Magyarországon a Soros-hálózatra kapcsolt balliberális média és a balliberális álcivilség-álfüggetlenség gyakorlatilag átvette az ellenzéki politika szerepét. A magyar kormányt bármilyen eszközzel megbuktatni és helyébe a globalista háttérhatalmat kiszolgáló adminisztrációt ültetni igyekvő nyüzsgés stratégiája szemlátomást az, hogy ha már nem sikerül összehozni a Gyurcsánytól Vonáig terjedő népfrontos koalíciót, akkor ilyen-olyan elemzésekkel, állítólagos felmérésekkel a megzavarodott potenciális ellenzéki szavazókat tereljék a legesélyesebbnek vélt ellenzéki formációhoz.

E logika mentén semmi csodálkozni való nincs azon, hogy Simicska Lajos, Heller Ágnes, Csintalan Sándor és az első pillantásra polgármesternek látszó, de valójában politikai kerítőként ügyködő Márki-Zay Péter után a hódmezővásárhelyi zsidó hitközség elnöke is a saját őszödi beszédén immár túlesett, 2010 előtti önmagát meglehetős cinizmussal megtagadó Jobbikot ajánlja a szavazópolgárok szíves figyelmébe. (Ami – nem úgy, mint a Márki-Zayt kiprédikáló katolikus plébános esetében – cseppet sem zavarja a keresztény felekezetek közéleti megnyilvánulásaitól amúgy habzó szájú dührohamot kapó ballib véleményterroristákat.)

Az ellenzéki térfél más alakulatai zavartan szemlélik ezeket a híreket. Nem értik, miként fordulhat elő, hogy a néhány évvel ezelőtt még pavlovi reflexekkel nácizott párt immár elfoglalta az ő történelmileg öröknek vélt helyüket a Lukács-óvoda és körei ölében.



Hát úgy, hogy a Simicska Lajos magányos bosszúhadjáratának eszközéül szegődött Jobbik tűnik az egyetlen olyan formációnak a népfrontos impotencia korában, amelyben legalább látszatra akad némi szufla, amit a kalózok szeretnének saját hajójuk vitorláiba fogni. Persze ezzel sem lehet látványos sikerrel hadakozni, de – matekoznak a háttérokoskodók – a kevés sokkal több a semminél.

Így aztán a ballib háttérhatalom a maga média- és megmondóember-portfóliójával politikai inszeminátorként lép fel, szelíd vagy kevésbé szelíd erőszakkal igyekezve lehetőség szerint minél teljesebb ellenzéki nászt összehozni, de ha ez nem megy, akkor legalább az irracionális és távlattalan Orbán-gyűlöletbe belecsavarodott lehetséges ellenzéki szavazókat e bizarr élmény felé taszigálni. Az SZDSZ pártként megsemmisült, az MSZP épp most zuhan, hát adnak egy esélyt a Jobbiknak. Van másiiiiik – mondaná Eötvös bohóc.

Egy próbát megér, gondolják. De igazából nem hiszik. Nagy akarásnak nyögés a vége, az összeilleszthetetlenek összeillesztésének kísérletéből nem születik életképes produktum. Az örök életű és hosszú távon mindig győzedelmeskedő Valóság Nagybácsi hangosan kopogtat, benyit és megvilágítja a rossz szagú, dohos félhomályt.

Nincs már messze. Jövő vasárnap érkezik. Alanyi jogon, kerítők, gyertyatartók és inszeminátorok nélkül.