A „tettre készek” háborúba sodornák Európát

– Nagy reményekkel látott hozzá az ukrajnai háború lezárásához Donald Trump, békét azonban nem teremtett. Zsákutcába jutottak a tárgyalások. Mit akar valójában Oroszország, Ukrajna és az európai „tettre készek”?

– Donald Trump az egyetlen, aki valóban gyors békét akart Ukrajnában. Felajánlotta a konfliktusban álló feleknek az amerikai közvetítést a béke megteremtésében, de ajánlatát mind Vlagyimir Putyin, mind Vlagyimir Zelenszkij elutasította. Ami még ennél is rosszabb, hogy az Európai Unió vezetői – Orbán Viktor kivételével – szintén nem kérnek Trump béketervéből. Hogy miért tartunk itt? Nagyon egyszerű. Putyin bízik abban, hogy Oroszország teljes győzelmet arat a csatatéren és nem áll meg addig, amíg ellenőrzés alá nem vonja az összes olyan területet, amelyet 2022-ben az orosz alkotmány Oroszország részének nyilvánított. Sikerként könyveli el, hogy meghódította Ukrajna területének 25 százalékát, majd leül tárgyalni. Ukrajna számára eközben elképzelhetetlen ezeknek a területeknek a feladása. Volodimir Zelenszkij kész az utolsó ukránig harcolni Kelet-Ukrajna elvesztésének megakadályozásáért. Abban bízik, hogy legyőzheti Oroszországot, amennyiben sikerül bevonnia a NATO-t a háborúba. Trump tökéletesen átlátja Zelenszkij logikáját, és kategorikusan elutasítja ezt a forgatókönyvet. Az európaiak ugyanakkor készek minden erejükkel támogatni Ukrajnát. Sőt, minden megmaradt fegyverüket Ukrajnának adják naivan abban bízva, hogy mégiscsak győzni fog. Brüsszel, London, Párizs és Berlin számára Ukrajna kapitulációja semmilyen körülmények között sem fogadható el. Ez ugyanis Európa jelenlegi biztonsági architektúrájának lerombolásához és Oroszország kontinentális szerepének megerősödéséhez vezetne.

– Mindenki a tűzszünetről, a békéről beszél, ám közben valamiféle győzelemre gondol. De mi a realitás? Kinek mi számítana győzelemnek?

– Oroszország számára a győzelem mindenekelőtt az, ha az Egyesült Államok és Kína mellett visszaállítja nagyhatalmi státusát a globális porondon. Az Európai Unió gyengülését Moszkvában szintén orosz győzelemként fogják értékelni. Ukrajna számára a győzelmet területi integritásának a megőrzése, valamint az ország euroatlanti integrációja jelentené. Zelenszkij Ukrajnát erős regionális hatalommá akarja tenni, amely az európai érdekeket védi Kelet-Európában. Az Egyesült Államok geopolitikai célja elsődlegesen az, hogy megakadályozza a Nyugat ellen kibontakozó orosz–kínai katonai szövetséget. Az európaiaknak az Oroszország feletti győzelem a nyugatos értékeken alapuló egypólusú világ megmentését, az európai liberális berendezkedés megerősítését jelentené.

– Ukrajna a vártnál jóval keményebben áll ellen a fronton és a diplomáciában is. Mi kényszerítheti Kijevet a realitások elfogadására, ebből fakadóan kompromisszumokra?

– Ukrajna sokkal erősebbnek bizonyult, mint amire Oroszországban és Nyugaton számítottak. A Nyugat az orosz invázió megindulása után Ukrajna gyors összeomlásával számolt. Ma már köztudott, hogy a 2014-es fordulat után az Egyesült Államok és Nagy-Britannia gőzerővel fogott hozzá a korábban lényegében nem létező ukrán hadsereg átszervezéséhez. A nyugati katonai támogatás nélkül Ukrajna ma nem volna képes feltartóztatni az orosz előrenyomulást. A támogatás jelenlegi tempója mellett még egy-két évvel meghosszabbíthatja a háborút, tovább azonban aligha bírja. Az ukrán hadsereg összeomlik a nyugati fegyverszállítmányok nélkül. Egyelőre azonban nincs szó a támogatás beszüntetéséről. Épp ellenkezőleg, Trump dühös lehet Putyinra, amiért az nem fogadta el az ajánlatát, és újraindíthatja a fegyverszállítást Ukrajnának. De a német kancellár is új, nagy hatótávolságú fegyvereket szállíthat Kijevnek.

– Elképzelhető-e olyan helyzet, amelyben Ukrajna nem veszít és legalább döntetlenre kihozza a játszmát?

– Ha a Nyugat a legjobb fegyvereivel látja el Ukrajnát, és a NATO még inkább bekapcsolódik a konfliktusba, akkor a világ egy nagy háború szélére sodródik. Ebben a háborúban megjelennek majd a nukleáris fegyverek, Kína és Amerika pedig közvetlenül is beléphet. Ez a legkevésbé kívánatos forgatókönyv. Ukrajna jó eséllyel nem fogja döntetlenre kihozni ezt a játszmát. Soha nem fogja visszaszerezni az elvesztett területeit. Oroszország csak abban az esetben veszíthet, ha a hatalmi struktúráit sikerülne megrendíteni, ezzel belpolitikai válságot előidézni. A Nyugat azonban már nem igazán bízik egy ilyen forgatókönyvben.

– Oroszország láthatóan a frontokon akar olyan helyzetet teremteni, amellyel diktálhatja a békefeltételeket. Képes lehet-e egy áttörésre, avagy inkább a patthelyzet késztetheti a háború leállítására?

– Úgy gondolom, Oroszország leállítja a katonai műveleteket, ha azt érzi, hogy a NATO meggyengült. S talán azt is fontolóra veszi, hogy prioritássá tegye a gazdasági kapcsolatok helyreállítását a Nyugattal, elsősorban az Egyesült Államokkal. Emellett a mindkét oldalon elkönyvelt jelentős veszteségek is a katonai konfliktus befagyasztásához vezethetnek. Ebben reménykedik Trump is.

– A háború elején a Kreml elszámolta magát, most jól méri fel a lehetőségeit?

– Nem egyszerű ez a kérdés. Úgy gondolom, ez a háború sokkal több két szláv nép egymásnak feszülésénél. Egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy ez a háború elsősorban a világrend átalakulásának a kontextusában értelmezhető. Része azoknak a változásoknak, amelyek eredőjeként az úgynevezett szabályokon alapuló rend olyan többpólusú berendezkedéssé alakul át, amelyben az erő dominál. Ez a folyamat egy új „jaltai megállapodással” zárul majd. S akárcsak 1945-ben, egy új triumvirátus alakítja majd át az olyan nemzetközi intézményeket, mint az ENSZ, a Bretton Woods-i rendszer stb. Attól tartok, hogy az Európai Uniónak nem osztanak lapot ebben a rendszerben, aminek katasztrofális következményei lesznek kontinensünk jövőjére nézve.

– Hogyan áll a háború és béke kérdéséhez Kínával az élen a „globális Dél”? Támogatja-e az orosz békefeltételeket?

– Ha a „globális Dél” nem úgy gondolná, hogy Oroszországnak igaza van a Nyugattal való konfrontációjában, akkor Moszkva teljesen elszigetelődött volna, megfojtották volna a szankciók, és gazdasága összeomlik. Kínának, Indiának, Törökországnak, Iránnak és más, a Nyugaton kívüli országoknak köszönhetően azonban Oroszország megtartotta a globális pozícióját, sőt talán meg is erősítette. Ez sokkoló a Nyugat számára, ebben azonban maga a Nyugat a hibás, amiért az elmúlt évtizedeket csak azzal töltötte, hogy a globális Délt a demokrácia és a nyugati liberális értékek útjára terelje. A globális Dél számos országa számára Európa ma egy régi, letűnőben lévő civilizáció múzeuma. Ez sértő a kontinensre nézve, ám az európaiaknak inkább el kell gondolkodniuk azon, hogy mi vezetett idáig. Át kell gondolniuk a demográfiai problémáikat, az ellenőrizetlen migrációt és egyebeket, majd levonni a szükséges következtetéseket.

– Az európaiak Putyin iránti elfogultsággal, sokszor árulással vádolják az amerikai elnököt. Számíthat-e Trump jóindulatára Oroszország a béketárgyalásokon?

– Trump az „aranykulcs” Putyin számára ahhoz, hogy győztesen kerüljön ki az Ukrajna körüli konfliktusból. Az amerikai elnök megosztja a NATO-t, visszafogja Ukrajna segítését, felújította a gazdasági együttműködést Oroszországgal, és ami a legfontosabb, megőrizve a kontrollt a biztonsági kérdések felett, függő helyzetben tartja Európát. Ebből kifolyólag képes lehet rákényszeríteni az akaratát mind az európaiakra, mind pedig az ukránokra. Putyin azonban egyelőre nem akarja kihasználni a történelmi lehetőséget, amely egyszerre jelentené számára az ukrajnai háború lezárását és Amerika partnerségét a világrend újjáépítésében. Őszintén szólva nem értem a tétovázását.

