Nyitottabb, szabadabb, zöldebb – ilyen lesz a megújuló Citadella (Képek!)
A hosszú évek óta elzárt és mára leromlott állapotú erőd felújítása sok évtizedes adósságtörlesztés. A Gellért-hegy csúcsán, turisztikailag kiemelt helyen, az ország egyik legszebb panorámájú pontján a világörökségi helyszínhez méltatlan állapotok uralkodtak. A Várkapitányság célja, hogy 2026 első felében egy szerethető helyszínt adjunk vissza az embereknek, ahol a hazai és a külföldi látogatók egyaránt tartalmasan tölthetik el az időt.
A munkálatoknak köszönhetően a zöldfelület a másfélszeresére, 20 ezer négyzetméterre nő a megújuló Citadellán. Az erődfalon belül új, több mint hatezer négyzetméteres közpark lesz, amelyben kávézó is helyet kap. A falak átvágásával ténylegesen kinyitják az erődöt, szabadabbá válik az építmény és egyúttal szimbolikusan folytatják azt, amikor a kiegyezés után 1899-ben a főváros lakossága megkezdte az elnyomás szimbólumaként azonosított erőd bontását.
A Citadella keleti oldalán látványos lépcsősort alakítanak ki, ezen keresztül a látogatók a Szabadság-szobor felől közvetlenül beléphetnek az erőd udvarába, a parkba. Új kilátóteraszok is létrejönnek, ahonnan a Citadellára látogatók a jövőben élvezhetik majd a különleges panorámát. Az északi bástyáról az Erzsébet hídra és a pesti oldalra, a keleti teraszról a Szabadság hídra, a déli bástyáról Kelenföldre, míg az ágyútorony épületének tetőteraszáról a Margit-szigetre, a Budavári Palotára és a Széna térre lehet rálátni. A nyugati ágyútoronyban több mint 1700 négyzetméteren, a magyarság szabadságküzdelmeit bemutató látványos kiállítás készül a Szabadság Bástyája címmel.
A Citadella megújításával párhuzamosan restaurálták a Szabadság-szoborcsoportot, a főszobor talapzatára pedig keresztet helyeztek, az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbólumát. A restaurálási munkálatok részeként a szobor körüli terasz új kialakítást kap, amely megjelenésében illeszkedni fog a Citadella megújuló külső és belső közparkjaihoz.
A Gellért-hegy már a Krisztus előtt negyedik századtól lakott volt. A kelták városias települést hoztak létre a hegy tetején, amelyet az eraviszkusz törzs lakott. A rómaiak az első században kitelepítették őket a hegyről, és létrehozták a civitas Eraviscorum közigazgatási egységet. A hagyomány szerint 1046-ban itt szenvedett vértanúhalált Gellért püspök, akit lázadó pogányok a Duna felé taszítottak le a szikláról – innen a Gellért-hegy elnevezés. A török időkben palánkvár állt a hegytetőn, a területet egy muzulmán dervis, Gürz Eliász után nevezték el. 1813-ban József nádor kezdeményezésére csillagvizsgáló épült a hegytetőn, amelyet két évvel később avattak fel a Szent Szövetség uralkodóinak jelenlétében. A csillagda nem élvezhette sokáig a tudomány békéjét: 1849-ben, a szabadságharc során a Gellért-hegyet stratégiai pozíciója miatt a magyar honvédség használta, innen lőtték a budai Várat. Az osztrák válaszcsapások következtében a csillagvizsgáló szinte teljesen elpusztult, romjai körül épült meg később az erőd.
Buda 1849-es elfoglalásának tapasztalatai alapján a bécsi haditanács úgy döntött, hogy Buda köré új, korszerű erődrendszert hoz létre. Az első ilyen létesítmény a Gellért-hegyre került, míg a további tervezett egységek soha nem valósultak meg. A Citadella építését 1850-ben kezdték el Emmanuel Zitta irányításával, Ignaz Weisz tervei alapján. A császári katonaság 1854-ben vette birtokba az elkészült erődöt, amelynek neve az olasz „citadella” szóból ered, jelentése: fellegvár, azaz város fölé magasodó erődítmény. Sokan úgy vélték, az erőd építésének célja a pesti polgárság megfélemlítése – innen ered a „magyar Bastille” elnevezés. Elterjedt, hogy minden ágyúnak külön célpontja volt, de ezek csak legendák. Az erőd valójában a budai Vár védelmét szolgálta, a birodalmi védelmi rendszer részeként.
Az osztrák csapatok 1899-ben vonultak ki az épületből, a budapestiek pedig azonnal hozzáláttak a Citadella bontásához, de anyagi okokból nem tudták befejezni. Egy V-alakú nyílás és a rondella panorámaterasza máig őrzi ennek emlékét. A 20. században az erőd funkciója sokszor változott: volt rendőrségi lakás, nyomortelep, bűnözők búvóhelye, majd a második világháborúban újra katonai célokat szolgált. Bunkerek, légvédelmi állások, sebesültellátó kazamaták létesültek benne. A háború után laktanya lett belőle, az 1960-as évektől pedig műemlékként vendéglátó- és turisztikai célokat is betöltött. A 2000-es évektől a Citadella kétes hátterű vállalkozások kezére került, falai között diszkó, hostel és éjszakai klub is működött. Az épület állapota folyamatosan romlott, a környezete elhanyagolttá vált. 2014-ben – világörökségi helyszínként – újra állami tulajdonba került, ezzel lehetőség nyílt arra, hogy történelmi jelentőségéhez méltó módon újuljon meg.
