A polgári Magyarország a Fidesz legidőtállóbb és legfontosabb célkitűzése. Ez sok mindent magában foglal: jelenti annak a nemzeti önazonosság-tudatnak a megőrzését, amelyért történelmünk során éppúgy, mint az elmúlt években, oly sokat küzdöttünk, de jelenti azt a nyugati életszínvonalat is, amelyhez szeretnénk felzárkózni – mondta a Demokratának Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke és parlamenti frakcióvezetője.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Európa legnagyobb gondját az jelenti, hogy az európai intézményrendszer távol került az európai polgároktól, fogalmazott nemrégiben. Ezt a migráció kezelésére értette, vagy általában véve is így gondolja?

– Ez általánosságban igaz. Azok a viták, amelyek az Európai Parlamentben folynak, vagy az Európai Bizottság napirendje, sokszor rendkívül életidegen, az európai polgároktól távoli kérdésekről szólnak. Ez akkor a legszembetűnőbb, amikor – sajnos ritkán – jó példákat látunk, mint amilyen az Európán belüli mobiltelefon-hívások tarifacsökkentése a roamingdíjak mérséklésének előírásával, vagy a légitársaságok meghatározott összegű kártérítésre kötelezése a repülőgépek jelentős késése esetén, vagy éppen a mobiltöltők egységesítésének praktikus követelménye. Ezek az ügyek azt mutatják, hogy lehet európai színtéren és hatáskörben olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek valamennyi európai polgár számára hasznosak, megkönnyítik a mindennapokat. Amikor ilyen döntések születnek, akkor ezt észreveszik és értékelik a polgárok is. Amikor azonban teljesen parttalan politikai vitákat folytatnak jogállami köntösbe bújtatva, amikor tagállamokat vegzálnak, a látszatra sem adva, ordító kettős mérce alkalmazásával, a valós, objektív összehasonlítás lehetőségét is kizárva, vagy amikor demokratikusan választott politikai vezetőket próbálnak lejáratni, az, ma már látszik, nem elsősorban a pellengérre állított tagállamra nézve káros, hanem az európai intézmények hitelességét rombolja. Ezek közül az állatorvosi ló az Európai Parlament, ahol a deviancia olyan többségbe került, hogy bármely állam vagy döntés általuk történt szidalmazását érdemes elismerésnek és dicséretnek tekinteni.


– Ami a kvóta kérdését illeti: ezzel kapcsolatban nem született döntés a két héttel ezelőtti uniós csúcson sem, ahogy Orbán Viktor fogalmazott, időt nyertünk. Hogyan látja, mi várható a következő hónapokban?

– Kvótaügyben, ha van is némi bizakodásra okunk, a helyzet rendkívül fenyegető és veszélyes. A soros elnökség javaslata tízezer migráns azonnali befogadására kötelezne bennünket. Bizakodásra az Orbán-kormány politikai teljesítménye, az általunk megszervezett kvótaellenes koalíció adhat okot, mert a jelenlegi magyar kormány és jó néhány szövetségesünk nem hajlandó elfogadni a kötelező kvótát, és ebbe a körbe egyáltalán nem csak a visegrádi országok tartoznak. Ide sorolható Ausztria, Horvátország, Románia és Luxemburg, vélhetően ebbe a körbe fog tartozni Olaszország is. Tehát a V4-es összefogásnál lényegesen szélesebb körű az a kötelező kvótát élesen elutasító vélemény, amelynek kialakításában mi voltunk a kezdeményezők, de amelyet ma már sokan osztanak. A másik egy gyakorlati érv: volt már egy próbálkozás a kötelező kvóta szerinti szétosztásra. Ez a szerencsétlen kísérlet teljes kudarchoz vezetett. A politika legvégső tünete a valóságtagadás. Ha valaki nem tagadja azt a valóságot, hogy ez az ötlet – függetlenül attól, ki tartja jónak vagy rossznak – a gyakorlatban működésképtelennek bizonyult, akkor beláthatja: fölösleges tovább próbálkozni a kvóta erőltetésével, mert ez csak az európai együttműködés szétveréséhez és a bizalom aláásásához vezet úgy, hogy egységes álláspont nem hozható létre. Ráadásul ha ezt a többség mégis megpróbálja áterőszakolni a kisebbségen, feltételezve, hogy egyáltalán van többség a kötelező kvóta mögött, a döntés akkor sem kecsegtet sikerrel, mert a gyakorlatban megtapasztaltuk alkalmazhatatlanságát. Az ugyanakkor biztos, hogy a magyar kormány határozott kiállására továbbra is szükség van, és az is, hogy ebben az évben az EU le akarja zárni ezt a kérdést. Ha jó vége lesz, és sikerül megakadályoznunk a kötelező betelepítést, akkor egy nagy nemzeti és európai sikert érhetünk el. Büszkék lehetünk arra, hogy a mi álláspontunk mindvégig világos és következetes volt a migráció ügyében.


– Evezzünk hazai vizekre! Az ellenzéki sajtó gyakran ismételgeti azt a vádat, hogy a kormánypártok lényegében csak a migrációval és az ehhez kapcsolódó témakörökkel foglalkoznak, úgyhogy most teljesüljön a vágyuk, beszéljünk pozitív dolgokról. Ön szerint melyek a legnagyobb eredményei az elmúlt két ciklusnak?

