Évről évre durvább az aszály, de működnek a mentesítőprogramok
A víz betárazva!
Július elején, amikor éppen esett az eső, Nagy István agrárminiszter az ég ajándékának nevezte a huszonnegyedik órában érkező csapadékot, és életmentő hatását hangsúlyozta. Ettől még persze nem szűnt meg az aszály, amelyről a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy felülmúlhatja a rendkívüli, 2022-es szárazságot is.
Ugyancsak Orbán Viktor jelentette be, hogy 200 munkagép és ezer fő dolgozik az aszály elleni védekezésben, amelynek eredményeként sikerült már a Balaton egyharmadának megfelelő mennyiségű vizet betárolni. Konkrétan 512,6 millió köbmétert. Ebből a csatornák medrében található 124,1 millió köbméter, a holtágakban, tározókban és táji elárasztással megtartott víz 97,3 millió köbmétert tesz ki, a duzzasztók bögéiben pedig 291,2 millió köbméternyi pihen. Az idevonatkozó munkák, azaz a csatornák és medrek kotrása már március előtt megkezdődött, a víztározókat, öntözőrendszereket pedig a szezon előtt feltöltötték, majd mindez a Vizet a tájba! programon belül a holtágak vízpótlásával folytatódott. A kormány májusban külön soron 4,7 milliárd forintot biztosított a vízügyi ágazatnak, 2015 óta pedig 170 milliárd forintot szánt a vízkészlet gyarapítására, összesen 33 projekten belül.
Európai hírű szakemberek
A Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság már megalakulása után kijelölte az új szemlélet horizontját. Az elmúlt esztendők száraz nyarai után a 2025-ös előrejelzések sem voltak jók, ezért létrejött jött az Aszályvédelmi Operatív Törzs. A bizottság a klimatikus és vízgazdálkodási kihívások hosszú távú megoldására hivatott, míg az Operatív Törzsnek a legkritikusabb nyári hónapokban a legélesebb helyzeteket kell kezelnie. Szerencsére eddig is rendelkezésre álltak a vízügyi igazgatóságok kitűnő szakemberei, akiknek vízkárelhárításban mutatott teljesítménye egyenesen Európa-hírű. Amíg Szolnokon az áradó Tisza gátak közé szorított, 9-10 méteres vízoszlopának szomszédságában nyugodtan nézték az esti tévéadást az emberek, addig Prágában panel lakótelepeket öntött el a medréből kilépő folyó. Ott, valamint Németországban is több halálos áldozatot követelt az áradás. De mégis szükség volt a legmagasabb kormányzati pozícióból induló kezdeményezésre, hogy létrejöjjön a hazai gazdák által is két évtizede követelt integráció.
Jól jellemzi az eddigi megosztottságot, hogy a korábbi vízügyi reformtervek rendre a fiókba kerültek. A tárcaközi bizottság 2024-es megalakulása azonban életre kelti ezeket a programokat. Az első ütemben 300 kilométernyi csatorna kapacitásbővítéséről, 133 műtárgy, hét szivattyútelep és hét őrtelep megépítéséről szóltak a hírek. V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős államtitkára, a tárcaközi bizottság társelnöke úgy véli, ezen a módon ötmillió köbméterrel bővülhet a tározókapacitás, ez a Velencei-tó vízmennyiségének tíz százalékát teszi ki.
Fókuszban a Homokhátság
Mit okoz a szárazság? Törökországban erdőtüzeket, amelyeknek halálos áldozatai is vannak. A tűz nem csak direkt hatásait tekintve veszélyes: az égő erdők környezetükben felforrósítják a levegőt, ami orkánokat okoz, azok pedig épületeket rombolnak le, fákat csavarnak ki. A hőséghez párosuló szárazság vezetett a szabadtéri munka korlátozásához például Olaszországban vagy az Elba medrének kiszáradásához Drezdánál. A spanyolországi El Granadóban pedig 46 Celsius-fokot mértek egy nap az idén, ez közelít ahhoz az 50 fokos határhoz, amit az orvosok szerint még el tud viselni az emberi szervezet. A 2022-es pusztító aszály európai térképe mégis azt mutatja, hogy a legnagyobb szárazság a Kárpát-medencét gyötörte.
