Abszurdisztán: Ausztráliában bíróságnak kell döntenie, lehet-e terhes egy férfi
Jo Bartosch brit újságíró a Spiked portálon megjelent véleménycikkében élesen bírálta az ausztrál jogrendszert, amely szerinte már átlépte a józan ész határait. A cikk apropóját egy elhúzódó per szolgáltatta, amelyben egy transznemű nő (vagyis magát nőnek képzelő férfi), Roxanne Tickle beperelte a kifejezetten női felhasználóknak készült, Giggle nevű alkalmazás alapítóját, amiért kitiltották az appból. Bartosch szerint az ügy „csak Ausztráliában” történhetett meg, ott, ahol egy férfi nemcsak nőnek vallhatja magát, hanem akár a terhes nők jogi védelmére is igényt formálhat.
A szerző úgy fogalmazott: Tickle nagyjából annyira képes teherbe esni, mint a már elhunyt ausztrál humorista, Dame Edna Everage. Ez azonban nem gúny, tette hozzá, hanem annak tényszerű megállapítása, hogy Tickle férfinak született. Ehhez képest
az ausztrál esélyegyenlőségi biztos, Anna Cody a bíróság előtt azt állította: a terhességgel kapcsolatos jogi védelem nemcsak a nőkre, hanem a „nőként azonosító” férfiakra is vonatkozik.
A Giggle egy olyan közösségi alkalmazás, amelyet nők számára hoztak létre, kifejezetten azzal a céllal, hogy számukra egy biztonságos online teret kínáljon. Roxanne Tickle – aki 2017-ben esett át nemátalakító műtéten – regisztrálni próbált, de elutasították. A bíróság ezt diszkriminációnak minősítette, és megállapította: mivel Tickle „pszichológiai értelemben nőnek érzi magát”, ezért joga van ahhoz is, hogy regisztráljon a női alkalmazásra is. A döntés indoklása szerint a „nem” fogalma nem kizárólag biológiai értelemben értendő, ezért akár „meg is változtatható”. A bíró, Robert Bromwich, ezzel párhuzamosan arra is kötelezte Sall Grovert, az alkalmazás alapítóját, hogy 50 ezer dollárt fizessen a perköltségek fedezésére, valamint további 10 ezer dollár nem vagyoni kártérítést is megítélt Ticklének.
Grover fellebbezett az ítélet ellen, és az eljárás a napokban kezdődött meg a Szövetségi Bíróságon.
A cikk szerzője szerint azonban ez az eljárás még az elsőnél is szürreálisabb. Az esélyegyenlőségi biztos ugyanis most úgy érvelt:
az ausztrál jog szerint a transznemű „nőket” (biológiai férfiakat) ugyanazok a jogok illetik meg, mint a „terhes vagy potenciálisan terhes nőket”.
Állítása szerint a szövetségi parlament 2013-as törvénymódosítása – amely eltörölte a „nő” jogi definícióját a diszkriminációellenes törvényben – éppen azt támasztja alá, hogy a jogalkotó a transznemű nőket a nők közé sorolta.
Jo Bartosch ezzel szemben a brit joggyakorlatra hivatkozik, ahol a Legfelsőbb Bíróság idén megerősítette: a „nem” jogi értelemben is biológiai kategória, nem pedig identitás vagy érzelmek kérdése. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyságban kizárólag biológiai nők jogosultak például szülési szabadságra, akkor is, ha férfiként azonosítják magukat, hiszen a gyermekvállalás képessége biológiai adottság, nem társadalmi konstrukció.
Cikkében Bartosch hangsúlyozta: Ausztráliában jelenleg nemcsak a bírák, de a politikai és jogi elit többsége is Tickle pártján áll. Ezt mutatja, hogy az Equality Australia nevű, kormányzati pénzekből működő LMBTQ-lobbi is a transzaktivista mellett szállt ringbe. A szervezetet egyébként egy korábbi baloldali tanácsadó, Anna Brown vezeti. Ezzel szemben Grovert főként kisebb, alulról szerveződő női csoportok támogatják, például a Lesbian Action Group (LAG), amely szerint a „nemi kategóriák eltüntetése a törvényből” alapvetően sérti a leszbikus nők önrendelkezését és biztonságát. A csoport egyik tagja úgy fogalmazott: a női közösségeknek nem volt beleszólásuk abba, hogy biológiai férfiakat engedjenek be közéjük. Szerinte ha valamit a nők beleegyezése nélkül erőltetnek rájuk, azt már a „nemierőszak-kultúra” részének kell tekinteni.
A szerző kitért egy különösen groteszk részletre is: a korábbi perben Grovert azért büntették meg 10 ezer dollárra, mert nevetésben tört ki, amikor megmutattak neki egy illatgyertyát, amelyen Tickle arcképe és a következő szöveg szerepelt: „Akkor jöttem rá, hogy nő vagyok, amikor ráébredtem, mennyire utálom a férfi herék szagát”. Ez a felirat egy korábbi nyilatkozatra utalt, amelyben Tickle elmondta, hogy a férfiöltözők kellemetlen szaga is hozzájárult a nemváltás melletti döntéséhez. A bíróság szerint a tény, hogy ezen Grover felnevetett, „megalázó és sértő” volt, és ezért megérdemelte a büntetést.
Jo Bartosch szerint az egész ügy leginkább azért döbbenetes, mert egyáltalán megtörténhet, hogy egy férfi beperel egy nőt, mert nem engedték be egy női appba – sőt, a tárgyaláson akár a terhes nőknek járó jogokra is hivatkozhat. „Tickle perel, a biztosnő pedig közben szimbolikusan a heréit markolássza” – írta ironikusan a szerző.
Cikke zárásaként Bartosch arra figyelmeztetett: a Tickle kontra Grover ügy első hallásra komikusnak tűnhet, ám valójában súlyos következményekkel jár. Ha a bírák és a politikusok sem képesek különbséget tenni valóság és illúzió között, akkor nemcsak a nők számára fenntartott terek (így például öltözők vagy mellékhelyiségek), hanem maga a jogrend is veszélybe kerül.
(forrás)
