Szabálytalan küzdelem

Ritka, mint a fehér holló, hogy a Tisza párt részéről szakpolitikai kérdésekben bármilyen konkrétum elhangozzék, Varga Lőrinc, Magyar Péter agrárszakértője most mégis megfogalmazott pár gondolatot egy Tisza-fórumon. Arról értekezett, mi lesz a magyar gazdák dolga Ukrajna uniós csatlakozása után. Idézzük: „Ami nagyon fontos szakpolitikai szempontból, az az, hogy ezt a jellegű ukrán behatást, ezt csak mérethatékonysági szempontból lehet leküzdeni. Képzeljék el, 500 hektáros táblaméretekről beszélünk Ukrajnából, nagy átlagban, nem gazdaság, egy tábla, amire kivonul a gép, beszedi, megcsinálja a műveleti sorokat és megy a következőre. Magyarországon pillanatnyilag az átlag gazdaságméret – ha jól emlékszem – 22 hektár, gazdaság, nem tábla. Vessük össze. Csak akkor tudunk az ukrán mezőgazdasági termelőkészséggel versenyre kelni, ha hozzáadott értékben gondolkodunk.”

Hamarosan megérkezett a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara válasza is. „Az egész gazdatársadalomnak figyelmeztető jel, hogy a Tisza Párt »agrárszakértői« egymás után teszik az ukránbarát nyilatkozatokat és próbálják érzékenyíteni a magyar gazdákat az ukrán uniós tagságra. Különösen aggasztó, hogy a Tisza Párt agrárpolitikusai olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyek az ukrán gazdák érdekeit helyezik előtérbe. Varga Lőrinc például a magyar gazdákat arra buzdította, hogy készüljenek fel Ukrajna uniós csatlakozására, és alkalmazkodjanak az új helyzethez – ahelyett, hogy kiállna a magyar termelők mellett” – írták közös közleményükben.

Érdemes közelebbről megnézni a politikai színezetű adok-kapok lényegét. Varga technokrata állásfoglalása, miszerint a magyar gazdák kapják össze magukat, ha nem akarnak elvérezni a méretgazdaságosabban működő ukrán versenytársaikkal szemben, erősen félrevezető. Van abban igazság, hogy a magyar agráriumban szükség van a hatékonyság növelésére, de egy ilyen mértékű sokk még a legfejlettebben termelő holland és német gazdákat is nehéz helyzetbe fogja hozni.

Betartanák a szabályokat?

Ha már a Tisza agrárszakértője valamiért kész tényként kezeli Ukrajna EU-csatlakozását, nézzük meg, valójában mivel kellene szembenézni ebben az esetben. Valóban problémát okozhatna, hogy az ukrán agrártermékek döntő része jóval olcsóbban kerülne a piacra az óriásüzemi termelés miatt, de legalább ennyire hangsúlyos az is, hogy Ukrajnában a termelőknek nem ugyanazon szigorú előírásoknak kell megfelelniük, mint uniós társaiknak. A magyar és európai gazdák versenyképességét a méreteknél is erőteljesebben rombolná, ha a teljes kereskedelmi nyitás előbb következik be, mint az ukrán előírások felzárkóztatása az EU-s szintre – azaz ha keleti szomszédunk úgy válna taggá, hogy közben nem veszi át maradéktalanul az uniós állat-egészségügyi, növényvédelmi és élelmiszer-biztonsági szabályokat. Emlékeztetőül: 2023 tavaszán a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal egy összehangolt akció során országszerte megvizsgálta az ukrán gabonaszállítmányokat, és több tételben talált kifogásolnivalót. Összesen 29 tonna kukoricát kellett forgalomból kivonni és megsemmisíteni, miután a tárolókban gyűjtött minták elemzése toxin- és GMO-szennyezést mutatott ki. A hatósági összegzés szerint az Európai Bizottság hibás döntései „hatalmas mennyiségben szabadították rá Ukrajna szomszédaira a silány minőségű, kétes eredetű ukrán gabonát”, ami ellehetetleníti a magyar gazdákat. Ez előrevetíti, mi történne, ha Ukrajna teljes jogú EU-tagként, vámmentesen szállíthatná be mezőgazdasági tömegtermékeit.

És a GMO-mentesség?

