Nem gondolom, hogy Soros György maga a patás ördög. Nem, ő csak az egyik küldötte a sok közül. De mégis ő állt oda a kamerák és a mikronok elé a reflektorfénybe, és fedte fel megbízói valóságos szándékait – mondta a Demokratának Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata, archív

– Néhány nap maradt hátra a választásig. Miben különbözött ez a kampány az eddigiektől?

– Eddig valamennyi kampányban személyesen vettem részt, és nemcsak választóként, de megválasztandó jelöltként is. Most úgy látom, minden eddiginél nagyobb a tét, de az ellenzék jóvoltából alacsonyabb az erkölcsi és szellemi színvonal is. Elkeseredettek és gátlástalanok, hiszen minél kevesebb az esélyük, hogy leváltsák a kormányt, annál dühödtebben próbálkoznak, tovább rombolják egyébként sem rózsás állapotú közmorálunkat, politikai kultúránkat.


– Az ellenzék is az alacsony intellektust kéri számon a kormányon, és azt mondják, Soros Györgyön és a bevándorláson kívül más téma nem forgott a Fidesz kampányában.

– Ez a megállapítás ostobaságból vagy félreértésből fakadhat, mert egyszerűen nem igaz. A jelenlegi kormánynak akadt mondandója az elmúlt két ciklusban elért, várakozásokon felüli eredményekről. Eltáncoltunk a szakadék széléről, nem kerültünk olyan helyzetbe, mint például a görögök. Csak meg kell nézni, 2010-ben hol tartottunk egymáshoz viszonyítva, és ma mi a helyzet. Manapság hazánk biztonságosabb, kiszámíthatóbb ország, szilárdabb a közbiztonság, jobban élnek a nyugdíjasok, emelkedtek a jövedelmek, és csökkentek a családi terhek, éppúgy, ahogyan az önkormányzatok terhei vagy az államadósság és a vele járó kamatkiadások. Büszkén tekinthetünk az elmúlt évek építkezésére. Ugyanakkor világosan látni kell, hogy mindez a mérvadó európai körök akarata és szándéka ellen zajlott. Ha Bajnai Gordonék útján jártunk volna, akkor azt a több ezermilliárd forintot, amelyet kivettünk az extraprofitot élvező multik zsebéből, a vállalkozásainkon, a családokon, a nyugdíjasokon kellett volna megtakarítanunk.


– Erre azt mondja az ellenzék, hogy kevés, és nagy bajban van az ország.

– Nem sorolom végig az eredményeket, mert szétfeszítené az interjú kereteit, de néhány adatot azért elevenítsünk fel. 4 millió 430 ezer ember dolgozik ma Magyarországon, a rendszerváltozás óta erre nem akadt példa. A 2010-es harmincszázalékos ifjúsági munkanélküliség tíz százalékra esett vissza. Sok európai országban örülnének a hasonló adatoknak, gondoljunk csak arra, hogy Görögországnak és más déli országoknak ebben a korcsoportban negyven-ötven százalékos a mutatója. Vásárlóértéken számolva huszonnyolc százalékkal érnek többet a jövedelmek, mint nyolc évvel ezelőtt. A nyugdíjak nemcsak megőrizték a vásárlóértéküket, ahogyan azt ígértük, de ezt figyelembe véve de facto visszaadtuk a tizenharmadik havi nyugdíjat is. Tavaly már nyugdíjprémiumot tudtunk fizetni, és az idei is hasonlónak ígérkezik, hiszen a gazdasági növekedés várhatóan ez évben is meghaladja majd a négy százalékot. A családok támogatását ne felejtsük ki a sorból, hiszen ha a politikánk értelmét egyetlen mondatra kellene leszűkíteni, akkor a Kárpát-medencében élő magyar népesség életlehetőségeinek javítását említeném. Ebben a számbeli gyarapodás is benne foglaltatik, különösen azért, mert 1980 óta fogy a népességünk, minden évben egy kisvárosnyi emberrel leszünk kevesebben. Összefoglalva: miután az ellenzéki pártoknak ezekre az ügyekre nincs válaszuk, a gyalázkodásba menekülnek. A mostani helyzet tehát különleges, bár 2002-ben is kockán forgott minden. Igaz, utólag derült ki, hogy sorsdöntő választás volt, hiszen minden elveszett, amit addig építettünk. Sokat veszítettünk akkor, de most még többet, sőt tulajdonképpen mindent elveszíthetünk, ha a Soros-féle ügynökhálózat kezébe kerül a kormányrúd. Akkor majd nem egyszerűen csak egy bábkormány dönt az országról, hanem Soros György zsebébe is kerülünk. Neki pedig egyértelműen az a célja, hogy a világkormányzás részeként létrehozza az Európai Egyesült Államokat, és eltörölje, szétzüllessze a ma még független, szuverén nemzetállamokat, köztük Magyarországot.


– Mi a véleménye a hódmezővásárhelyi választásról? Felszínre hozta a jobboldal hibáit, vagy inkább időben jött figyelmeztetés?

