Nem minden az idézettség! – Vita az akadémiáról

A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló vitában kivételesen nem értek egyet Pokol Bélával (Magyar Nemzet, június 12.), mégpedig abban, hogy az idézettség és a külföldi megjelenés reális mérőszáma volna a teljesítménynek. Vannak, akik évekig, akár fél életen át dolgoznak egy kutatáson, mire megbízható eredményre jutnak, és addig nem közlik. Másoknak eszükbe jut valami, rögtön közzéteszik – társadalomtudományban ehhez nem is kell bizonyíték, de természettudományban is lehetséges, hogy kevés kísérleten alapuló részeredményt közölnek, másoknak megtetszik, idézik és építenek rá, aztán esetleg néhány év múlva kiderül, hogy nem állja meg a helyét az elmélet, de az idézettség megvan.

Az valóban nem jó gyakorlat, hogy a bent lévők ajánlásával lehet bekerülni a testületbe, mert így a kapcsolatok esetleg felülírják a valóságos értéket, és mindig ugyanaz a kör termeli újjá magát, de ugyanígy manipulálni lehet publikációk számát és az idézettségi mutatót is. Voltam egyszer egy szakmai körben, ahol a vezető kiadta az utasítást: mindenki idézze a többieket! Sok helyen a tanszékvezető neve ott van minden beosztottja munkáján, akár volt köze az adott kutatáshoz, akár nem.

A külföldi közzététel és idézettség azért sem egyformán mérvadó, mert a kifejezetten magyar érdekű kutatást nem fogják külföldi tudósok idézni, nem érdekli őket, még akkor sem, ha esetleg egy folyóirat közli. A magyar régészet, a magyar nyelvvel és irodalommal kapcsolatos kutatások, a magyar történelem eddig homályos részletei nemcsak nem érdekli a külföldi kutatókat, hanem esetleg ellenérdekeltek is. Sőt, akár a hazai, eddig más nézeteket valló tudósok is ellenérdekeltek lehetnek, és szándékosan agyonhallgathatják a más véleményt. Akár azért is, mert ha vitatkoznak vele, az is idézettségnek számít.

A közvetlen hasznosság sem értékmérő. Van, amit csak azért kutatnak, hogy tudjuk, mert az ember kíváncsi lény. Nem mindent lehet tárgyszerűen, számokkal mérni. Így például a pedagógusok teljesítményét sem, de ez más lapra tartozik. A szubjektivitást talán úgy lehetne csökkenteni, hogy többfelől jövő, elfogulatlan tagok döntsenek vita alapján.