Az egyik legkényesebb pont, ahol az ukrán agrárium szembemegy az uniós normákkal, a GMO-mentesség kérdése. Magyarország alkotmányos védelmet élvez ezen a téren – hazánk a génmódosított növények termesztését nem engedélyezi, és ezt szigorúan be is tartatja. Ezzel szemben Ukrajnában nincs hatályban a miénkhez hasonló szigorú szabályozás. Formálisan ugyan 2007 óta tiltja egy törvény génmódosított növények vetését, de a jogszabály meglehetősen hézagos, az ukrán hatóságoknak pedig nincsenek kapacitásaik a betartatásához. Az eredmény: papíron nincs GMO, de facto mégis rengeteg – ezt maga az ukrán agrárminisztérium is elismerte 2022-ben. A minisztérium nyilatkozata szerint „de jure nincsenek GMO-ink… de facto az elmúlt években a GM-termékek árnyékpiaca alakult ki az országban, amely minden ellenőrzésen kívül forgalomban van”. Vagyis a génmódosított vetőmagot fű alatt, illegális úton sok gazda beszerezte és el is vetette, az állam pedig nem tudja követni, ki mit termel.

Mennyire elterjedt jelenségről van szó? Nemzetközi becslések döbbenetes arányokat tártak fel. Az amerikai USDA (Agrárminisztérium) adatai szerint az ukrán szójababtermelés akár 50-65 százaléka is GM-fajtákból származhat, a repcénél 10-12 százalék ez az arány, és még a kukoricában is kimutatható a tiltott génmódosított vetőmag használata. Főleg a kisebb gazdaságok élnek a génmódosított vetőmag előnyeivel, mivel olcsóbb és nagyobb hozamot ad, míg a nagyobb, exportra termelő cégek igyekeznek hivatalosan GMO-mentesnek látszani. Mivel azonban nincs egységes földnyilvántartás és átlátható adminisztráció, senki sem tudja pontosan, hol és mennyi GM-növény terem Ukrajnában. Kijev ugyan 2023 augusztusában elfogadott egy új GMO-törvényt az uniós normákhoz igazodva, online nyilvántartással, címkézési előírásokkal, de hatálybalépését eleve 2026 szeptemberére halasztották, és amúgy is illúzió azt hinni, hogy varázsütésre rendet teremtene. A rendezetlen előéletű földeken már évek óta termeszthetnek génmódosított növényeket – kérdés, hogy egyáltalán visszafordítható-e ez a folyamat, kiirthatók-e a GMO-k a talajból?

Ebből adódóan Ukrajna csatlakozásával nagyon nehéz lenne megakadályozni, hogy GM-termékek kerüljenek a magyar boltokba. Elvileg az EU-s szabályok átvétele kötelező – csakhogy a fentebb leírtak alapján a GMO kérdésében Ukrajna EU-integrációja jelenleg egy időzített bomba. Ha a csatlakozás előtt nem sikerül valódi, ellenőrizhető GMO-mentességet teremteni, akkor bizony bajban lesz az uniós belső piac.

A védekezést hangsúlyozni

Az Ukrajna uniós tagságát támogatók láthatóan mindenáron keresztül akarják vinni az akaratukat. Mi a teendő ebben a szorult helyzetben? Semmiképp sem az, hogy a problémát hatékonysági kérdésekre redukáljuk. Magyarország érdeke egyértelmű: ragaszkodni kell ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalások során az átmeneti időszakokat és védőmechanizmusokat építsen be az EU. Ilyenek lehetnek például hosszabb távú kvóták vagy fokozatos vámleépítés bizonyos kényes termékekre, az ukrán termelők támogatásának külön kezelése, illetve szigorú ellenőrzési mechanizmusok érvényben tartása mindaddig, amíg Ukrajna nem képes maradéktalanul érvényesíteni az EU-s előírásokat.

Ahogy a magyar agrárszakemberek és döntéshozók folyamatosan hangsúlyozzák, nem Ukrajna európai törekvéseit ellenzik, mindössze azt szeretnék, ha ezek nem a hazai termelők kárára valósulnának meg. Fontos szövetségeseket találni ebben a kérdésben a többi, hasonló cipőben járó uniós tagállamban – hiszen Lengyelország, Románia, Szlovákia vagy Bulgária agrárágazata is hasonló kihívások előtt áll.