Pokoli szomszédok, váló felek és gyíkemberek

– Brutálisnak tűnik az évi hatezer-nyolcezer birtokvédelmi kérelem, ennyire nincs jobb dolgunk?

– Négyezer kérelmet gyakorlatilag azonnal elutasítanak, ez elsőre talán soknak tűnhet, ám mivel a jegyző helyben, gyorsan, olcsón elérhető, így az ügyfelek sokasága és főleg jogi képviselőik előszeretettel csomagolják be problémáikat birtokvédelmi köntösbe, holott azok nem is birtokvédelmi problémák, hanem például a válás során jelentkező vagyonmegosztási, építéshatósági, telekalakítási, netán éppen kártérítési jogi esetek, és a jegyzőnek vitán felül nincs rájuk hatásköre. Akár elutasították a kérelmet, akár született valamilyen határozat, évente átlagosan ötszáz keresetlevelet nyújtanak be a jegyzői döntések megváltoztatása érdekében a járásbíróságokhoz. Ez az évi hat-nyolcezer ügyhöz képest nem rossz arány, a jegyzői eljárások tehát elég hatékonyak, amennyiben ilyen kevés jogorvoslat érkezik ellenük. A birtokvédelem a tulajdonjog részjogosítványának, a birtoklásnak a sérelme esetén igénybe vehető orvosság. Jellemző ügytípus, és különösebb aggály nélkül meg is adható rá a birtokvédelem – egyéb részfeltételek teljesülése esetén – a válófélben lévő, még egy ingatlanon élő, ám egymást már jelentősen utáló házastársak egymást kölcsönösen kizáró ügyletei, amikor is valamelyik fél arra megy haza este a munkából, hogy kulcsa már nem nyitja a ház ajtaját. Vagy, tűnjön bármennyire is igazságtalannak, ám időlegesen a nem fizető bérlő birtokvédelmet kaphat a tulajdonos-bérbeadó ellen, ha az megelégelve a tartozás felhalmozását úgy dönt, kizárja a lakásból a bérlőt, vagy éppen lekapcsolja a közműveket, esetleg leszereli a nyílászárókat. Ez már önbíráskodás.

– Időtől, korszaktól, országtól függően változik-e a birtokvédelem megítélése?

– Két érdekes nemzetközi példát hoznék, amit joghallgatók szakdolgozatában olvastam. Az egyik a skandináv területek számunkra furcsának tűnő régi szokása, hogy az utcán sétálva bármelyik házba benézhettünk az ablakon, mivel nem használtak függönyt vagy redőnyt. Mindez állítólag onnan származik, hogy a hajós népeknél a férfiak sokszor hónapokra, akár évekre eltávoztak a világ távoli pontjaira, az otthon maradt fehérnép pedig a pletykák elkerülése érdekében mindig belátást engedett a házba, hogy mindenki lássa, eszük ágában sincs megcsalni a férjüket. Ahogy a XX. században a gyarmatbirodalmak megszűnésével, gazdasági és más célú bevándorlással a társadalom összetétele megváltozott, úgy vált a függöny nélküli ablakon való egyszerű, óhatatlanul elkerülhetetlen bepillantás a más vallású és kultúrájú betelepülők révén jogi eljárások tárgyaivá, mivel ők ezt már zavarónak, zaklatónak, az intim szféra megsértésének tartották. A másik példa Olaszországból származik. Egy időben szokatlanul nagy számú olasz állampolgár fordult Strasbourghoz azzal, hogy Olaszország megsérti az emberi jogi egyezmény azon szakaszát, amely elvárja az államoktól, hogy kiszámítható, gyors, hatékony közigazgatást teremtsenek, amelyben egy nem fizető bérlő által birtokolt, hasznosíthatatlan lakás helyett ne kelljen akár sok-sok éven át egy másikat bérelnie a bérbeadónak saját lakhatása érdekében. Ezekben az ügyekben a strasbourgi bíróság jóvátételeket ítélt meg olasz állampolgároknak, amelyeket az olasz államnak kellett kifizetnie. A strasbourgi bíróságnak a témában készült összefoglalója egyébként külön megjegyzi, hogy milyen sok „perlekedési tébolyos” fordul a nemzeti jogrendszer lehetőségei kimerítése után a nemzetközi jogi fórumrendszerhez. A „perlekedési téboly” a paranoia egyik ága, olyan személyiségzavar, amelynek hordozója harcban áll az egész világgal, vélt, vagy valós sérelmeit felnagyítva látja és az igazáért elmegy a végsőkig.

