Magyar mérnökök álma vált valóra a görög sziklafalak között
Két tenger, egy csatornával összekötve, egy álom, amelyre kétezer évig vártak – és amit végül magyarok váltottak valóra. A Korinthoszi-csatorna ma is lélegzetelállító látvány, nyílegyenes víziút, amely 79 méter magas sziklafalak között köti össze a Jón- és az Égei-tengert. De ami ma turisztikai látványosság, az egykor a technikai haladás szimbóluma volt – és nem mellesleg a magyar mérnöki tudás diadala.
Nem a XIX. században merült fel először, hogy össze kellene kötni az Égei- és a Jón-tengert, már az ókorban is megpróbálták. Julius Caesar csak tervezgette, Néró császár már ki is tűzte a nyomvonalat, de a római mérnökök megrettentek attól, hogy a két tenger vízszintje eltérő, és ez vízözönhöz vezethet. Így maradt az ösztövér megoldás: a hajókat kerekes kocsikon, szárazföldön vontatták át. Az ötlet végül a XIX. század végén éledt újra, amikor Görögország újjáépítette nemzeti infrastruktúráját, és előkerült az átvágás terve. A görög kormány komolyan vette a feladatot: már 1857-ben tanulmányokat készíttetett, majd 1869-ben megpróbálta elindítani a beruházást – sikertelenül. Nem volt pénz, nem volt nemzetközi bizalom.
Ekkor lépett színre Türr István, az olasz szabadságharc magyar hőse, Garibaldi hadvezére, III. Napóleon rokona – és nem utolsósorban: a kor egyik legsikeresebb csatornákra szakosodott üzletembere. Türr már korábban részt vett a Ferenc-csatorna felújításában, ott volt a Szuezi-csatorna avatásán, sőt a Panama-csatorna előkészítésében is szerepet játszott. Tudta, mit jelent egy ilyen beruházás.
„Fölbátorítva az e század hasonnemü már végrehajtott művei által, a görög kormányhoz fordultam a korinthusi csatornára vonatkozó engedélyért, melyet rövid nehány nap alatt meg is nyertem. Ezután a tengeri csatornák legnagyobb autoritásához Lessepshez, a suezi és a panamacsatorna elnökéhez fordultam” – nyilatkozta Türr István, aki a tervezéssel egy kassai születésű, fiatal magyar mérnököt, Gerster Bélát bízta meg. Gerster nem volt akárki: a panamai expedícióban is ott volt, a Szuezi-csatorna terveit is ismerte. A Korinthoszi-földszoroson két változatot is megvizsgált – végül a rómaiak által kijelölt, rövidebb, de magasabb szakasz mellett döntött. Egyenes nyomvonal, zsilipek nélkül.
A kivitelezés 1882-ben indult, I. György görög király tette meg az első kapavágást. A tőkéhez egy francia többségű részvénytársaságot alapítottak, a kereslet óriási volt: a kibocsátott 30 millió franknyi részvényre ötszörös túljegyzés érkezett. Számunkra a legérdekesebb azonban az, hogy a hatalmas munkát öt magyar mérnök irányította: Gerster mellett Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István.
A munka azonban nem ment zökkenőmentesen. A hegy gyomrában 11 millió köbméternyi földet kellett kiemelni. Ehhez alagutakat fúrtak, aknákat ástak, sínpályákat építettek. A Vasárnapi Újság szerint „angol bevágási rendszer szerint támadták meg a hegyet”, több szintes támadással, vagonokkal szállítva el a robbantással kinyert anyagot. Négy-ötezer ember dolgozott a csatornán és a mellette épülő két új városon: Poseidonián és Isthmián.
Aztán jött a baj. A költségek elszálltak, az alábecsült földmunka, egy 1886-os földrengés és a bankárok hibái miatt a társaság csődbe ment. 1889-ben beütött a krach: a Panama-csatorna pénzügyi botránya megrengette a piacokat, a befektetők elpártoltak. A munka leállt, a projekt sorsa megpecsételődni látszott.
De Türr nem adta fel. Nemzetközi kapcsolatait latba vetve előbb a görög kormánynál, majd új részvényeseknél keresett forrást. Elérte, hogy egy új társaság fix kamatozású papírokat bocsásson ki – ez volt az egyetlen esély a befejezésre. Az építkezést egy görög cég folytatta, Gerster ekkor már újra Magyarországon dolgozott, vasutat tervezett és épített.
1893. augusztus 6-án végül megnyílt a Korinthoszi-csatorna. Az első hajó a görög királyi páré volt – fedélzetén ott állt Türr István is.
A csatorna kereskedelmi jelentősége sosem érte el a Szueziét vagy a Panama-csatornáét. Nem heteket, csak órákat nyernek rajta a hajók. De az akkori osztrák-magyar és olasz kereskedelem számára létfontosságú volt. És még valamit bizonyított: azt, hogy
a magyar mérnöki tudás, ha lehetőséget kap, világszínvonalon teljesít.
Gerster Béla később vasutakat épített, házakat tervezett Kassán, majd Budapesten élt és dolgozott. 1923-ban halt meg – síremlékét Lotz Károly és Stróbl Alajos készítették, a Korinthoszi-csatorna pedig örök emlékműve lett a magyar mérnöki zsenialitásnak.
