Falunak, Fidesznek áll a sorompó

Falun akik divatot csinálnak a segélyért kuncsorgásból, sokszor hűségesebben strázsálnak a hivatalnál, mint a fizetett biztonsági őrök. Jönnek pénzért számos gyerekre, gyógyszerre, liter kólára, tucat zsemlére, aztán ha kapnak rá a polgármestertől, nem tudni, végül hol köt ki a kikunyerált pénzecske.

– Ne csapjon hozzájuk, én nem koldulni jöttem, hanem egyeztetni Attila úrral – mondja a lődörgők felé intve Dósa József, akin furcsa alkata okán tán egy Armani öltöny sem mutatna jól, ellenben az 50 köbcentis, krumplival terhelt, Tornádó feliratú robogója annál fessebbül áll neki. – Én vagyok a cigány kisebbség alelnöke, lehetünk vagy hatszázan Egyeken, kijár évente egy pacalos roma nap! Na, azt beszéltük át az Attilával, hogy legyen, mint legyen.

– Akkor beavatott létére a kínai fokhagymáról is hallott, amit meg ősszel dugdosnak majd szerte a határban?

– Nem én, biz’ Isten! Ki mondta ezt magának?

– Ki más, hát a polgármester.

– Ja, ha Attila mondta, abban biztos lehet.

Igazmondó Miluczky Attila polgármester jókora zöld színű labdán ücsörög az íróasztala mögött, alig éri föl a klaviatúrát. Azt mondja, miközben úgy billeg rajta, mint jóllakott iskolás az ugrózsámolyon, jót tesz a gerincének. Bizony, nem árt, ha egyenes, szúrom közbe, mert a kínaiak se most jöttek le a falvédőről, meg aztán a Tisza is elönteni készül az országot.

– Attól azért nem tartok, de érdemes odafigyelni erre a néptelen néppártra a központban, a boszorkánykonyhában – mondja az első ember, aki negyedik ciklusát tölti, 2024 óta már Fidesz-színekben. – Előtte független voltam, de a párt felkérésére meg a falu érdekében is szívesen vállaltam… És hogy mit keres Kína a Hortobágyon? – teszi fel magának is a kérdést. – Régi ismerősöm, az egyik sokat foglalkoztatott debreceni illetőségű tolmács a forrásom, ő szokott súgni nekem, melyik kínai éppen mit és hol keres, mi után érdeklődik.

– Akkor egyik kínai hozta a másikat, az meg a harmadikat?

– Valahogy úgy, mígnem magam is eljutottam hozzájuk a 800 ezer lakosú Jingcsinbe, a kínai hagymatermesztés világhírű fővárosába. Kettéállt a fülem, amikor azt mondták, náluk csak 200 forint egy kiló fokhagyma, ami itthon kétezernél is több. Naná, hogy érdekelt. Ráadásul összesen 484-félével bűvészkednek a földeken meg a tudományos kutatóintézetekben. Hagymában is világelsők, ők csak nagyban mernek gondolkozni.

– Várjon már, hát nekünk is van hungarikum hagymánk meg fővárosunk is hozzá, miért nem Makón forgolódik Kína?

– Kapcsolatok, uram! Menni, ajánlkozni, kínálni, tárgyalni és intézkedni kell! Néma gyereknek anyja sem érti szavát. Meg amennyi hagymát még itthon termelnek, az ára miatt az sem versenyképes. Elmaradtunk, mint a borravaló meg az orvosi hálapénz. Nálunk a faluban már több kínai szakember is megfordult, jelenleg a hagymatermesztésben, a konténergyártásban és egy tojótyúkfarm építésében látnak fantáziát és óhajtanak nem kis összegeket beléjük fektetni, mellé pedig a technológiát, a gépeket is idehozni. Ha minden jól megy, Egyek Kínával fogja meg az Isten lábát a Hortobágy fölött.

Olyannyira belekapaszkodhat, hogy a Sárga-tenger környéki hozzáértők már kielemezték az egyeki földet is, hogy aztán ősszel a 484 fajtából melyiket vessék majd bele, szigorú előírások és felügyelet mellett, kezdetnek két hektáron és fólia alatt. Ráadásul, minő nagyvonalúság, a tíztonnányi spéci vetőmagot is Kína adja, grátisz, hogy aztán innen is szállítsanak a világ minden tájára

Nagy dolgok készülnek, akár falunapi birkapörkölt a bográcsban, a 4800 lelkes településen, hiszen eddig az évi adóbevételük alig súrolta a százmilliót. Abból pedig fejleszteni, bővíteni, ipari parkot építeni, na az sem kis bűvészkedés. Most még agrárgazdák viszik vállukon a falut akkor is, ha az itt élők már nem parasztok, de még nem munkások. Naponta legalább négyszázan kelnek hajnalban, hogy olykor dróttal bezárt ajtajú csotrogányokon zötykölődve reggel hétre ott legyenek a pest-budai építkezéseken. A cigány lakosok száma ötvennel üti a hatszázat, de aki dolgozni akar, az könnyen boldogul, mert helyben is van (volna) munka bőven. A lassúbb járásúak közül vagy harmincan most is közmunkáért ácsorognak. Kérdem is a polgármestert, hogy állnak Istennel, mert aki nem találja a helyét idelent, az könnyen húz ujjat az égiekkel.

