Ez az egy tulajdonság csak a legintelligensebb emberekre jellemző!
Meg fog lepődni, mi is ez.Joseph Jebelli idegtudósként végzett munkája, valamint a családjában tapasztalt, a munkához fűződő megterhelő kapcsolatok késztették arra, hogy alaposabban feltárja az egyedüllét és a pihenés idegrendszeri vonatkozásait. Kutatásai során egy rendkívül érdekes összefüggésre bukkant.
A magány kognitív szempontból jelentős előnyökkel járhat: elősegítheti a kreatív gondolkodást, mivel lehetőséget ad a gondolatok szabad áramlására és az ötletek kibontakozására. Legyen szó írásról, zongorajátékról, festészetről, kertészkedésről, imáról vagy meditációról – az egyedüllét sok esetben éppen az a mentális tér, amelyre az agynak szüksége van ahhoz, hogy ezek a tevékenységek igazán eredményesek legyenek.
A legintelligensebb emberek jellemzője
Számos kiemelkedően intelligens ember kifejezetten értékelte az egyedüllétet. A történelem legsikeresebb gondolkodói és újítói közül többen is tudatosan keresték a magányos pillanatokat. Bill Gates például a Microsoft kezdeti időszakában évente kétszer egy hétre visszavonult egy távoli faházba, ahol kizárólag könyvek társaságában töltötte az idejét.
Egyes időszakokat Bill Gates tudatosan arra használt fel, hogy elvonuljon a külvilág zajától. Ezeket a heteket a mély gondolkodás, a tanulás és a koncentrált figyelem idejeként tartotta számon. Teljesen kizárta a külvilágot – sem családtagok, sem munkatársak nem zavarhatták meg. Az ilyen elvonulások során született ötletei közül több is komoly szerepet játszott a későbbi technológiai fejlesztésekben.
Az elmélyült egyedüllét nemcsak az ötletek megszületéséhez lehet hasznos, hanem akkor is, amikor valaki elakad a gondolkodásban. Leonardo da Vinci például híres volt arról, hogy hosszan figyelt egy-egy alkotást, mielőtt újra ecsetet ragadott volna – így töltődött, szemlélődött, és rendezte gondolatait.
Felmerül a kérdés: hogyan lehet az egyedüllétet tudatosan az agy szolgálatába állítani?
Bár nem létezik univerzális szabály arra, mennyi időre van szükség a magányos feltöltődéshez, általánosan elmondható, hogy az ilyen időszakok – különösen, ha belső igény hívja őket életre – kifejezetten kedvezően hatnak a szellemi teljesítőképességre és az alkotókészségre.
Csak induljon el!
Az egyéni utazás vagy elvonulás megtervezése sokak számára kezdetben ijesztő gondolat lehet. Többen félnek attól, hogy magányosan fognak időzni, vagy unalmassá válik a csend. Ám a mindennapok megszokott kereteiből való kilépés, egy ismeretlen környezetbe való belemerülés felszabadító erővel bír. Megnyitja a kapukat a komfortzónán túlra, érzékszerveinket új impulzusokkal tölti meg, és kiváló terepet biztosít a mély önreflexióhoz és a kreativitás kibontakoztatásához.
Kezdje apró lépésekkel!
Már napi tíz perc nyugalom is elegendő lehet az első lépésként. Keressen egy olyan csendes zugot, ahol semmi és senki nem zavarja, és csak élje meg a pillanatot. Figyelje légzését, engedje, hogy elcsendesedjen a gondolatáradat. Ez a rövid időszak segít az elme megnyugtatásában, és beindítja azt a belső hálózatot, amely az „alapállapot” nyugalmát teremti meg.
Válogassa meg környezetét!
Amikor társaságban van, különösen fontos, hogy valódi minőségi együttlétet éljen meg. Sokan hajlamosak olyan emberek társaságát keresni, akik nem szolgálják előrehaladásukat – legyen szó álságos ismerősökről, mérgező családtagokról vagy pusztán kötelességtudatból vállalt kapcsolódásokról. Ezek a társas kapcsolatok fokozzák a stresszhormonok, például a kortizol termelődését az agyban, ami hosszú távon károsítja azokat az idegi hálózatokat, amelyek a harmonikus emberi kapcsolatokért felelősek. Így pedig az igazán értékes és örömteli társas élmények is háttérbe szorulhatnak.
