235 éve született Kölcsey Ferenc, a reformkor költője
Életét tragédiák, járványok, politikai küzdelmek kísérték
Költőként, nyelvújítóként, politikusként és parlamenti szónokként is számon tartja az utókor Kölcsey Ferencet, aki 1823. január 22-én tisztázta le Hymnus a’ Magyar nép zivataros századaiból című költeményét. Az Erkel Ferenc által megzenésített óda a magyarság nemzeti himnusza lett.
Családi tragédiákkal terhelt nehéz gyermeksors jutott a nemzeti himnusz költőjének, aki édesapját hat, édesanyját 11 éves korában veszítette el.
Az árvaság mellett egy egész életen át viselte a fekete himlő bélyegét is, ami melankóliára és magányra hajlamos lelki alkatán komoly nyomott hagyott.
A négyéves gyermek ugyan túlélte a Közép-Európán végigsöprő halálos kórt, de a ragály következtében a jobb szeme világa odalett. A szájhagyomány szerint éppen az adott korban elterjedt eljárás közben pattant szikra a szemébe.
A kisfiú bábája állítólag egy nem mindennapi népi gyógymóddal kezelte a gyermeket. Panka ugyanis a 60-70 fokra felhevített tágas sütőkemence belsejébe bújt az akkor már eszméletlen fiúval, mialatt a kívül maradók perceken át imádkoztak a gyermek életéért. Mivel a hólyagok a forró levegő hatására kipattantak, az ilyen módon kezelt betegek gyakrabban életben maradtak. Hogy Kölcsey fogyatékosságát a kemencés gyógymód, vagy maga a fertőzés okozta-e, hitelt érdemlően soha nem sikerült bizonyítani…
A francia, a német és az ógörög nyelveket is elsajátító művelt ifjú 16 éves kora óta írogatott verseket, ám azok nem maradtak ránk, mert Kölcsey az első, korai alkotásait megsemmisítette. 1815-ben, 25 évesen költözött a Szatmár vármegyei Csekére, ahol a gazdálkodás mellett kizárólag az irodalomnak élt.
A munkamódszerére jellemző volt, hogy rengeteg kávét és teát fogyasztott az éjszakai éberség megőrzéséért. Az írásra és az olvasásra ugyanis a gazdálkodás és számos közéleti pozíciója miatt főként éjszaka nyílt alkalma.
A kor legismertebb íróival, köztük Szemere Pállal, Kisfaludy Károllyal, Toldy Ferenccel, Bajza Józseffel és Vörösmarty Mihállyal folytatott kiterjedt levelezést. A híres nyelvújítóval, Kazinczy Ferenccel pedig baráti kapcsolatban állt.
Nem véletlen, hogy a Kazinczyt csúfoló gúnyiratra, a hírhedt Mondolatra, – amely koszorúsan, szamárháton ülve ábrázolta a múzsák lakhelyére, a Helikon-hegység felé léptető, nevetség tárgyává tett Kazinczyt – éppen Kölcsey és Szemere Pál fogalmazta meg a vitriolos hangvételű Feleletet, az idősebb pályatárs és irodalmi pártfogó védelmében. A reformpolitikus Kölcsey ezzel az írással is nyílt állásfoglalást fogalmazott meg Kazinczy és a nyelvújítás mellett.
Legnagyobb hatású versét, a Hymnus a’ Magyar nép zivataros századaiból című költeményét 1823. január 22-én Szatmárcsekén tisztázta le. A vers keletkezésének tiszteletére 1989-óta ezen a napon ünnepeljük a Magyar kultúra napját.
A Himnusz költője soha nem házasodott meg, élete végéig agglegényként élt. 1838. augusztus 23-án (vagy 24-én) egyhetes betegeskedést követően hunyt el, miután egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva orkánszerű széllel kísért zápor érte és meghűlt.