– Az utóbbi években – sóhajt fel a mennyezetre – mióta az óvodás is okostelefonnal nyalja a fagylaltot, egyre több felnőtt fordul el Istentől, a hittől, az imádságos tradícióktól. De akad ellenpélda is, és mindjárt az enyém. Szegény számadó juhász az apám, sokat nélkülöztünk, és a vallás gyakorlása is elmaradt. Nekem 47 évesen, már polgármesterként érett meg a hallásom Isten hívó szavára, szerencsémre, mert van, akinek soha. Az akkor nyolcesztendős fiammal együtt keresztelkedtünk meg a falusi templomban, azóta a család misére jár. A mindennapi életből hiányoznak az igazi példaképek, akik a Facebookon bohóckodnak, azok nagy többsége félművelt celeb, mozgalmár vagy még az sem, de eljátsszák Istent.

Bizonyára tudja mit beszél dr. Miluczky Attila, a szegény juhász fia, hiszen miután Pesten letudta a gépészmérnöki szakot, több mint hat esztendőt élt és dolgozott Németországban, doktori címét is a fritzeknél szerezte. Mikor azt kérdem tőle, hogy miután Kínát is megjárta, szerinte hol tart összevetésben a Duna–Tisza köze a nagyvilághoz képest, nem kertel.

– Nézze, legalább tízezer kilométert utaztam vonattal meg autóval Kínában, de összesen sem láttam tíz öreg, lerobbant autót, kátyút meg huppanót egyet sem. Nincsen elferdült sínpálya, sem vágányzár, a szerelvényünk 305 kilométeres sebességgel száguldott, miközben itthon Füzesabony meg Debrecen között 40 kilométerrel bandukol a vonat. Az autópályán tiszta a WC és ingyenes. Nálunk koszos és drága, sok vendéglős meg benzinkutas még a szarból is pénzt akar csinálni… És kommunizmus ide vagy oda, rengeteg a gazdag, akiket az átlagember nem támad, hanem tisztel a teljesítményéért, mert a kínai kulturált, illemtudó, udvarias fajta, őket hatezer éves tradícióik irányítják, nem felpumpált celebek. De Európában maradva, nézze csak meg, mennyit fejlődött például Lengyelország vagy újabban Románia. Régebben még előttük jártunk, már nem jönnek utánunk. Uram, én 15 éve vagyok polgármester, mégsem tudtam elérni annyit, hogy egy 400 méteres járhatatlan útszakaszt végre leaszfaltozzanak.

– Nem bánta meg az időzítést? Hiszen mióta belépett a Fideszbe, a Tiszával átitatott ellenzék folyamatosan szidja és ócsárolja a pártját.

– Szerintem nem a Fideszt támadják, hanem a felesleges luxizást, a banki százmilliárdokat, röviden azt, hogy a miniszterelnök környezetében az ellenzék szerint egyre többen érdemtelenül gazdagodnak. Tényleg – néz rám kérdőn –, miért kell az, hogy Tiborcz István kezében legyen annyi szálloda? Orbán Viktor talentumával, nemzetközi tekintélyével nem tudnak mit kezdeni, ezért akár a ravasz róka, a holdudvarában próbálnak rabolni, pánikot kelteni és Rogánnal meg Mészárossal ijesztgetni. Olcsó trükk, de sok embernek bejön, ezért erre Orbán Viktornak választ kell adnia mielőbb. Például úgy, hogy a rendelkezésre álló pénzt, vele együtt pedig a lehetőségeket is jobban szétporlasztják az országban, a tehetséges és gyarapodni vágyó tízezrek örömére.

– Mondta ezt már valakinek rajtam kívül?

– Nem, nem is kérdezte tőlem senki. A kérdések azonban nélkülem is adottak, csak jó és gyors választ kell rájuk találni a párt boszorkánykonyhájából, ami nem az én dolgom. Nézze, nekünk, nekem Orbán Viktor adta a Fideszt, és egyedül ő az, aki el tudja venni. Idáig könnyű volt, mert párnázott széket tolt alánk, de ha következmények nélkül maradnak a történések, akkor azzal ki is húzhatja alólunk, és akkor oda a komfortzónánk. Szerintem a miniszterelnök úr tisztában van azzal, hogy most áldozatokat kell hozni, emberáldozatot is. Ő adta, elvenni is ő tudja.

– Ezzel, akár az apadó kútba, most a Tiszába hord vizet?

– Egyáltalán nem, a tisztulás közel sem Tisza-függő. Nézze, a volt MDF-, SZDSZ- meg szocialista- és Momentum-frusztráltaknak új lehetőség a levitézlett ellenzéki vezetőkkel szemben Magyar Péter, de a Tisza akkor is csak egy felpumpált, ideiglenes formáció, ezért sokan úgy vannak vele, hogy sem vele, sem ellene… És már ők is kapják a kérdéseket, hogy miből telik utazgatásra, vagy ki a második vagy tizenharmadik ember a pártban, hol a 106 képviselőjelölt, hová vezet a nemzet, a gazdaság ócsárlása, milyen idegen zsoldban állni és így tovább.

