Visszatérhet a rák egy egyszerű náthától?

Ártalmatlannak tűnő légúti fertőzések – például megfázás, influenza vagy akár a COVID-19 – képesek lehetnek újraéleszteni a szervezetben rejtőző, „alvó” rákos sejteket – állapították meg egereken végzett kísérletek során. Az első eredmények szerint ez a jelenség akár az emberek esetében is bekövetkezhet, ami komoly kérdéseket vet fel a daganatos betegségeken már átesettek jövőbeli kockázatai kapcsán.

A rák legyőzése után nem minden rosszindulatú sejt pusztul el véglegesen – egy részük szunnyadó állapotban maradhat jelen a test különböző szerveiben, például az agyban, a májban vagy a tüdőben. Bár látszólag inaktívak, ezek a sejtek évekig vagy akár évtizedekig is fennmaradhatnak.

A Nature folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a gyakori légúti fertőzések – például az influenza vagy a koronavírus – olyan immunválaszt váltanak ki, amely aktiválhatja ezeket a lappangó sejteket.

Ezek a sejtek csendben elbújva várnak akár hosszú éveken át, de máig nem volt világos, mi indítja be újra őket – mondta James DeGregori, a Colorado Egyetem kutatója. Arra voltunk kíváncsiak, vajon egy tüdőt érintő fertőzés képes lehet-e aktiválni őket – és a válasz az, hogy igen, ráadásul elég drámai módon.

A kutatás új megvilágításba helyezi a rákos megbetegedések kiújulásának lehetséges okait. Lehet, hogy egy egyszerű nátha vagy egy enyhe COVID-fertőzés is kiválthatja a rák visszatérését? És vajon hogyan befolyásolja mindezt az immunrendszer működése?

A rejtett veszély: vírusok és alvó ráksejtek

DeGregori és kutatócsoportja laboratóriumi egereken vizsgálta, hogyan reagálnak a szunnyadó daganatos sejtek az influenza és a SARS-CoV-2 vírus jelenlétére. Olyan egerekkel dolgoztak, amelyek genetikailag hajlamosak voltak mellrákra. A fertőzés hatására a tüdőben megbúvó ráksejtek aktiválódtak és szaporodni kezdtek.

Emellett egy, a világjárvány idején készült nagyszabású felmérés is alátámasztja: embereknél is hasonló folyamatok játszódhatnak le. Korábban már ismert volt, hogy a gyulladás – akár bakteriális fertőzés vagy dohányfüst által kiváltva – reaktiválhatja a rákos sejteket. Most az is világossá vált, hogy a légzőszervi vírusfertőzéseknek is lehet ilyen hatásuk.

A vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy bár a sejtek a fertőzés elmúltával ismét inaktívvá váltak, a fertőzés idején számottevő növekedést mutattak. A vírusfertőzés idején ezek a sejtek aktivizálódnak és gyorsan osztódni kezdenek, de később visszahúzódnak – csakhogy ekkorra már többszörösére növekedtek – magyarázta DeGregori.

Az IL-6: egy kettős természetű molekula

A háttérben egy jól ismert immunfehérje, az interleukin-6 (IL-6) áll, amely kulcsszerepet játszik a szervezet fertőzésekre adott válaszában. Normál esetben ez a molekula segíti a szervezetet a gyógyulásban. Azonban, ha alvó ráksejtekkel kerül kapcsolatba, kedvező feltételeket teremthet azok újraéledéséhez.

A szervezet egy teljesen normális eszközét használják ki a rákos sejtek: az IL-6 által kiváltott gyulladásos környezet elősegíti a szaporodásukat és terjedésüket – mondja DeGregori. Így a rák gyakorlatilag eltéríti az immunválasz mechanizmusait, hogy saját előnyére fordítsa őket.

Embereknél is előfordulhat? A koronavírus és a szunnyadó ráksejtek lehetséges kapcsolata

Bár a tudósok egyelőre nem tudják biztosan, hogy a rákból felgyógyult embereknél a légúti fertőzések ugyanúgy képesek-e aktiválni a szunnyadó daganatsejteket, mint az állatkísérletek során, az első kutatási eredmények alapján ez nem kizárható. Két különböző rákos betegeket nyilvántartó adatbázis elemzése ugyanis kimutatta: összefüggés lehet a koronavírus-fertőzést követő tüdőáttétek és a rákos eredetű halálozások számának növekedése között.

Az Egyesült Királyság Biobankjának adatai szerint azoknál a személyeknél, akiket már legalább öt évvel a járvány előtt diagnosztizáltak daganatos betegséggel, és később megfertőződtek COVID-19-cel, kétszer akkora volt a rákos halálozás aránya, mint azoknál, akik nem kapták el a vírust. Egy másik vizsgálat – amely kifejezetten emlőrákos pácienseket követett – közel 50 százalékos növekedést mutatott ki a tüdőáttétek kialakulásának kockázatában koronavírus-fertőzés esetén.

Miért nehéz legyőzni az „alvó” rákos sejteket?

Julio A. Aguirre-Ghiso, a Cancer Dormancy Institute vezetője, aki szintén részt vett a kutatásban, arra hívja fel a figyelmet, hogy a szunnyadó ráksejtek viselkedése eltér a klasszikus tumorsejtekétől. Éppen ezért sokszor elkerülik azokat a kezeléseket, amelyek a gyorsan osztódó sejtek ellen hatékonyak.

„A legtöbb terápiás módszer az aktívan osztódó sejteket célozza – ezek a lappangó sejtek viszont nyugalomban vannak, így könnyen elkerülik a pusztulást” – magyarázza Aguirre-Ghiso. Ez az oka annak, hogy még a remisszióban lévő betegeknél is visszamaradhatnak ezek a veszélyes sejtek.

A kutató szerint ugyan sok páciens teljes életet élhet úgy, hogy szervezetében szunnyadó daganatsejtek vannak, de egyes esetekben ezek „felébredhetnek”. Vannak, akiknél a sejtek már a reaktiválódás küszöbén állnak, és ilyenkor egy gyulladásos folyamat – például egy fertőzés – elindíthatja a folyamatot, ami végül tüneteket vagy akár halálos kimenetelű betegséget is okozhat. Másoknál viszont több fertőzés is lezajlik anélkül, hogy a rákos sejtek teljesen aktiválódnának – tette hozzá.

Miért fontos az óvatosság a rákos betegeknél?

Akárhogy is, a kutatók úgy vélik, hogy a COVID-19-hez és influenzához hasonló fertőzések komoly kockázatot jelenthetnek a daganatos betegségen már átesett emberek számára. A fertőzés által kiváltott gyulladás ugyanis megnyithatja az utat a szunnyadó sejtek növekedése előtt – akkor is, ha ezek később visszatérnek inaktív állapotukba.

Habár nem ismert pontosan, hány rákos betegnél maradnak életben ilyen „alvó” sejtek, a jelenlegi kutatások alapján indokolt lehet óvintézkedéseket tenni. A megelőzés különösen fontos lehet a visszaesés kockázatának csökkentésére.

„Egyértelmű, hogy azoknak, akik rákkezelésen estek át – különösen, ha az immunrendszerük is érintett –, érdemes naprakészen tartaniuk védőoltásaikat” – hangsúlyozza Dr. Edwin Ostrin, a texasi MD Anderson Rákközpont pulmonológusa, aki nem vett részt a tanulmányban, de támogatja az óvatosságot.