Csodák nyomában a csizmaországban
Mi inspirálta Dantét az Isteni színjáték megírásakor? Melyik európai városban van hagyománya a középkori lovas versenyeknek? És hogyan vetekedtek egymással a toszkán kisváros középkori nemes családjai? A válaszokat a napfényes Itáliában érdemes keresni.
Egy 2024-es adat szerint több, mint félszáz UNESCO világörökség helyszín található Olaszországban, ilyenek többek közt Róma és Firenze történelmi városközpontjai, Velence lagúnái, vagy a pisai Dóm-tér: e városokat évente százezrek keresik fel. Most mutatunk néhány olyan helyszínt, amelyek éppen olyan kulturális „hűha” élményt adhatnak, mint a legismertebb, legfelkapottabb olasz városok.
Középkori vágta a főtéren
Siena középkori városa 1995-ben vált a világörökség részévé. A Toszkána dimbes-dombos vidékén megbújó város a középkorban jelentős politikai, gazdasági központ volt, fontossága Firenzével vetekedett – a két város közötti versengés nemcsak háborúskodásban, de többek között a templomépítészetben is megmutatkozott. Siena előkelői talán épp a firenzei katedrális épülésének hírén elsápadva döntöttek arról, a sienai székesegyháznak még szebbnek, még nagyobbnak, még lenyűgözőbbnek kellene lennie – az ambiciózus építkezésnek azonban a pénz hiánya vetett véget.
Siena legjelentősebb katedrálisa, a Santa Maria Assunta-dóm persze így is lenyűgöző, és olyan művészeti alkotásokat rejt, mint Nicola Pisano carrarai márványból, oszlopokkal és figurákkal gazdagon díszített szószéke, és csodás intarziás márvány padlóburkolat bibliai jelentekkel. A két város közötti évszázadokon át tartó vetélkedés végül Firenze győzelmével ért véget: 1555-ben a Mediciek elfoglalták a várost, amely politikai önállóságát elvesztve Firenze fennhatósága alá került. A 12–14. századi időszak azonban még valódi virágkor volt Sinea számára: a kagyló alakú Piazza del Campo Városháza felé lejtő, kissé zárt, ám monumentális tere, a magasra nyúló, komor, erőt, hatalmat sugárzó utcái, és a pazar belső díszítéssel bíró templomai mind a város középkori gazdagságáról mesélnek.
Ráadásul a sienai elődök meglepően tudatosak voltak: már 1300-as években városrendezési tervben írták elő, hogy a főteret körbe ölelő épületek ablakainak egyformán hármas osztásúnak kell lenniük, hogy egységes látványt nyújtsanak. Nem csoda, ha ezt az időszakot évente kétszer is felevenítik a palión, július 2-án és augusztus 16-án Siena híres, középkori eredetű lovasversenyén: a színes történelmi díszletek között 17 városrész (contrada) képviselteti és méretteti meg magát. A városrészek közötti vetélkedés, és a versenyen elért győzelemnek óriási presztízsértéke van.
Dante okostelefonnal
San Gimignano történelmi központja 1990-ben csatlakozott az UNESCO világörökségeihez. A tornyokkal ékesített ősi város az egykor itt élő középkori famíliák hiúságának élő képeskönyve, a híres tornyok ugyanis a nemesi családok egymással folytatott rivalizálásának köszönhetően épültek fel.
Minél gazdagabb volt a család annál magasabbra emeltette a házának tornyát – ma, az egykori toronyerdőből tizennégy áll.
San Gimignano városkája – Sienához hasonlóan – ugyancsak középkori zárványként maradt fenn, utcáit járva tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha néhány száz évet visszaléptünk volna az időben. A Santa Maria Assunta templom magaslatára felkapaszkodva igazi középkori térre nézhetünk le, az egyik épület árkádja alatt maga Dante Alighieri mond dörgedelmes beszédet, a szünetben persze ő is ránéz az okostelefonjára.
Dante alakjának megidézése nem véletlen, az Isteni színjáték szerzője valóban járt a városban, méghozzá 1300-ban, hogy a város tehetős polgárait rábírja arra, hogy – némi pénzzel – Firenze oldalán szálljanak be a Siena elleni háborúskodásba. San Gimignano híres a fagylaltjairól is, minden második utcasarkon akad egy „a világ legjobb fagylaltozója” nevű műintézmény. És ha mindez olaszos túlkapás is, a fagylalt tényleg finom, és még jobban esik, ha az ember lesétál a városka szélén futó promenádra, ahonnan csodás látvány nyílik a méregzöldben pompázó toszkán tájra.
Földöntúli szépségű mozaikok
Az Emilia-Romagna tartománybéli Ravenna az Adriai tenger partjához közel fekszik, a műemlékei a korakeresztény és bizánci mozaikművészet csodásan megmaradt, legszebb példáit rejtik: a síremlékek, keresztelőkápolnák, a tekintélyes templomi csarnokok falain szüzek és mártírok, a napkeleti bölcsek, az ószövetség és az újszövetség csodálatos történetei elevenednek meg. Az egyik legkülönlegesebb mind közül talán a San Vitale Bazilika VI. századi épülete, amelynek egyszerű téglahomlokzatát látva nem sejthető a belső tér rendkívülisége: a nyolcszögletű templom nyolcadik oldalán kialakított szentélyben világhíres mozaikok sorakoznak.
Az időben megdermedt angyalok, apostolok és szentek, az ószövetség neves alakjai – például a saruját kötő Mózes alakja – láthatók, aranyban ragyogó háttérrel. A kompozíció közepén a mennyei seregek Ura, a trónoló Krisztus: a kompozíciót ha messziről, hunyorogva nézzük, olyan hatást vált ki, mintha a korabeli művész a felhővel körülölelt Krisztus alakjával Isten szemét akarta volna megjeleníteni. Az oldalfalakon világi hatalmasságok: Justitianus császár kíséretével és Maximianus püspök papjaival, valamint Theodora császárné udvarhölgyeivel.
Dante Alighieri, az Isteni színjáték szerzője Ravennában töltötte élete utolsó éveit, a legenda szerint a bizánci mozaikok látványa erősen hatottak rá az Isteni színjáték utolsó, Paradicsom részének megírásakor. A költő 1321-ben, Ravennában halt meg, itt is található a nyughelye – a firenzei Santa Croce templomban csupán síremléke áll –, a ravennaiak pedig szeretettel őrzik az emlékét.