– Meg hová vezet a sündisznó Ukrajnát simogatni – nyitja ránk az irodaajtót Tardi Kálmán, a falu utolsó tsz-elnöke, volt MSZMP-s Kádár-katona, ma viszont, jellemző vidéki karrier, Egyek alpolgármestere. – Ez a Magyar Péter gyerkőc egy hiteltelen muksó, Orbán kisujjában több van, mint ennek a nagy arca mögött, aki miközben eldobja a családját és hülyére keresi magát, azt üvöltözi, hogy Orbánt le kell váltani. A Fidesz előtt a kommunisták meg a liberálisok aljas módszerekkel csak elfele vettek a vidéktől, most meg dörgölőznek. Ugyan már! Ha a vidéki nem szarik, a pesti nem eszik. Vegyék tudomásul. Kérem, én sem voltam kommunista soha, csak szükségből párttag, bocsássa meg a világ nekem. Amikor az 1980-as években a fiamat keresztvíz alá tartottuk a templomban, Balázs Sándor párttitkár elvtárs a gyűlésen azt kérdezte tőlem, hogy van ez, Tardi elvtárs? Azt válaszoltam neki: Balázs elvtárs, első az Isten meg a családom. Erre elhallgatott.

Viszont Tardi uram szívesen mesél most is a múltról, amikor még az Új Élet TSZCS-t igazgatta, és döntően búzából, kukoricából, meg napraforgóból éldegélt a kolhoz. Szerinte a rendszerváltás nem azt hozta, amit a paraszt joggal várt tőle, mert a nagy osztozkodásból meg tolakodásból csak kevesek, a lakosok mintegy húsz százaléka jött ki jól, a többiek meg ráfizettek. Nem tudták, mit jelent a tulajdon, a föld, inkább féltek tőle, mert nem értettek hozzá, hát nem is akarták. Többségük, főként a városokba költöző fiatalabbak, bagóért is odaadták a kárpótlási jegyüket, nehogy már parasztnak nézzék őket, és foglalkozni kelljen azzal is. Az öregek meg az olcsón elherdált föld árából hifitornyot ajándékoztak elkényeztetett unokáiknak, amit öt év múlva dobhattak a kukába.

– Megszédültek az emberek attól, amivel a fejüket tömték, meg amit Nyugaton láttak, és azt hitték, kockáztatás meg föld nélkül, valamicske irodai vagy gyári munkából is lehet jól élni – summázza az alpolgármester az ezredforduló hangulatát. – Lehet, de nem olyan jól, mint akik tényleg odatették magukat. Sajnos nekik meg az lett a sorsuk, hogy a kényelmesek elirigyelték tőlük, no nem a munkát, hanem a pénzüket, és brutálisan támadják őket. Ez az új Tisza-divat.

Akár a polgármester, úgy Tardi uram is tudja, mit beszél a maga 62 esztendejével, hiszen családi alapon nem kevesebb mint száz hektáron vet és arat évente, amiből, amint fogalmaz, „tisztességgel meg lehet élni”, a hektáronkénti hozam 150 ezer forint körül billeg. Szerinte ha az unió elvon a földalapú támogatásokból, az könnyen „kicseszhet velük”, habár a legfontosabb az átvételi, a felvásárlási árak stabilitása lenne, magyarán ha a kereskedelem „nem volna közönséges, sarki kokott”. Mint naponta földet túró gazda, azt mondja, hogy a zöldségtermesztés, a fóliázás nálunk valóban az 1980-as években ragadt, és a fokhagymában lát fantáziát, de csak akkor, ha Egyeken dolgozzák fel, és nem adják el ripsz-ropsz az ültetvény végében kamionnal várakozó hiéna kereskedőknek áron alul.

Ha medret vág magának szívósan a remény, a kétkezi munka meg az ipari park Egyeken, akkor csak idő kérdése, és belevésik a falu címerébe is a tojó tyúkot, az acélkonténert meg a fokhagymát. Sőt idővel ha szárnyas oltárt is állítanának az itteniek a Hortobágy kapujába zarándokló idegennek, hát még arra is felkerülhetnének ezen új szentek (csodatévők), a jó Isten szignójával.

Kifelé jövet behúzódunk az oszlopos ámbitus adta árnyékba egy cigaretta erejéig. Tardi, utalva a füstre, leleményesen jegyzi meg, hogy a vidék a Fidesz által jutott igazán szabad levegőhöz, ezért hat esztendeje úgy döntött az egykori Kádár-katona, hogy jelentkezik, vennék fel a pártba. És úgy is lett! – teszi hozzá dr. Miluczky –, mert a paraszt marad a Fidesznél.

– Sőt, kétharmaddal vagy anélkül, de győzni fogunk – emel a téten Tardi. – Mert a magyar paraszt mindig keresztény, jobboldali volt, és ha fejre akarják ejteni a pestiek, akkor is a talpára esik.

A csikkünk elhamvadt, az autónk elindult. Egyenesen Pestnek.