Hirdetés

(Folytatás az előző számból)

Július 14-én érkezett meg Hunyadi 40 sajkájával, és ötórás küzdelemben, amelynek során a Duna vérfolyammá változott, sikerült áttörnie az ostromzárat és szétzilálva a török hajóhadat, bejutott az ostromlott városba. A következő hét során a török ágyúk szinte a földdel tették egyenlővé a várost. Hunyadinak azonban háromszor is sikerült a támadást visszavernie. Bonfini szerint a győzelmi lófarkas zászlót kitűzni akaró janicsárt egy vitéz (később Dugovics Tituszként emlegették) önfeláldozóan magával rántotta. Július 22-én a keresztesek Kapisztrán vezényletével – Hunyadi parancsa ellenére – rárontottak a török bal szárnyára. Mohamed ekkor súlyos hibát követett el, mert felszabadításukra a ruméliai (balkáni) lovasságot irányította át, fedezetlenül hagyva félelmetes ágyúit. Hunyadi ezt észrevéve kirontott a várból, és ágyúikat elfoglalva a törökre irányította. A csata eldőlt, a török menekült, maga Mohamed is megsebesült.

A pápa június 29-én rendelte el bullájában, hogy egész Európa imádkozzon a diadalért, amire figyelmeztessenek a délben megkonduló harangok. Hunyadinak 70 évre sikerült a törököt visszatartani Európa elfoglalásától. Győzelmének azonban nem sokáig örvendhetett, mert augusztus 11-én a táborban kitörő pestis áldozata lett, hűséges barátjának, Kapisztrán Jánosnak karjaiban, aki október 23-án követte őt az utolsó úton. Hunyadi halálát még Mohamed is megkönnyezte.

Szinte természetfölötti, hogy pont félezer évvel később a magyar nép megint sikerrel vette fel a harcot egy ázsiai nagyhatalommal szemben, aminek lángját megint Szegeden, az egyetemisták lobbantották fel.

A déli harangszó alatt emlékezzünk 1456 és 1956 dicsőséges hőseire!

Kapcsolódó cikkünk