– A politikának kevés területe mérhető, írható le számokkal, de a gazdaság mindenféleképpen ilyen. Szerintem a 2010 óta elért közös eredmények különösen megsüvegelendőek az után az államcsőd után, amelybe a szocialista kormány vezette az országot. A legnagyobb teljesítmény, hogy ma 740 ezerrel többen dolgoznak Magyarországon, mint 2010-ben. Ebből nagyjából 600 ezer piaci munkahely, 140 ezren vannak még a közmunkaprogramban. Az is jól látszik, hogy ez utóbbi szám radikálisan csökken, mert a közmunkaprogramban részt vevők számára is megnyílt a lehetőség arra, hogy a piacon találjanak állást. Szintén látható, hogy a költségvetés kiegyensúlyozott, a tavalyi gazdasági növekedésünk a 28 uniós tagállam közül a második legmagasabb. Az elmúlt évben tizenhárom százalékos béremelkedés is volt. Soha a rendszerváltoztatás óta nem volt példa ilyen mértékű folyamatos béremelésekre, mint az elmúlt öt évben, és soha a rendszerváltoztatás óta nem dolgoztak még annyian Magyarországon, mint most. Ha tehát a gazdaság helyzetét nézzük: büszkék lehetünk arra, amit 2010 óta sikerült közösen elérnünk. Ugyanakkor a családpolitikában, nemzetpolitikában, társadalompolitikában is olyan kézzelfogható, világos előrelépést tapasztalhatunk, amelyet bizonyos területeken korábban talán elképzelni sem tudtunk, vagy pedig, például a demográfia területén, egy korábbi nagyon rossz tendencia kezd jó irányba változni. Mindezek fényében azzal vádolni minket, hogy ne beszélnénk szívesen az ország helyzetéről, nyilvánvalóan hazug állítás. Ahogy a cseh, lengyel, osztrák, német, holland és olasz választásokon is a migráció volt a legfontosabb kérdés, ugyanúgy ez hazánkban sem elkerülhető.


– Az elmúlt hetekben több esetben is felmerült a gyanú, hogy a Jobbik pénzzel akar ösztönözni rivális jelölteket a visszalépésre. Nyilvánosságra került például a kiskunhalasi jobbikos és LMP-s jelölt közötti beszélgetés részlete, míg az FKGP egyik alelnöke szintén olyan dokumentumokat mutatott a sajtónak, amelyek alapján állította: Vona Gábor pártja különféle anyagi juttatásokat ajánlott fel a kisgazda jelöltek visszalépéséért cserébe. Az, hogy a pártok kölcsönös politikai érdekek mentén egyezkednek, természetes, hasonló vesztegetési gyanúra viszont nem nagyon emlékszünk az elmúlt két-három évtizedből…

– A Jobbiknál látszik, hogy bár próbál báránybőrt húzni magára, de személyi állományát, módszereit, politikai eszközeit tekintve ugyanaz a szélsőjobboldali párt, mint korábban. Ez akkor is így van, ha mindezt tagadni próbálja, sőt, mostanra múltját és önmagát is szeretné megtagadni. Ennek következménye egy jól látható identitászavar, mert a korábbi vállalhatatlan ideológiából mára csak a hatalom bármi áron való megszerzésének célja maradt. Az említett botrányokból valóban azt szűrhetjük le, hogy a hatalom megszerzése érdekében a Jobbik semmilyen eszköztől nem riad vissza. Ez szerintem politikai kultúra kérdése. Már eddig is jogos kritikákat lehetett felvetni a politikai kultúrával kapcsolatban, a kérdés az, hogy akarunk-e még mélyebbre jutni. A Jobbik ma nem azért nem hullik Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely és Szél Bernadett násztáncra emelt karjaiba, mert Vona Gábornak még bármilyen elvi fenntartása lenne ellene, vagy a világon bármi ellen, hanem kizárólag azért, mert még megmaradt szavazóik elvszerűbbek a párt vezetőinél. Ezért egy ilyen összefogás kevesebbet hozna a réven, mint vinne a vámon.


– A baloldalon viszont újra úgy tűnik, hogy egyre inkább Gyurcsány Ferenc diktálja a tempót, a többiek kétségbeesetten próbálják visszavenni a színpadot. Hogyan látja azt a térfelet?

– A magyar baloldal alkalmatlanságára és tehetségtelenségére Gyurcsány politikai léte és az ellenzéken belül elért viszonylagos sikerei szolgáltatják a legékesebb bizonyítékot. Ugyanis az országot államcsődbe vezető, a rendőri brutalitást ünneplő, magyarellenes uszító volt miniszterelnököt 2009-es lemondása óta a baloldal se lenyelni, se kiköpni nem tudja. Bár minden megszólalásukban azt mondják, hogy rossznak, hibásnak, károsnak tartják azt az időszakot, amikor Gyurcsány kormányzott, és még ők sem akarnak oda visszatérni, mégsem voltak képesek megszabadulni tőle, sőt, ma újra ő a baloldal meghatározó politikusa. A mai ellenzék két említésre méltó ereje a szélsőjobboldali Jobbik és a szélsőbaloldali, Gyurcsány-féle DK. Ez a többi baloldali-liberális párt legdurvább kritikája.


– Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely, Szél Bernadett, de még a jobbikos Balczó Zoltán is beszélt arról az elmúlt hetekben, hogy vagy a Fidesz nyer a választásokon, vagy az ellenzéki pártok szereznek többséget, de akkor ők nem fognak tudni megállapodni egymással, ami hosszabb átmeneti korszakhoz, talán kicsit kaotikus helyzethez, átmeneti kormányhoz és végül új választáshoz vezetne. Ön szerint is az a tét, hogy vagy stabil Fidesz–KDNP-kormány lesz április nyolcadika után, vagy káosz?

– Ez az a kérdés a magyar politikában, amiben teljes az egyetértés. A helyzet valóban az, és ezt minden választópolgárnak át kell gondolnia, hogy vagy marad az a kormány, amely hibáktól és gyarlóságoktól nem mentesen, de világos eredményeket ért el, a polgárokkal összefogva, a migrációs válság közepette megőrizte az ország biztonságát, vagy pedig – és ebben még az ellenzéki pártok is egyetértenek – káosz következik. Hiszen még ők maguk sem gondolják, hogy Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett, Karácsony Gergely és Vona Gábor működőképes koalíciós kormányt tudna alakítani. Arra pedig sem a Jobbiknak, sem a balliberális oldalnak nincs esélye, hogy egyedül többségbe kerüljenek. Tehát ha a választások eredményeként nem tudunk abszolút többséget szerezni, akkor a beláthatatlan ideig tartó káoszt új választások követnék. Mindenkinek szem előtt kell tartania: minden olyan voks, amelyet az ellenzéki pártokra adnak le, még az általuk ígértek szerint is a káoszra leadott szavazat.


– A budapesti 3-as választókerületben, ami a XII. kerületet és a II. kerület egy részét foglalja magában, jelen állás szerint hét ellenfele is lesz, például a DK-s Bauer Tamás, a jobbikos Gyöngyösi Márton, a momentumos Kádár Barnabás és a Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Kovács Gergely. Hogyan látja az esélyeket?

– Ilyen kevéssel a választás előtt az ember a végeredménnyel kapcsolatosan legfeljebb csak reménykedhet. A XII. kerületben és a II. kerület érintett részében élők érdekeinek sikeres képviseletéhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a kormány, a polgármesterek és a választókerület országgyűlési képviselője között jó és hatékony együttműködés legyen. Az a kiegyensúlyozott és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat, amely mind Pokorni Zoltánnal, mind Láng Zsolttal fennáll, ennek garanciája lehet. Kész fejlesztési tervek vannak, ezek mielőbbi megvalósításában kell együttműködnünk.


– Például?

– A legfontosabb az egészségügy fejlesztése. A Szent János Kórház állapota méltatlan. A felújításra a tervek készen állnak, az Egészséges Budapest Program mindazt tartalmazza, amit a helyben élők, beleértve aktív civil szervezeteket is, megkívántak. Ez gyakorlatilag egy új kórház építését jelenti a jelenlegi Szent János Kórház területén, 550 betegággyal, sürgősségi ellátással, míg a Kútvölgyi Szakrendelő-Kórház felújítására a kormány már átutalt 9,3 milliárd forintot. Szerintem Budapest egésze számára a következő négy év legfontosabb terve kormányzati szinten az Egészséges Budapest Program megvalósítása. Ez egy jó terv, mindenki számára előnyös, aki Budapesten él, vagy itt részesül egészségügyi ellátásban. Ne felejtsük el, hogy ez négymillió ember a tízmillióból. Az alapellátás területén a helyzet jó: a XII. kerületi önkormányzat tízből hét orvosi rendelőt már felújított, a fennmaradó három teljes felújítására is egy éven belül sor kerül. A Széna tér teljes felújítása, a Normafa megújítása vagy a fogaskerekű meghosszabbítása a Széll Kálmán térig is megvalósulhat a következő két évben.


– És az ország egésze szempontjából mit tart a legnagyobb kihívásnak?

– A polgári Magyarország a Fidesz legidőtállóbb és legfontosabb célkitűzése. Ez sok mindent magában foglal: jelenti annak a nemzeti önazonosság-tudatnak a megőrzését, amelyért történelmünk során éppúgy, mint az elmúlt években, oly sokat küzdöttünk, de jelenti azt a nyugati életszínvonalat is, amelyhez szeretnénk felzárkózni. Ennek az a feltétele, hogy a magyar gazdasági növekedés kétszerese legyen a nyugat-európainak. Az elmúlt években ez teljesült. Ha ezt fenn tudjuk tartani, akkor Magyarország belátható időn belül életszínvonala tekintetében megközelítheti az Európai Unió átlagát. A közös cél: egy önazonosság-tudatában megerősödött nemzet, és olyan polgári jólét, amely minden magyar számára boldog otthonná teheti hazánkat.

Bándy Péter