– Reálisan szemlélve a hódmezővásárhelyi választás mindkét táborra mozgósító erővel hatott. Az addig teljesen demoralizált, széttöredezett ellenzék erőt merített belőle, most abban reménykednek, hogy talán mégis legyőzik a Fideszt. A mieink közül pedig felrázta azokat, akik elhitték, hogy győztünk, és már csak az a kérdés, hogy kétharmados vagy négyötödös többséggel. Óvatosabbak lettünk, de elszántabbak is. Nem akarjuk még egyszer elkövetni azt a hibát, amit 2002-ben, amikor sokan voltunk, de nem elegen, mert néhányan azt gondolták, az ő szavazatukra már nincs is szükség. Sok hibánkra is rámutatott Hódmezővásárhely, hiszen nem számítottunk olyan kampányra, amilyenné tették. Általam nem ismert okok miatt egyébként Hódmezővásárhely az ellenzék méregkeverő laboratóriuma, hiszen emlékezzünk csak a néhai Rapcsák Andrásra, akit annak idején a szélsőjobbtól a szélsőbalig terjedő koalícióval igyekeztek ellehetetleníteni. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy az a minden addigit alulmúló kampány nagyban hozzájárult a polgármester úr korai halálához. Most ismét leckét kaptunk abból, hogy mire számíthatunk az országos kampányban.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor, archív


– Vajon az ellenzék mögött álló pénz­emberek, mecénások egy irányba húznak? Egyáltalán kormányt tudnak-e alakítani, ha győznek április 8-án?

– Több mandátummal, az abszolút többség birtokában természetesen kormányt lehet alakítani. Ha igaz az, hogy Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely, Szél Bernadett, Vona Gábor, ezek a szellemileg és morálisan gyenge kvalitású emberek bábok, akkor ne higgyük, hogy ne tudnának egy kormányba tömörülni. Ha ugyanis bábok, akkor mások majd megegyeznek helyettük, nekik pedig lediktálják a részleteket. Ha ők győznek, egy rövid távú céljuk biztosan lenne: felszámolni mindazt, amit mi építettünk. Ebben benne van az alkotmányos rend, a nemzetegyesítés programja, a családtámogatás elleni fellépés, hogy ismét multinacionális cégeket preferálnának, és sok minden más. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy eltakarítanák az útból az erős nemzeti kormányt, és lefeküdnének az Európa lakosságcseréjét szorgalmazó politikának, vagyis Magyarországot is bevándorlóországgá tennék. Ezeket a célokat egy úgynevezett szakértői vagy technokrata kormánnyal is el lehet érni. Azonnal találnának olyan embert, aki – mint a háttérhatalmak számára kedvezőtlen választások után Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban – a káoszban, úgymond, biztosítaná a pragmatikus kormányzati folyamatosságot. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy Magyarországon is előkotornának egy Bajnai 2.0-át.


– Gyurcsány Ferenc szerint ellenzéki győzelem esetén káosz és válság vár az országra.

– 2002-ben sem alakult ki kaotikus helyzet, pedig akkor is megpuccsolták a választást. Káosz és válság csak később, 2006-ban köszöntött az országra, és akkor sem a polgári oldal, hanem Gyurcsány Ferenc és rendőrruhába bújt banditái okozták a bajt. Akkor is puccsot készítettek elő, a rendvédelmi erők segítségével. Azt akarták, az volt a cél, hogy az utcai zavargások emberhalállal fejeződjenek be. Hála istennek, ebből semmi sem lett, bár közeli volt a veszély. Ami a mostani helyzetet illeti, nem látom annak esélyét, hogy bármelyik ellenzéki párt vagy pártszövetség több mandátumot szerezzen a Fidesz–KDNP-nél. Néhány nappal a választások előtt ez gyakorlatilag kizárt. A köztársasági elnöknek az eddigi alkotmányos rendet figyelembe véve nem lesz más feladata, mint hogy kormányalakítással bízza meg a győztes pártot. Persze, alkotmányos káosz és válság abban az értelemben előfordulhat, ahogyan Csehországban. Miután a csehek sem találták el a „helyes választ”, a győztes párt képtelen kormányt alakítani, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva a többiek nem hajlandóak összeállni velük. Nyilvánvalóan brüsszeli elvtársaik tiltják el őket a kormányban való részvételtől. Ebben az értelemben, szigorúan gyurcsányi alapon tehát nem zárható ki a káosz. Mindenesetre olyan direkt fenyegetéseket fogalmaznak meg alkotmányos rendünkre nézve, amelyek remélem, felkeltették a nyomozati szervek figyelmét.


– Mit jelentene a Fidesz győzelme európai léptékben? Milyen hatása lenne a visegrádi együttműködésre, mit üzenne a bevándorlás ellen fellépő kormányoknak?

– A választási siker tovább erősítené Magyarország pozícióit, Orbán Viktor tekintélyét. Merkel kancelláron kívül nincs Európában olyan politikus, aki korábban került volna az ország élére.


– Lehet, hogy a végére ketten maradnak.