– Az európai „tettre készek” tényleg úgy gondolják még mindig, hogy legyőzhetik Oroszországot? Vagy Ukrajna háborúban tartásával inkább csak Európa perifériára szorulását igyekeznek eltakarni?

– Nézze, Európát alkalmatlan politikusok irányítják, a pozícióikat védik, az Európai Unió általunk ismert rendszerének megőrzéséért küzdenek a populisták és a jobboldal ellen. Nem értik a világban zajló változásokat, ragaszkodnak egy hanyatlóban lévő ideológiához és a realitások helyett a vágyaikat követik. Európa most egyszerre akar távolodni Amerikától, transzatlanti védőernyő nélkül élni és felkészülni a háborúra Oroszországgal. E két feladatot gyorsan és egyszerre akarják megoldani. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy eközben még felmerül az a kérdés is, ki vezesse Európát. Németország valójában az Egyesült Államok helyére akar lépni, Európa irányítója akar lenni. Azt azonban maguk a németek is elismerik, hogy ezt a háborút most nem fogják megnyerni Oroszországgal szemben, ehhez évek kellenek. Kétlem, hogy minden úgy alakul, ahogy Európa jelenlegi uralkodói szeretnék. Nem gondolom, hogy az európaiak többsége elfogadná, hogy az Egyesült Államok helyett Németország legyen Európa fő patrónusa, védelmezője.

– Mit akar Donald Trump? Tényleg békét, vagy csak azt, hogy ne Amerikának kelljen fizetni a háború folytatásának költségeit?

– Trumpot nem nehéz kiismerni. Azon dolgozik, hogy Amerikáját naggyá tegye. Ennek érdekében a washingtoni és nagyvárosi elitek azon részével harcol, amelyek az európai fősodorhoz hasonlóan megragadtak a posztmodernizmus, a woke, a gender, a kisebbségi kultuszok stb. ideológiájában. A globális színtéren mindenekelőtt első számú kihívóját, Kínát akarja visszaszorítani. Irán bombázásával pedig demonstrálta az amerikai szuperhatalom erejét, ismét mindenki értésére adta, hogy Amerika a világ csendőre. Valójában azonban az Egyesült Államok visszafordíthatatlanul hanyatlóban van, a gazdaság, a dollár, a katonai erő már nem az, amiről Amerika egykor híres volt. De az jó, hogy Trump tárgyalni akar. Jobb, mint egy demokrata elnök, aki a liberális világnak a „diktátorok elleni háborúját” erőltetné.

– A béke feltétele az is, hogy ebben a kérdésben a Nyugat egységes legyen. Képes lesz-e Trump a háború lezárásának a kérdésében maga mögé felsorakoztatni az európai „tettre készeket”?

– A „tettre készek” tévednek, agyatlanul háborúba sodorják az Európai Uniót Oroszországgal (és Kínával) abban a hitben, hogy lehetetlen megegyezni a nem liberális Oroszországgal és Kínával. Úgy gondolják, hogy Európát az erkölcsei és a történelme igazolja, a Nyugat jó, Oroszország és Kína pedig gonosz. Trump, ahogy már mondtam, nem így gondolja. Azt akarja, hogy az európaiak fizessék és szervezzék meg a saját biztonságukat. Amerika ebből a szempontból befelé forduló hatalommá válik. Miért lenne akkor szüksége Amerikának Európára? Gazdasági versenytársként csak lábatlankodik, gátolja Amerikát ebben a törekvésében. Washington pénzügyi megfontolásból már nem szeretné a NATO bővítését sem Ukrajnával, Grúziával, Moldovával és Örményországgal. Az Egyesült Államoknak számára ebből a vállalkozásból már nincs haszna, ugyanakkor ott van egy katonai összecsapás kockázata Oroszországgal. Ezt pedig nem akarja.

– Mikor lehet így tűzszünet?

– Azt hiszem vagy inkább remélem, hogy ősszel befagy a katonai konfliktus. Ukrajna nem ragaszkodik az elvesztett földjeinek visszaszerzéséhez, mert már nem kap annyi fegyvert és lőszert, mint a harcok első éveiben. De azért is, mert a Nyugat elfogadja, hogy a szankciók nem kényszerítik térdre Oroszországot.