– Attól tartok, mi sem vagyunk mentek a perlekedési tébolytól. A mi polgáraink is Elzász gyönyörű fővárosában kötnek ki?

– Akadnak rá példák, hogy egyesek havonta húsz-huszonöt birtokvédelmi kérelemnél nem adják alább, már feljelentették az egész utcát, különböző ügyeik sokféle állami szerv változatos fórumrendszerében keringenek, és a magyar jogrendszer lehetőségeinek kimerítése után szintén Strasbourgban vagy máshol folytatják tovább. A magyar jogalkotó egyébként a birtokvédelmi kérelmeket azért telepítette a jegyzőkhöz, hogy a bírósági rendszert tehermentesítse. Hiszen ha az évi hatezer-nyolcezer kérelem a bíróságokhoz futna be, az ő dologi jogi pereik száma (jelenleg szintén hat-nyolcezer évente) rögtön megduplázódna. Sejthetjük, ez milyen hatással lenne a perek folyására, amikor most is átlagosan 1,5-2 év egy simább megítélésű jogvita elsőfokú befejezése. Az új polgári perrendtartás előkészítése során létezett egy olyan munkaanyag, amelyben a jegyzői határozat elleni panasz, a birtokvédelmi hatáskör a járásbíróságoktól elkerült volna a törvényszékekhez. Ez végül nem teljesült – a járásbíróságokon dolgozók nagy bánatára. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: a birtokvédelmi ügyek a három legutálatosabb ügytípus között szerepelnek – a becsületsértési és a szomszédjogi perek mellett. Jegyzői hatáskörből történő elmozdításuk sosem jött szóba, pontosan azért, mert valahova el kell terelni az ügyek egy részét a bírósági rendszer tehermentesítése céljából. Hajdanán, a szocializmus alatt a jegyző helyett a tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve járt el ezekben az ügyekben, akkor még a társbérletek és az ágyrajárók napi ügyei tették ki az évi több ezer ügy többségét.

– Miért van ennyi birtokvédelmi ügy, mi zavarja az embereket?

– Az embereket gyakorlatilag minden zavarja, és minden jog- vagy érdeksérelmet azonnal jogi eszközökkel óhajtanak megoldani. Holott a birtokvédelem hármas eszköztára (jogos önhatalom, jegyzői birtokvédelem, birtokper) is azzal kezdődik, hogy mindenkinek joga van a birtokháborító cselekményeket jogos önhatalommal megszüntetni, ha az arányos, nem túlzó és nem okoz nagyobb sérelmet a másik félnek, mint amekkorát épp elhárítanak. Vagyis ha kizártak a birtokomból, jogom van oda bemenni, nem kell megvárnom semmilyen jogi eljárás végét, hatósági asszisztencia nélkül zárat cserélhetek és bemehetek – természetesen úgy, hogy én se zárjak ki másokat. A polgári jog egyik fontos fogalma a tűrési kötelesség, annak tudomásulvétele, hogy lakóközösségben élünk, hétköznapi tevékenységeink egy csomó mindenben zavarnak másokat, ahogyan ők is zavarnak minket, de amíg ez nem lép át egy meglehetősen szubjektív korlátot (mert ugye kinek mi a zajos, szagos, elviselhetetlen), addig tűrnünk kell, és addig ezek a hétköznapi történések a jogrendszer ingerküszöbét sem érik el.

