Hirdetés

A most 39 éves JD Vance toronymagasan vezeti a republikánusok jelöltversenyét a fogadók körében: a Polymarket adatai szerint a játékosok 56 százaléka szerint ő lesz a párt 2028-as elnökjelöltje. A második helyezett, Marco Rubio külügyminiszter jóval lemaradva, mindössze 7 százalékos támogatottsággal áll. Még Donald Trump neve is feltűnik a listán – annak ellenére, hogy az alkotmány értelmében még egyszer nem indulhat újra –, a fogadók 5 százaléka ugyanis mégis őt gondolja a következő republikánus jelöltnek.

A demokraták háza táján jóval szorosabb a verseny. A legtöbben, 21 százaléknyian, Gavin Newsom kaliforniai kormányzóra fogadnak, aki az utóbbi években a progresszív szárny egyik legismertebb arcává vált. Őt követi Alexandria Ocasio-Cortez, a radikális baloldal képviselője 16 százalékkal, majd Pete Buttigieg volt közlekedési miniszter 12 százalékkal. A számok alapján úgy tűnik, a demokraták még nem találták meg egyértelműen azt a vezetőt, aki mögé egységesen felsorakoznának.

Ami a végső győzelmet illeti,

a Polymarket fogadói szerint JD Vance nemcsak megszerzi a republikánus jelölést, de meg is nyeri az elnökválasztást.

A felhasználók 28 százaléka úgy véli, hogy ő lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Második helyen Newsom áll 14 százalékkal, míg a harmadik itt is Ocasio-Cortez 11 százalékos eséllyel. A top ötös listát Buttigieg és Rubio zárja.

Kapcsolódó cikkünk

Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a Polymarketen elérhető egy másik fogadási piac is, ahol nem személyekre, hanem pártokra lehet tippelni. Itt a demokraták állnak nyerésre: 55 százalék gondolja úgy, hogy 2028-ban ők adják majd az Egyesült Államok következő elnökét, míg a republikánusok győzelmére a fogadók 46 százaléka számít. Ez az eltérés arra utal, hogy bár JD Vance személye sokak számára vonzó alternatíva, a pártok tekintetében még mindig kiegyensúlyozott versenyről beszélhetünk.

A Staten Island Live cikke rámutat: a fogadási piacok ugyan nem tekinthetők hivatalos előrejelzésnek, mégis

sokszor pontosabban tükrözik a közvéleményt, mint a hagyományos közvélemény-kutatások.

Ennek oka, hogy a résztvevők nem pusztán véleményt mondanak, hanem valódi pénzt kockáztatnak – vagyis hajlandóak fizetni azért, amiben ténylegesen hisznek.

(forrás)