Történelmi adósságot törlesztett a kormány a tanárokkal szemben
Lassan elegen lesznek
Jelentős béremelést hajtott végre a kormány a tavalyi évtől kezdve a közoktatásban. A tanári átlagbér immár eléri a bruttó 840 ezer forintot, ami a várakozások szerint nemcsak visszacsábítja a pályaelhagyókat, de versenyt is teremt a tanári állásokért, ezzel pedig jelentősen javulhat a hazai oktatás színvonala.
A KSH adatai szerint a 2024-es 39, valamint az ez év januári 21,2 százalékos emelés után idén további két lépcsőben emelkedik a pedagógusok bére. Első körben szeptember 1-jétől az igazgatók értékelése alapján átlagos teljesítményt nyújtó pedagógusok fizetése legfeljebb havi húszezer, a kiemelkedően teljesítőké pedig havi 20000 és 60000 forint közötti összeggel nő. 2026. január 1-jétől pedig újabb általános béremeléssel számolhat az ágazat, ami a 140 ezer köznevelésben dolgozó pedagógust és a szakképzésben dolgozó oktatókat egyaránt érinti.
A pedagógusi bértábla változatlanul öt fokozatot határoz meg a bérkalkulációban. A hatályos, 401/2023-as kormányrendelet 88. és 88/A paragrafusa bruttóban ezt rögzíti: Pedagógus I. esetén 653100-tól 1290800, Pedagógus II. esetén 660400-tól 1375600, Mesterpedagógusnál 716900-tól 1654400, Kutatótanárnál 840000-től 1781600 forintig terjedhet a fizetés. A bérek összegét befolyásolhatja az is, hogy egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezik-e a tanár, illetve hogy milyen tantárgyat tanít. A természettudományos szakon végzettek ugyanis hétszázalékos bértöbbletre jogosultak, miután ezeken a területeken a legnagyobb a munkaerőhiány. Emellett a hátrányos helyzetű régiók iskoláiban tanító pedagógusok is plusz húszszázalékos bérkiegészítést kapnak. A Belügyminisztérium közlése szerint a közelítő számok alapján az átlagos pedagógusbér jelenleg bruttó 840 (nettó 559) ezer forint körül van, a gyakornoki bérek átlaga pedig bruttó 700 ezer forint.
A minisztériumtól megtudtuk azt is, hogy a béremelések üteméről és mértékéről a szakszervezetekkel is egyeztettek, illetve a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal is tárgyalta a kérdést.
– Rövid távon arra számítottunk, hogy csökken a pályaelhagyók száma, illetve a végzős tanárszakos hallgatók közül többen választják a tanári pályát, mint korábban. Most úgy tűnik, hogy mindkét várakozásunk teljesült – mondja a Demokratának Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke.
A szakmai szervezet vezetője hozzáteszi azt is, hogy a 35-55 éves korosztály tagjai közül akik korábban anyagi megfontolásokból elhagyták a tanári pályát, mostanában sokan érdeklődnek a visszatérés lehetőségei iránt. A közoktatás személyi megújítása azonban legalább olyan fontos, mint a korábban tanárként dolgozók visszacsábítása a versenyszférából.
– Az igazi cél, hogy egyre több és egyre jobb képességű diák jelentkezzen pedagógusképzésbe, hosszabb távon ugyanis nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is erős tanári gárda a társadalom érdeke – mondja Horváth Péter, aki a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatójaként és tanáraként is érdekelt a közoktatás helyzetének a rendezésében.
Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ha elegendő tanár dolgozik majd a rendszerben, akkor hamarosan teljesülhet a tanártársadalomnak a kötelező óraszám csökkentésére vonatkozó kérése is. A túlterheltség ugyanis rontja a pedagógusok teljesítményét még akkor is, ha nagyon elkötelezett szakemberekről van szó. A jelek azonban kifejezetten biztatóak. Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár a Demokrata megkeresésére elmondta, hogy saját méréseik is az mutatják, hogy az utóbbi másfél évben egyértelműen pozitív irányba billent a mérleg, a munkaerő nem kifelé, hanem befelé áramlik az ágazatba.
– A 2024 októberi statisztika csaknem 3000 fős létszámbővülést mutatott az előző évhez képest, ami érzékelhetően stabilizálta a helyzetet, 2025 októberére további bővülést várok. Az iskolák és az óvodák igazgatói jelenleg is arról számolnak be, hogy a kiírt álláshelyekre több jelentkező érkezik. A megnövekedett érdeklődés lehetőséget kínál a fiatalításra is – mutat rá az államtitkár.
Maruzsa Zoltán emlékeztet arra is, hogy a pedagógusképzésre felvételt nyert hallgatók száma is rekordot döntött tavaly, ez lett a második legnépszerűbb terület.
– Több mint 15000 főt vettek fel pedagógusképző intézményekbe. Ha nem is lesz mindenkiből tanár, ez a létszám jelentős, egyharmaduk ráadásul már meglévő diplomára épülően, úgynevezett rövid ciklusú képzés keretében folytatja tanulmányait, amelyek számukra csupán 2-4 félévig tartanak, így az érintettek már idén vagy jövőre pedagógusként állhatnak munkába – mondja Maruzsa Zoltán.
Az államtitkár ugyanakkor nyomatékosítja azt is, hogy a köznevelési feladatok ellátásához a jelenlegi, 140000 fős létszám nagyjából elegendő, jelentős létszámbővítés nem indokolt.