A hazai helyzet most sem rózsás, a hó eleji esők ellenére. Reménykedjünk, hogy nem égnek ki a haszonnövények, de az állapotuk már így is romlik. A nagykőrösi gazdakör jelezte, hogy az 50-80 méter mély kutakban is jelentősen megcsappant a víz, a 800 ezres Homokhátság lakói aggódnak, hogy ivóvizük sem lesz, az itteni gazdák úgy tapasztalják, hogy a térségben tíz méter alá süllyedt a talajvíz szintje. Az Alföldön 23 Celsius-fok az átlaghőmérséklet, ilyet nem mértek 1901 óta, és még 2022-ben sem volt olyan alacsony a Duna szintje, mint most. A folyó nagymarosi vízgyűjtő területén 60, a Tisza szegedi vízgyűjtő területén pedig 52 százalékkal kevesebb az eső. Ráadásul egyre gyakoribbak a száraz telek, vagyis amikor hiányzik a csendes, egyenletes novemberi eső és a decemberi, januári hótakaró, amely olvadáskor lassan, de biztosan beszivárog a talajba. A Homokhátság mellett további vízért kiáltó területek például a Nyírség vagy a Békés régiója is.
A feladat nagyságához képest egyébként Magyarország nem áll rosszul. Az utóbbi tizenöt évben kiépítette, megerősítette vízvédelmi, árvízvédelmi rendszerét, megelőzve még Hollandiát is, erre összesen 450 milliárd forintot költött az állam. A magyar kormány tavasszal elrendelte, hogy az aszályos időszakban a gazdálkodók ingyen kapják az öntözéshez szükséges vizet, ez körülbelül 10-12 milliárd forintnyi megtakarítást a mezőgazdaságnak. Igaz, idehaza csupán 110 ezer hektárnyi termőterületet öntözünk, ez az összes hazai termőföld durván két százaléka. Ezt a mennyiséget szeretné a szakma, de maga a miniszterelnök is 300-400 ezer hektárra növelni.
Tűrni a stresszt!
Az agrártárca nemrég kinevezett államtitkára, a gazdálkodásban jártas ifj. Hubai Imre vezeti az Aszályvédelmi Operatív Törzset. Hivatalosan nem állandó szervezet ez, addig koordinálja és fogja össze az aszályvédelmi lépéseket, amíg fennáll a kritikus szárazság veszélye. Ifj. Hubai Imre úgy összegzi a kialakult helyzetet, hogy 2021–2022 óta vészesen kiszáradtak a hazai termőföldek, és általában is igaz, hogy az elmúlt tíz évben átlagosan 15-16 méterrel lejjebb került a talajvízszint hazánkban.
Az államtitkár úr szerint furcsa fordulatok, egyfajta hullámvasút-effektus jellemzi az aszály kérdéskörét, mert 2019-ben például még a táblákon terpeszkedő belvíz jelentette a gondot a gazdálkodóknak, több helyen elöntéssel fenyegetve a tanyaépületeket, tanyasi lakásokat is. A mostani aszály közvetlenül arra vezethető vissza, hogy az elmúlt tizenkét hónapban csupán száz milliméter csapadék hullott, sőt van, ahol ennél is kevesebb, míg az átlag 500-600 milliméter. Jól jött napjainkban a közel egy hétig kitartó esős időszak; ifj. Hubai Imre úgy látja, hogy közel 80 százalékban megmenti a kukorica- és napraforgó-ültetvényeket. Az államtitkár megjegyzi, a biogazdálkodás rendszerében termelt növények alkalmazkodóbbak, jobban tűrik a stresszt. Szükség van a beindult növénynemesítési kutatásokra is, búzából például körülbelül 170 fajtát vetnek a gazdálkodók, miközben elegendő lenne 10-15, de az időjárási nehézségekre, az új klímaviszonyokra felkészített fajta is. Nem mellesleg ott vannak azok a szárazságtűrő növények, például a cirok, amelyek még nem kerültek igazán a hazai agrárszereplők érdeklődésének centrumába, pedig a terményszerkezet-váltásban szerepet játszhatnának.
Ifj. Hubai Imre úgy válaszolt a homokhátsági lakosok aggodalmaira, hogy a kormány pénzt, erőt, energiát nem sajnálva mindenképpen megmenti a régiót. Tisztában vannak azzal, hogy a szárazság, az aszály nemcsak növeli az élelmiszer-inflációt, de egy-egy térség elnéptelenedéséhez is vezethet, és jelentősen csökkenti a magyar mezőgazdaság versenyképességét.
