kellett elindítani, és a 2010-ben megalakult polgári kormány első intézkedései közé tartozott. A nemzeti tanyafejlesztési programot 2011-től kezdődően kilenc alkalommal hirdettük meg egyrészt a tanyán élő emberek, másrészt a tanyás térségekkel rendelkező önkormányzatok számára. Az összesen 13 milliárd forintos költségvetési keretösszegből akkor több mint 3400 kedvezményezettet támogattunk.

– De egy ideje uniós pénzek is társultak a forrásokhoz?

– A 2014–2020. évi új Vidékfejlesztési Programba már nemcsak nemzeti költségvetést terhelő, hanem uniós forrást is belekalkuláltunk, így a projekthez nagyságrendekkel több támogatást tudtunk adni, ami azt jelentette, hogy 17 milliárd forintból hat megyében már 4100 kedvezményezettet értünk el.

– Mennyi költségvetési és uniós támogatás áll rendelkezésre az aktuális, szeptember 4-én induló lakossági tanyafejlesztési program első szakaszában?

– Az induló keretösszeg 15 milliárd forint, de amennyiben szükséges, úgy további forrásokat tudunk majd megnyitni. Figyelemmel arra, hogy a kormány az EU-ban adható legmagasabb, 80 százalékos társfinanszírozást teszi hozzá a vidékfejlesztési forrásokhoz, így lényegében tízegységnyi támogatásból nyolcat nemzeti költségvetésből biztosít a tanyafejlesztési pályázat esetén is. A korábbi kiírásokhoz hasonlóan elsősorban olyan személyek pályázhatnak, akik tízezer fő alatti települések külterületén élnek. Az ennél nagyobb lélekszámú helységek lakói pedig akkor jelentkezhetnek, ha településük külterülete az összlakosság több mint két százalékának nyújt otthont. A pályázóknak a benyújtást megelőzően legalább fél, sikeres támogatás esetén pedig további öt évig kell életvitel-szerűen a fejlesztésben érintett tanyán élniük.

– Melyek a támogatható tevékenységek?

– Kiemelt célterületek a korszerű villamosenergia- és ivóvízellátás biztosítása, a szennyvízkezelés fejlesztése, valamint a megújuló energiaforrások, például a napelemes rendszerek telepítésének ösztönzése. Az egyéni támogatás összege maximum 25 millió forint lehet, amennyiben a jelentkező biztonságos ivóvízellátásra, illetve energetikai fejlesztésre együttesen pályázik.

– Szükséges-e önerő?

– A megújuló energiaforrás telepítésekor 80, minden más beruházás esetén 95 százalékos támogatási intenzitással biztosítjuk a fejlesztési forrást, és egymás után kétszer is lehívható a 25 százalék előleg, hogy az ügyfél minél kisebb anyagi teherrel tudja megvalósítani a beruházását.

– A Demokratának nyilatkozó szakemberek szerint az idei pályázat megírása bonyolultabbnak tűnik a korábbiaknál. Lehetne-e a folyamatot egyszerűsíteni?

– Az uniós szabályozás valóban szigorúbb, mint a nemzeti, az adminisztráció is bürokratikusabbnak tűnhet, de mivel tartósan nyitva lesz a pályázat, ha valaki mégis hibázna, újra be tudja nyújtani. Megegyeztem a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökével, hogy az idei évtől a falugazdász-szaktanácsadók ingyen és bérmentve segítenek a pályázatok szakszerű megírásában és benyújtásában. Igyekszünk minél egyszerűbben lebonyolítani a kérelemkezelési feladatokat, így például a helyszíni szemlétől is eltekintünk, ehelyett fotódokumentációt kérünk a pályázótól. Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak a tanya-, hanem a többi vidékfejlesztési pályázatnál is vizsgáljuk, miként tudnánk mihamarabb enyhíteni a pályázók adminisztrációs terhein, miközben az esetleges visszaélések kiszűrésére is gondot kell fordítanunk. Megígérhetem, hogy még az idén felül fogom vizsgálni a benyújtáshoz, illetve az elszámoláshoz kapcsolódó szabályokat.

– Miként fogalmazná meg a program eszmei értékét?

– E specifikus településforma kialakulásának története a XIV–XV. századig nyúlik vissza a Kárpát-medencében. A tanyán élők évszázadok óta egyedi módon őrzik a magyar vidéki kultúra és életmód tradícióit, az őket körülvevő környezettel harmóniában gazdálkodnak, megannyi őshonos növény- és állatfajt termesztenek és tartanak. Ezért is rendkívül fontos, hogy ezt a kultúrtörténeti és gazdasági örökséget megőrizzük az utókornak. Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy azokat az infrastrukturális feltételeket, amelyekhez a városokban, falvakban élők mindig is könnyebben hozzá tudtak jutni, lehetőség szerint az élhető környezet megőrzése érdekében a tanyasi emberek számára is megteremtsük.