Fotó: Jan Saudek (public domain)
Hirdetés

A történet évekkel ezelőtt került a figyelem középpontjába, amikor 2015-ben bejárta a világsajtót a hír: egy titkos náci „aranyvonat” lapulhat a föld alatt. A szerelvényt állítólag a háború utolsó hónapjaiban rejtették el a visszavonuló német csapatok, miközben a Szovjetunió előrenyomulása elől menekültek. Bár akkor semmiféle kézzelfogható bizonyíték nem került elő, a legenda nem halt meg, sőt, azóta is élénken tartja a közvélemény és a helyi kutatók kíváncsiságát.

A mostani ásatások helyszíne Wałbrzychtól nem messze, az egykori Gross-Rosen koncentrációs tábor közelében található; ez a tábor a náci kényszermunkatábor-hálózat egyik legnagyobb egysége volt. A térség stratégiai jelentőségű szerepet játszott a háború utolsó szakaszában, számos titkos, de dokumentált katonai művelettel és építkezéssel. A feltárás élére a Krakkói Régészeti Múzeum állt, miután kiderült, hogy történelmi források, levéltári anyagok és földradaros vizsgálatok is alátámasztani látszanak a gyanút: valóban lehet valami a föld alatt.

A projekt vezetője, Bartłomiej Plebańczyk több mint egy évtizede vizsgálja a régió második világháborús múltját. Elmondása szerint a mostani helyszínre egykori szemtanúk hívták fel a figyelmet, akik azt állították, hogy 1945 tavaszán német katonák teherautókról ismeretlen rakományt pakoltak le, majd a területet gondosan visszatemették. A visszaemlékezések egybecsengenek a korabeli dokumentumokkal, valamint azokkal a geofizikai vizsgálatokkal, amelyek föld alatti rendellenességeket mutattak ki.

A feltárás célja nem csupán az esetleges kincsek megtalálása. A kutatók szeretnének választ kapni arra is, hogy valóban rejtettek-e el nagyobb értékeket a térségben a háború végén, és vajon milyen szerepet játszott ebben a Gross-Rosen táborrendszer egyik kevéssé ismert része. Az ásatások jelenleg régészeti keretek között, hivatalos engedélyek birtokában zajlanak, a lengyel állam és a tudományos közösség szoros felügyelete mellett.

A Heritage Daily cikke kiemeli: ezúttal nem kalandorok vagy szenzációhajhász amatőrök kezdtek kincsvadászatba, hanem képzett régészek, hivatalos dokumentációval és múzeumi háttérrel. Amennyiben valóban találnak értékes leleteket – legyen szó aranyrudakról, műtárgyakról vagy fegyverekről –, azok a lengyel állam tulajdonába kerülnek, nem pedig gyűjtők vagy kereskedők kezébe.

A náci arany legendája évtizedek óta tartja lázban a közvéleményt. Számos történelmi forrás utal arra, hogy a Harmadik Birodalom az összeomlás idején rengeteg vagyont próbált elrejteni, köztük elrabolt zsidó műkincseket, nemesfémeket és értékpapírokat. Ezek egy része a mai napig nem került elő, és különböző országokban léteznek kormányzati és civil kezdeményezések is az eltűnt vagyon felkutatására.

Plebańczyk szerint a következő napok döntő jelentőségűek lesznek: „Lehet, hogy nem találunk semmit. De ha mégis, az nemcsak történelmi jelentőségű lenne, hanem erkölcsi és politikai szempontból is figyelmet érdemelne. Ez a múlt egyik lezáratlan fejezete” – fogalmazott.

A radaros vizsgálatok közben a kutatók olyan föld alatti üregekre bukkantak, amelyek szabálytalan, mesterséges beavatkozás nyomait mutatják. Egyes feltételezések szerint ezek a járatok és alagutak a náci hadiipar titkos létesítményeihez vagy raktáraihoz kapcsolódhatnak – erről korábban már több helytörténeti kutatás is beszámolt.

Az viszont továbbra is kérdés, hogy valóban világszenzációt tartogat-e a föld mélye. A 2015-ös „aranyvonat-hajsza” után a közvélemény óvatosabb lett, hiszen akkor semmit sem találtak, noha a felhajtás hetekre megbénította a környéket. Most a kutatók nem ígérnek semmit, csak azt, hogy minden leletet szakszerűen dokumentálnak, és a tudományos közösség elé tárnak.

Lengyelország délnyugati részén, a Szudéták térségében máig több tucat olyan föld alatti létesítmény található, amelyet a második világháború idején titkos célokra használtak. Ezek egy részét a mai napig nem tárták fel teljesen. A kutatók szerint nem kizárt, hogy épp egy ilyen, visszatemetett üreg nyomára bukkantak most is.

(forrás)