Kedves gesztus

Március 8-án, nőnapon, a nők iránti tisztelet és megbecsülés napján Orbán Viktor virággal köszöntötte az Országház konyháján dolgozó hölgyeket. Az eseményről készült videofelvételt bárki megnézheti a miniszterelnök Facebook-oldalán.

A háromperces kis beszámoló elején a miniszterelnök kiveszi az asztalon álló vázából a nárciszokat, a tenyerével alaposan letörli a virágok száráról a vizet, majd gondosan megszámolja a növényeket, hogy biztosan jusson mindenkinek a meglepetésből, végül elindul a csokorral a „gyár kantinjába”.

Amíg az alagsorban levő konyháig ér, megoszt velünk néhány gondolatot az őt körülvevő nőkről. Mindezt közvetlen hangnemben, szimpatikusan teszi. Arról beszél, hogy szerencsésnek érzi magát, mert kedves és erős nők között él. Megemlíti 97 éves nagymamáját, az édesanyját és a feleségét, aki öt gyönyörű gyerekkel, köztük négy lánnyal ajándékozta meg. Nem feledkezik el természetesen leányunokájáról sem. Külön kiemeli azt a kétmillió magyar édesanyát, akik munka mellett nevelnek gyermeket, hiszen őket még inkább megilleti a tisztelet.

Az Országház konyhájába érve, miközben átadja a virágokat, megköszöni a megilletődött dolgozóknak az egész éves „jóltartást”. A szakácsnőnek gálánsan meg is dicséri az aznapi borsólevest és a rántott gombát. Se képviselők, se kampány, se szavazásra buzdítás, csak virágok és tisztelet. Így ér véget a videó, amelyet este az ország hírműsorai főműsoridőben dolgoznak fel és mutatnak be. Ki-ki a maga módján…

Az ATV híradójában szereplő összeállításban külön kihangsúlyozzák, hogy az esemény a választások előtt egy hónappal történik, és hogy a miniszterelnök „az alagsorba menet fogalmazza meg véleményét a nőkről”. Úgy tűnik, hogy a mindig fanyalgóknak kedvesebb lenne a történet, ha a miniszterelnök nem menne az alagsorba, hogy illendően maga keresse fel a köszönteni kívánt hölgyeket, hanem magához rendelné és sorba állítaná őket a dolgozószobájában…

De ne időzzünk túl sokáig az alagsorban, mert a felszínre érve is akad itt bőven megdöbbenni való. Az ominózus híranyag ugyanis Karácsony Gergellyel folytatódik, aki március 8-án, egy-egy ellenzéki országgyűlési képviselőjelölttel az oldalán és egy-egy szál piros szegfűvel a kezében keresi fel a budapesti nőket. A XIII. kerületben „nőiesebb, érzőbb szívű, az emberek problémáira jobban odafigyelő, és őket jobban szolgáló” kormányt ígér, majd azonnal meg is kéri a hölgyeket, hogy menjenek el szavazni.

Azt hihetnénk, hogy ez már a híradó drámai csúcspontja, de hol vagyunk még attól! A piros szegfűk után György Péter esztéta következik, aki tudományosan is megmagyarázza a látottakat azoknak, akiknek eddig ez nem lett volna egészen egyértelmű. Idézem.

„Hogy valaki a Parlamentből lemegy a Parlament menzájára, ahol a nők laknak az alvilágban, mondjuk így, és ott kegyeskedik velük szóba állni, az teljesen mindegy egyébként, hogy milyen politikai párthoz tartozik, tök ugyanilyen idétlen dolog kampánygyűléseken akármilyen ellenzéki párttól szegfűket vagy bármiket osztogatni.”

Nem esett jól hallani ezeket a szavakat. Egyrészt azért, mert nem jó irány egyenlőségjelet tenni egy kedves nárciszos gesztus és egy piros szegfűs kampányesemény közé, még akkor sem, ha mindkettő a nőnaphoz kapcsolódik. Másrészt azért, mert a lelkemnek szüksége van arra, ne vonjam kétségbe, hogy egy ötgyerekes családapa, aki nem mellesleg az ország vezetője, őszintén hálás azoknak az asszonyoknak, akik ebédidőben évek óta rendszeresen kiszolgálják őt és politikustársait.

Kedvesebb gesztus lett volna a bírálóktól, ha meghagyják a konyhai dolgozóknak – vagyis azoknak, akik az „alvilágban” laknak – és a felvételt megtekintő többi embernek a jóérzés örömét. Persze a saját lelkiismeretével mindenkinek egyedül kell szembenéznie.

„Amit teszel, a saját lelki üdvödért teszed, amit megtettél, az már úgy marad”– mondja Cate Blanchet kétszeres Oscar-díjas ausztrál színésznő Az eltűntek című filmben. Nemcsak hogy mondja, jól is mondja!