Tanítani kell az embereket
Érzékelve az aszályveszély növekedését, érkezik egy 105 milliárdos program is, kifejezetten a vízkészlet növelésére. V. Németh Zsolt elmondta, négy projektről van szó, a legfontosabb a Homokhátság vízpótlása – a FAO, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete félsivataggá nyilvánította a régiót –, erre 67 milliárd forintot szán a kormány. A beruházás hatékonyságát nagyban javítják a szivattyúk működtetésére is használható napelemek. Összesen 250 kilométernyi csatornaszakaszt vontak be a vízrendszer fejlesztésébe, aminek nyomán közel 55 ezer hektárral nőtt a jövőben öntözhető termőterületek nagysága.
A tulajdonviszonyok és a földrajzi sajátosságok – mint például az Alföld síkvidéki jellege – miatt nincs hely Magyarországon a víz tárolására. Az interneten is meghirdetett önkéntes területfelajánlási akcióra ugyanakkor eddig 769 gazda 2035 termőterületi táblával jelentkezett. Egyre több helyen merül fel rá az igény, hogy a termelők önszerveződő módon vegyenek részt a vízgazdálkodásban, ez a vízi társulatok újjáéledését jelentheti. Tapasztalatok szerint nemcsak a gazdák, de a nemzet egésze is kellő érzékenységgel viszonyul immár a vízgazdálkodás kérdéseihez – árvíz, aszály, öntözés stb. –, most az ismeretterjesztésre kell súlyt fektetni, hogy az emberek számára minden probléma és minden szakmai lépés érthető, átlátható legyen. És hogy minél szélesebb körben terjedjen a közhasznúság filozófiája. Különösen fontos ez akkor, amikor a tárcaközi bizottság már új víztörvény szükségességét is felvetette. A magyar vízjogi szabályozás ugyanis még mindig XIX. századi alapokon áll. Többdimenziós kérdésről van szó, amelynek az aszály okozta problémák csak egy szeletét jelentik, hiszen az árvízről, a belvízről, az ivóvízbázis védelméről is rendelkeznie kell az új jogszabálynak. Olyan előkészítési folyamatról van szó, amelybe a természetvédőket, a zöldmozgalmakat is be kell vonni.
Sok olyan természetvédelmi program is megvalósul V. Németh Zsolt szerint, amely nem kifejezetten vízgazdálkodási célú, de fontos hatása van a vízgazdálkodásra. Ezek a főként önkormányzati vagy civil szervezetek kezében levő projektek, értékük 70 milliárd forint. Magyarország így mindent egybevetve 242 milliárd forintot költ a vízvisszatartásra. Az államtitkár szerint az országos kiterjedésű víztározási rendszer – nagy felületű vízjárta területek, tározók, feltöltött csatornák, elárasztott árterek – azért is fontos, mert párolgásával javít a légköri klímán. Ez fontos a haszonnövényeknek, erdőségeknek, és a nagy forróságok idején mindennapjainkat is élhetőbbé teszi.
Szigetek a madaraknak
A Zagyvánál is dolgoznak a vízügy emberei, előreláthatólag augusztus 31-ig készülnek el a munkával. Ami nem is olyan egyszerű: éppen egy automatikus vízmércerendszernél állapodunk meg, itt pedig nem szabad markológépet használni, tönkreteheti a berendezés érzékeny részeit.
A patak vize ezen a ponton elérheti a másfél méteres mélységet is, sajnos egy tízéves fiú bele is fulladt itt a Zagyvába, megkoszorúzott kereszt őrzi az emlékét. Most azonban talán 30-40 centi lehet a víz magassága, gumicsizmában lapátolnak benne a vízügy dolgozói. Nádtól, sástól és egyéb növényektől igyekeznek megszabadítani a patakot, amelynek a vize egyébként a maconkai nagy tározót szolgálja. Arrébb két markoló is serénykedik, Lőrik Richárd szakaszmérnök elmondása szerint van, hogy teljesen kitisztítják a medret, de ilyenkor bizonyos távolságokon nád és sás alkotta szigeteket hagynak benne az itt fészkelő madaraknak. A kitermelt náddal és sással nem lesz semmi, megszárítják, majd beszántják a patakot övező földsávokon. Születtek már tervek arra is, hogy fenékküszöböket építenek a Zagyvába, ezzel magát a patakmedret is lehetne víztározásra használni.
Méregzöld csoportok és influenszerek ugyanakkor patakgyilkosoknak nevezi azokat a vízügyes szakembereket, akik ilyen tisztítási munkát végeznek, ezt egyébként a fákkal, bokrokkal benőtt öntözőcsatornák karbantartásánál, bővítésénél is rendre mantrázzák.