– A zaj tényleg bosszantó tud lenni…

– Talán meglepő, ám évente több száz esetben fordulnak az emberek a jegyzőkhöz azzal kapcsolatban, hogy a szomszédban túl hangosak szexuális aktus közben, és a jegyző kötelezze arra őket, halkabban éljen nemi életet. Ez elmondva talán viccesen hangzik, ám tényleg születnek ilyen kérelmek, amikor valaki reálisan elvárja egy közigazgatási szervtől a szomszéd nemi életének megregulázását. A repülőtér környéki fővárosi kerületekben, az agglomerációban is sok kérelem születik azzal kapcsolatban, hogy a ferihegyi repülőteret a jegyző telepítse át Budaörsre, hiszen ott „senkit nem zavar”. Vagy éppenséggel módosítsa a jegyző a fel- és leszálló repülőgépek útvonalát, mert rendszeresen akkor húznak át a ház fölött, amikor a kisgyereket altatják, és nehezen alszik el a zajtól. Hihetetlen és talán mókásnak hangzik, holott nem az, évente több százan kérnek védelmet az őket titokban megfigyelők, a rájuk sugárnyalábokat kibocsátó ufók és a szomszédba költözött, éjjelente mérgező port kibocsátó alakváltó lények ellen. Hogy ilyenkor mi a jó megoldás, arra nekem sincs válaszom.

– Ezek szerint számosan nem tudják, hogy a pszichiátriai szakrendelés nem a hivatalban zajlik?

– Igen, nem tudják, hogy az négy villamosmegállóval följebb, a szakorvosi rendelőben történik. Ám ezt nem lehet elmagyarázni egy embernek, akinek nyilvánvalóan nincs betegségtudata, és nevetés nélkül, komoly arccal képes elmesélni, gyíkemberek laknak a harmadik emeleten. És birtokvédelmet kér ellenük.

– Sárkány ellen sárkányfű?

– Kollégáktól hallottam két esetet, amikor a birtokvédelmi eljárás megindítása nélkül „rendezni” lehetett az ügyet. Az egyik esetben láthatatlan porral mérgezett polgár járt a jegyzőnél, nem mellékesen a rendőrségen is, mindkét helyütt több ízben nyűtte a szakemberek idegeit. A két szerv konzultációt követően arra jutott, ígéretet tesznek a polgárnak arra, hogy az alakváltó szomszédot legközelebbi megjelenése esetén a nap 24 órájában, műholdakon keresztül figyelik, és a legkisebb gyanús jelre beavatkoznak. A megnyugodott ügyfél elállt a kérelem benyújtásától, és többet nem is jelent meg sem a hivatalban, sem a rendőrkapitányságon. A másik eset gócpontja szintén a mérgezés volt, ám itt az ufók sugárnyalábjai voltak a bűnösök. Mindez néhány évvel az egy- és kétforintos érmék 2008. március elsejei kivonása után történt. Az ügyfélnek elmagyarázták a teendőket: szerezzen be sok-sok kivont érmét, amelyek a kertes háza falára derékmagasságban felragasztva majd védőgyűrűt alkotnak. A becses érméket ugyanis azért vonta ki a kormány, mert az idegen fajok sugárzása ellen védő speciális fémből készültek, és magának az államnak is szüksége volt rájuk a világűrből érkező támadás elhárítására. Mintegy másfél év múlva barátunk boldogan kopogtatott be az ügyintézőhöz, hogy megköszönje és elmondja, valóban működik az érmepajzs, és már védett a toxikus sugárzás ellen. A baj csupán az volt, hogy a hálálkodás után bement az ügyintéző főnökéhez, és annak is megköszönte és megdicsérte a beosztottját, hogy mily csodálatos tanácsot adott hivatalos eljárás megindítása helyett.