A keresztény húsvét legnagyobb ünnepe – főleg reformátusok körében – Krisztus kereszthalálának napja, ami egy pészahhét péntekén, sabbát (szombat) előestéjén történt. A katolikusok a feltámadást, az örök halál eltörlését vélik az emberiség legnagyobb jótéteményének. Érdekes kérdés, hogy mikor következett be a megfeszített Jézus halála.

Fotó: shutterstock.com (illusztráció)

Jézus halálának idején különböző természeti jelenségekről számolnak be az evangélisták. Márk így írja le a történéseket: „Jézus (…) hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.” Lukács már azt is megemlíti, hogy tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön, a nap elhomályosodott. Máté arról ír, hogy a föld megrendült és a sziklák meghasadtak. A tudósok eleinte úgy gondolták, hogy a sötétség napfogyatkozás lehetett, de ennek ellentmond az, hogy a zsidó húsvét mindig niszán hónap közepén, vagyis teleholdkor van, akkor pedig nem lehet napfogyatkozás. Így két eseményre gondolhattak, holdfogyatkozásra, vagy egy más időpontra eső napfogyatkozásra, aminek az emlékezete később összekapcsolódott egy földrengéssel is.

Láthattak-e holdfogyatkozást a zsidó húsvét előtti napon a kérdéses években? Ez a nap kétszer, Kr. u. 30-ban és 33-ban esett péntekre. 33-ban valóban volt egy részleges holdfogyatkozás, amit Jeruzsálemben nem láthattak. Kr. u. 32-ben észleltek egy holdfogyatkozást, amit láthattak Jeruzsálemben is, csak az hétfői napon volt, nem pénteken. Néhány hónappal a keresztre feszítés előtt – 29-ben – viszont majdnem teljes napfogyatkozás következett be Jeruzsálemből jól láthatóan, sőt, a kisázsiai Niceában erős földrengést regisztráltak, amit Jeruzsálemben is érezhettek. Idővel a három eseményt már együtt emlegették. A halál legvalószínűbb időpontja így a Kr. u. 30. év tavaszán lehetett.

Jézus föltámadását a nagyszombati körmeneten ünnepli az egyház és a hívők. A körmenetet valaha húsvét hajnalán tartották, de napjaink életformájának jobban kedvez a késő esti szertartás. A körmenetet megelőzően a pap tűz- és vízszentelést tart. Az új tűz a föltámadt Krisztus világosságát jelképezi. A vízszenteléssel a keresztelővizet szenteli meg a liturgiát végző pap. A föltámadási körmenet indulása előtt ismét megszólalnak a nagycsütörtökön elnémult harangok. Ma a legtöbb helyen a templomot kerülik meg. A körmenet átmentése egy archaikus tavaszkezdő szokásnak, a határjárásnak. Húsvétra virradó szokás a jézuskeresés vagy istenkeresés. A hívek a templom előtt gyülekeznek, majd együtt indulnak a határban lévő keresztekhez, ahová előzőleg a föltámadt Krisztus szobrát rejtették el. Ha megtalálták, körmenetben vitték vissza a templomhoz. A határjárás a tavaszi vetés mágikus védelmét szolgálja.

Nagyszombaton az esti étkezés az első ünnepi ételsor, amit a föltámadási körmenet után együtt fogyaszt el a család. A fő­étel füstölt sonka vagy annak valamilyen változata, például csülök, marhanyelv, esetleg füstölt halféle. Elengedhetetlen a főtt tojás, fehéren vagy festve. A torma fontos szerepet tölt be a démonok távoltartásában, de egyéb zöldek is kerülnek a sonkához, piros retek, újhagyma, újabban medvehagyma vagy egyéb divatos zöldek. Kalácsfélék és a szokásos bejgli a desszert. Húsvétvasárnap már nagyobb lakomát csapnak, báránysültet burgonyasalátával, fejes salátával: a sülteken és a zöldeken van a hangsúly. A desszertként adott sütemények különböző torták, sok finom krémmel. Aprósütemény is dukál, amit beszélgetés közben elfogyasztanak, de a másnapi locsolóknak azért hagynak belőle.

Húsvéthétfő, néhány vidéken vízbevetőhétfő elsősorban a fiatalság ünnepe. Az öntözés, locsolkodás a tavaszi lustratio egyik erotikus célzatú változata. Keresztény hagyományok is kapcsolódnak hozzá, hiszen a régiségben a vízbe merítéssel, leöntéssel történő keresztelés húsvét táján volt. A locsolóversek sokasága vidám, vicces, romantikus, a bővérű népi humor sem hiányzik belőlük.

Húsvétra minden népnek kialakult a saját étlapja. Németországban nagypénteken mézzel kezdik a napot, lencsét esznek ebédre, este a hal többfajta módon elkészített változatait kínálják. Nagyszombaton különböző állatfigurákat sütnek kalácsból. A nagy evészet ott is húsvétvasárnap van, amikor tormás sonka, tojás, kolbász, csülök, borjú- vagy báránysült kerül az asztalra. Nem véletlen, hogy a mi étrendünk is hasonló, hiszen a német kultúrkör nagy hatást gyakorolt a magyar szokásokra is. Itáliában tojásdömping lepi el az üzleteket; csokoládéból, marcipánból, cukorból. A karácsonykor elkezdődött panettonekorszak húsvétkor ér véget (a panettone díszes dobozokban különböző ízesítésű kalácsféléket jelent). Az ünnepi húsétel egy szalámiféle, a Corollina, mellé főtt tojást fogyasztanak. A román húsvét neve Paşte. Az ünnepre kalácsot – pască – sütnek. Egyes vidékeken az ételszentelésért kisbárányt adnak az ortodox pópának, a bárányka ott járkál a hívek között az istentisztelet alatt is. A moldvai csángók körében a pászka tojásos túrós lepény, melléje „kozsona” jár, ami tejjel, tojással, túróval, mézzel, mazsolával készül. Ehhez tartozik a hímes tojás is. A gyimesi csángók hímes tojásaikhoz két színt használnak az asszonyok: pirosat és fehéret.

Márk evangéliumában ezt olvassuk: „…és amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária Jakab anyja és Salome fűszereket vásárolnak, hogy elmenvén, megkenjék Jézust. És korán reggel a hét első napján a sírhoz menének napfelköltekor. A követ elhengerítve találták, de Jézus már nem feküdt a sírban. Angyal közölte velük, hogy mi történt: Feltámadt, nincs itt.”

Hankó Ildikó