– Elsősorban a nyugdíjba vonulók pótlásáról kell gondoskodnunk, és szélesíteni a természettudományos tárgyakat oktató tanárok körét. Az oktatás eredményességének javításához nem elsősorban a létszám bővítése szükséges: a vezetőképzés megújítása, az új pedagógus-továbbképzési rendszer bevezetése, a teljesítményértékelés és még számos további intézkedés együtt fogja meghozni a várt eredményt – bizakodik Maruzsa Zoltán.
Az utóbbi másfél évben lezajlott béremelések alapjaiban változtatták meg a pedagógusok helyzetét. Egy csapásra véget vetve annak a helyzetnek, hogy anyagi kompromisszumokkal jár a tanári hivatás vállalása. A pedagóguspálya vonzereje azonban nem kizárólag az anyagi megbecsültségen múlik, a bérek rendezésén kívül ugyanis a tanárok számos olyan kihívással is szembe kell hogy nézzenek, amelyek szorosan nem kötődnek a tanári hivatáshoz. Maruzsa Zoltán szerint sok pedagógus, különösen az idősebbek arra panaszkodnak, hogy a mai diákokkal sokkal nehezebb együtt dolgozni. Kevésbé motiváltak, nehezebb körükben fegyelmet tartani, így nagyobb kihívás szakmai sikereket elérni. A kormány azonban eltökélt, hogy a bérek rendezésén túl a tanítás feltételeit is maradék nélkül biztosítsa.
– Vannak olyan pedagógusok, akik a szülőkre panaszkodnak: sokan nem kellő mértékben és időráfordítással nevelik a gyerekeiket, egyre több minden marad az iskolára, végső soron a pedagógusra, a szülői elvárások ugyanakkor nőnek, és nem mindegyikük adja meg a kellő tiszteletet a pedagógusoknak – bizony, esetenként az iskolaőr védelmére is szükség van. A fizetéseket már jelentősen megemeltük, de a társadalmi megbecsülés javítása hosszabb időt vesz igénybe, ezen a pedagógusokkal közösen kell még dolgoznunk – összegzi végezetül az államtitkár.
Tervezhetőbb az élet
Réka húszas évei közepén járó óvodapedagógus. Elmondása szerint elsősorban nem a fizetésen múlik a hivatás vállalása és a pályán maradás, de az utóbbi években végrehajtott bérkorrekciók után mindenképpen könnyebb a jövőt tervezni.
– Amikor eldöntöttem, hogy óvodapedagógus leszek, nagyon sokan le akartak beszélni róla az akkori nagyon alacsony fizetés miatt. Én ennek ellenére kitartottam az álmom mellett, mert mindig gyermekekkel szerettem volna foglalkozni. Közben mire végeztem, megemelték a béreket, ami, bevallom, számomra is megnyugtató. Azt csinálom, amit szeretek, de félre tudok tenni a jövendőbeli terveim megvalósítására, esküvőre, házfelújításra, gyermekvállalásra – mondja Réka.
A fiatal pedagógus egy ideje úgy látja: bár vannak, akik a könnyű diplomaszerzés reményében jelentkeztek óvodapedagógiára, a béremelések hatására végül többen a pályán maradtak. Réka szerint ebben az szja-mentesség bevezetése is közrejátszik, amely jelentősen megkönnyíti az ő korosztályának az életkezdést.
Fanni magyar–történelem szakos tanárként dolgozik Budapesten, egy egyházi fenntartású iskolában. Rékához hasonlóan ő is úgy látja, hogy mostanra sokat javult a tanárok megbecsültsége, ám az elhivatott pedagógusok korábban sem hagyták el a pályát az alacsony fizetések miatt, legfeljebb mellékállást vállaltak, ahogy ma sem ritka, hogy például valaki főállású tanítás mellett vállalkozást működtessen. Fanni is magánórákkal egészítette ki a fizetését, bár erre korábban sem tudott biztosan támaszkodni, mivel szezonális jellegű az érdeklődés. Plusz munkaterheléssel is járnak a különórák, ami pedig a pihenés, a családi élet, a felkészülés rovására mehet. Kisebb-nagyobb kiegészítéseket azonban eddig is kaptak. Az egyházi fenntartó például minden karácsonykor a SZÉP-kártyán keresztül 150 ezer forintot adott a tanároknak, illetve minden hónapban plusz 15 ezerrel egészíti ki a fizetésüket. Mindezekkel együtt Fanni örül a fizetésemeléseknek, tervezhetőbbé válik így az élet.
– Amikor nyolc éve elkezdtem tanítani, az első fizetésem még nettó 135 ezer forint volt, ez már akkor is kevésnek számított. A mostani bérkorrekció biztosan megerősíti a pályán lévőket, főleg annak tudatában, hogy a közeljövőben további emelések várhatók. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy aki albérletben lakik Budapesten, annak továbbra sem lesz könnyű – mondja Fanni.
Róbert történelem és testnevelés szakos tanár egy balassagyarmati iskolában. A bértábla besorolása szerint a Pedagógus I. kategóriába tartozik. Amikor tíz éve tanítani kezdett, Fannihoz hasonlóan 135 ezer forintot kapott a hónap végén, ma 500 ezer forint körül van a fizetése, ez elmondása szerint egy vidéki városban könnyen elég a megélhetéshez.
– A tanítás mellett edzőként is dolgozom, illetve szakkört vezetek, a kiegészítésekkel együtt így tisztességesen keresek. Ez pedig nemcsak szubjektív érzés, nemrég tért vissza a pályára egy kollégám, aki a korábbi bérszínvonal miatt ment el kamionozni. Ma már jól tervezhető pálya a pedagógusoké. Pláne, ha családot akar az ember – mondja Róbert.