– Vagy csak egy marad, mint a Hegylakóban, és – remélem – az Orbán Viktor lesz. Egy szó, mint száz, a Fidesz választási győzelmével megerősödnének a visegrádi négyek, ellenkező esetben a széthullás fenyegeti a csoportosulást. Ne felejtsük el, hogy hatalmas nyomás nehezedik a többi országra is. A cseheket már említettem, de az Európai Bizottság Lengyelország ellen is bevetette a maga atomfegyverét, ami persze inkább egy szilveszteri petárda pukkanását idézi, de mégiscsak példátlan, hogy állítólagos jogállami sérelmek miatt elvennék egy állam szavazati jogát. Szlovákiában láthattuk, hogy az utcán diktálják a politikát. Mindezek mögött ugyanaz a hálózat, ugyanaz a világkormányzásra törő háttérhatalom áll, amelynek a megszemélyesítője Soros György. Én a magam részéről, minden iróniát félretéve, hálás vagyok neki, hogy arcot, hangot és személyiséget adott annak a jelenségnek, amit olyan nehezen tudtunk megragadni, megformázni, láthatóvá tenni, megmagyarázni. Ma sem gondolom természetesen, hogy Soros György maga a patás ördög. Nem, ő csak az egyik küldötte a sok közül. De mégis ő állt oda a kamerák és a mikronok elé a reflektorfénybe, és fedte fel megbízói valóságos szándékait.


– A Fidesznek nem túl jók a mutatói a fiatalok körében. Hogyan tudják elérni őket?

– A helyzet nem minden területen olyan jó, mint a politikában, ahol a normalitás erői, a nemzeti erők még a legjobban állnak. Persze, a fiatalokkal kapcsolatos új keletű problémák világjelenségként csapódnak le Magyarországon is. Az abnormalitás erői az elmúlt évtizedekben világszerte lépésről lépésre hatalmukba kerítettek szinte minden, a közízlés, közgondolkodás, közmorál, közhangulat formálása szempontjából jelentős pozíciót. Övék a tudatipartól – a médiától, a filmipartól, a szórakoztatóipartól, a világhálótól – az igazságszolgáltatáson át az akadémiai szféráig sok minden, és az egyetemeiken kinevelt pedagógusokkal a közoktatásban is komoly erőfeszítéseket fejtenek ki a rendteremtés, a konszolidáció politikájával szemben. Ha tehát az a kérdés, hogy a fiatalok körében miért állunk gyengébben, akkor nemcsak az a válasz, hogy időközben megöregedtünk, hanem az is, hogy nem fordítottunk kellő figyelmet az utánunk jövő korosztályokra. A polgári közösség valamennyi tagja önvizsgálattal tartozik magának, hogy vajon a közvetlen családjában mindent megtett-e a normális értékek átadásáért, megőrzéséért? Elmagyarázta-e a gyerekeinek, unokáinak, hogy ami ma Magyarországon zajlik, éppen értük, fiatalokért van? Hiszen csak a szűkebb családunkba tartozó fiatalokon keresztül tudjuk megszólítani azokat, akik rájuk könnyebben hallgatnak, mint a tőlük korban és ezért érzelmileg is távol álló korosztályok tagjaira. Ötvenkilencedik évembe lépve egyrészt úgy érzem, amit a Jóistentől kaptam, több, mint amit valaha is remélhettem, másrészt a hátralevő időszak már nem tartogat számomra mindent felülíró, új személyes célokat. Az viszont nagyon foglalkoztat, hogy a gyermekeimnek és még meg sem született unokáimnak milyen országot hagyunk örökül. Egyébként nem igaz, hogy ne tettünk volna meg mindent a fiatalokért. A diákhitellel kapcsolatos intézkedésektől az otthonteremtési támogatásokig se szeri, se száma a boldogulásukat segítő lépéseknek. Nincs tehát lelkiismeret-furdalásom. Az viszont igaz, hogy nem tudtuk jól elmagyarázni nekik, mit és miért teszünk.


– Hogyan és hol tölti a választás napját?

– Tekintve, hogy 1990-ben és 1994-ben a pápai központú választókerületben indultam, és jelenleg is a pápai Fidesz-csoport tagja vagyok, az eredményvárás első időszakát mindig ott töltöm. Remélem, úgy lesz, ahogy eddig volt, és ahogyan 1998 óta mindig, Kovács Zoltán győz a színeinkben. Aztán még aznap éjjel Budapesten csatlakozom a központi eredményvárón a többiekhez. Természetesen napközben még elzarándokolok a nem túl távoli szavazókörbe, családommal együtt leadom a szavazatomat. Abban biztos vagyok, hogy – ha szabad így fogalmaznom – a nap nagy része maga lesz a tömény rettenet, ilyenkor az ember nagyon izgul, feszült, függetlenül az előzetesen mutatkozó esélyektől. A nap vége viszont, remélem, a megnyugvást és a normális építkezés folytatásának újabb négy évre szóló lehetőségét hozza majd el minden hazájáért felelősséget érző magyar ember számára.

Szentesi Zöldi László

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata