Húsz éve történt az eddigi legsúlyosabb londoni terrormerénylet

2005. július 7-én kora reggel négy hátizsákos fiatalember szállt fel a Londontól északra fekvő, elsősorban repülőteréről ismert Luton kisváros vasútállomásán a londoni King’s Cross pályaudvarra tartó vonatra. A biztonsági kamerák által rögzített utazás végállomásán, a King’s Crosson rövid megbeszélés után szétváltak, négyen négyfelé indultak.

Mintegy negyedórával később a brit hírtelevíziók egyszerre jelentették gyorshírben, hogy „komoly incidens” történt a londoni metróban; valószínűleg „feszültségmegugrás” miatt sebesülésekkel járó robbanások voltak több állomáson. A teljes, 12 fővonalból álló, 400 kilométeres metróhálózatot leállították – erre a második világháború óta nem volt példa -, és minden állomást kiürítettek, több százezer utast a felszínre terelve a reggeli csúcsforgalomban.

Ekkor már megjelentek az első véres, kormos arcú, égett ruhájú sebesültek is, és rövid idő alatt megdőlt a „feszültségmegugrás” feltételezése, átadva helyét a terrortámadás bizonyosságának. Ezt végleg megerősítette a három metrórobbantás után egy órával végrehajtott újabb merénylet, amely egy piros, emeletes londoni városi buszt vetett szét a British Museum közelében.

Az áldozatok pontos számát napokig nem sikerült megállapítani, mivel a mentőalakulatok alig fértek hozzá az összeroncsolódott szerelvényekhez a szűk, évszázados metróalagutakban.

A négyes merénylet végső mérlege 52 halott és hétszáznál több súlyos sérült volt.

Ennél súlyosabb londoni terrortámadás sem addig, sem azóta nem történt. Nagy-Britannia egészében is csak egy merénylet volt még véresebb: a Pan Am amerikai légitársaság Londonból New Yorkba tartó, 1988 karácsonya előtt néhány nappal Skócia légterében felrobbantott Boeing 747-esét elpusztító pokolgépes merényletben 270-en vesztették életüket, köztük egy négytagú magyar család.

Londonban egyszerűbb módszert választottak a merénylők, mint az amerikai 9/11 repülőgépeltérítői: négy hátizsákot megtömtek robbanószerrel, majd felszálltak három metrószerelvényre és a 30-as buszra, és megnyomták a gombot.

A leglényegesebb különbség azonban nem ez volt, hanem az – és a brit terrorelhárítást annak idején ez rémítette meg a leginkább –, hogy a londoni merényleteket brit állampolgárságú, Nagy-Britanniában született és felnőtt, vagyis – a labdarúgásból átvett, azonnal meghonosodott angol zsargon szerint – „hazai nevelésű” (home-grown) terroristák követték el. Olyanok, akik addig a látszat szerint példás családi életet éltek, tisztes állásuk volt, és így soha nem tűntek fel a belső elhárítás folyamatosan pásztázó, gyanús jelek esetén villanó radarernyőjén.

A 2001. szeptember 11-i amerikai merényletek elkövetői külföldről érkeztek, és a korábbi nagyszabású nyugati merényletek zömét is „beutazó” terroristák hajtották végre.

A londoni öngyilkos merénylőcsoport vezetője közmegbecsülésnek örvendő általános iskolai tanárként dolgozott Leedsben. A pakisztáni szülőktől Nagy-Britanniában született Mohammad Siddique Khan a Beeston városrész egyik iskolájában főleg bevándorlók gyermekeinek tanulmányi előrejutását segítette, és a szülők, valamint a tantestület későbbi beszámolói szerint kedvessége és végtelen türelme miatt rendkívül népszerű volt.

Khan pontos kiléte azonban kiderült egy videofelvételből, amely néhány héttel a merényletsorozat után került elő. A felvételen Khan egyebek mellett azt mondta, hogy háború folyik a nyugattal, és ő e háború katonája. A filmen feltűnt Ajmán az-Zavahiri, az al-Kaida terrorszervezet akkori második számú vezetője is, aki közölte, hogy a pusztítást Tony Blair akkori brit kormányfő politikája hozta Londonra, és további merényletek várhatók.

Egy másik merénylő, Shazad Tanweer a leedsi Wortley High School középiskola egyik legtehetségesebb diákja és kiemelt sportolója volt, és kitűnő eredménnyel került be a leedsi egyetem sporttudományi karára.

A londoni robbantássorozat 52 áldozatának tiszteletére Londonban már 2008-ban emlékművet emeltek. A Hyde Parkban felavatott műalkotás 52 rozsdamentes acéloszlopból áll. A 3,5 méter magas szürke oszlopokat úgy helyezték el, hogy egy-egy csoportban annyi oszlop álljon, ahányan az egyes helyszíneken életüket veszítették. A legsúlyosabb pusztítás helyét, a King’s Cross állomás alatti metróalagutat például 26, egymás közelében emelkedő oszlop jelképezi, itt ugyanis ennyi utast ölt meg az öngyilkos merénylő pokolgépe.

Hétfőn a Hyde Park-i emlékműnél helyezik el Sadiq Khan londoni polgármester és Keir Starmer brit miniszterelnök koszorúit, de a megemlékezések az áldozatok hozzátartozóinak kérésére hangsúlyozottan csendesek, szűk körűek lesznek.