Tudjuk-e jól használni a telefonunkat?
Vele kelünk, vele fekszünk
Szinte észrevétlenül hozzánk nőtt az okostelefon az elmúlt években. A napi tapasztalatot most egy kutatás is igazolta: a legtöbben tényleg csak akkor nem babrálják a készüléküket, amíg alszanak.
Nemhogy a mindennapjaink, de nem túlzás azt mondani, hogy az életünk minden egyes pillanatának részévé vált az okostelefon. Ha magunkon ezt nem is észleljük annyira – a kütyüzéssel kapcsolatban éppen az az egyik legnagyobb probléma, hogy az önreflexiót is tompítja –, elég csak körülnéznünk: az utcán, a közlekedési eszközökön, a kávézókban és éttermekben, az irodákban és szinte bármilyen munka közben szinte kivétel nélkül a telefonjukba bújó vagy azt legalábbis folyamatosan a kezük ügyében tartó embereket látunk. Még nagyobb baj, hogy otthon, a négy fal között sincs ez másként, ami sok család életét bolygatta fel a közelmúltban. Miközben ugyanis a hipergyorsan fejlődő technika az információszerzés, a kapcsolattartás és az ügyintézés korábban nem tapasztalt lehetőségeit nyitotta meg előttünk, az utóbbi évtizedben mind több kutatás és tanulmány mutatott rá a folyamatos online jelenlét káros hatásaira.
Szinte mindenki
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss kutatása pontosan ezt a szemmel látható jelenséget igazolta. Tudniillik azt, hogy mára ismeretlen fogalommá lett a pihenőidő a mobiltelefon-használatban: csak akkor „alszik” a telefon, amíg a használója is alszik. „Jó eséllyel nincsen olyan technológiai innováció az emberiség történetében, amely ennyire rövid idő alatt és ilyen szerves módon vált az emberek mindennapi életének részévé. A fiatalok és a fiatal felnőttek körében az okostelefon használata napjainkra lényegében megközelítette a száz százalékot” – állapították meg a tavaly nyári vizsgálatból készült, a napokban publikált tanulmány szerzői. Az NMHH megbízásából készült kutatásban a résztvevők egy online kérdőívet töltöttek ki, illetve egy okostelefonos alkalmazás segítségével átlagosan 17 napon keresztül vizsgálták a részletes applikációhasználati szokásaikat. A válaszolók 1113-an voltak, eredményei a 16–35 éves magyar lakosságra nézve reprezentatívnak tekinthetők. Közülük 235-en vettek részt az Android rendszerű telefonokon keresztül megvalósított szoftveres adatgyűjtésben.
A kutatásban részt vevők átlagosan csupán napi hét és fél órát töltöttek úgy, hogy nem használták aktívan a telefonjukat. Ez az időszak jellemzően az éjszakai alváshoz köthető, de – mint a tanulmány szerzői is leszögezték – ez nyilvánvalóan nem minden esetben jelent tényleges pihenést. Az adatok alapján a legtöbb ember inaktív ideje 6,5 és 9 óra között váltakozik, de előfordulnak kiugró esetek is, amikor valaki alig négy órára (!) teszi le a telefont. Fontos megállapítása a kutatásnak, hogy a nemek és az életkor szerinti különbségek elenyészőek, lényegében minden csoportban mindössze hétórányi telefonmentes időszak figyelhető meg.
A nap során először leggyakrabban reggel 6 és 8 óra között nyúlunk a készülékhez, utoljára pedig főként este tíz és éjfél között. Jóllehet sokan csak reggel nyolc után aktiválják először a telefonjukat, az utolsó használatban egyértelmű csúcs rajzolódik ki este tíz óra körül. Külön érdekes, hogy reggel öt és 9 óra között minden egész óránál látszik egy kisebb kiemelkedés az adatokban. Ez vélhetően arra utal, hogy az emberek többsége egész órára állítja be az ébresztőt (jellemzően a telefonján), és annak jelzése után valószínűleg szinte rögtön el is kezdi használni az eszközt. A nők jellemzően valamivel korábban kezdik nyomkodni a készüléket, a férfiak kicsivel később – este ugyanakkor éppen fordítva, inkább a férfiak kütyüznek kicsivel tovább. Ezzel az „eltolódással” lényegében ugyanolyan hosszú napi átlagos használat jön ki a két nem esetében.
Menekülési út
A „reggeli rutin” a legtöbbeknél a Facebook vagy a Messenger elindításával kezdődik, de a kor és a nem jelentősen befolyásolja ezt a sorrendet. A 16–19 évesek körében például az Instagram a legnépszerűbb ébresztő, míg az idősebb korosztályokban előtérbe kerülnek az e-mailek és a híroldalak is. Vagyis míg a fiatalabbak ébredés után gyakran gyors, képi tartalmakat keresnek, az idősebbek inkább információval vagy üzenetváltással indítják a napot.
A közösségi média használata és a mentális egészség közötti kapcsolat vizsgálata a kutatás egyik kulcskérdése volt. Az eredmények azt mutatják, hogy a nyomott érzelmi állapot – például szorongás vagy depresszió – összefügg bizonyos használati mintázatokkal: ezekben az esetekben a közösségi média inkább önreprezentáció, identitáskeresés vagy menekülés eszköze. Ezzel szemben azok, akik pozitív érzelmekről számoltak be, kevésbé használják ezeket a platformokat amolyan menekülési útként. A szoftveresen mért adatok alapján az is kiderült, hogy míg a fiatalabbak (16–24 évesek) körében nem figyelhető meg érdemi eltérés a képernyőidő és a mentális állapot között, a 25–34 éves korosztályban egyértelmű tendencia mutatkozik: minél magasabb a negatív érzelmi index, annál hosszabb a napi képernyőidő – akár másfél órás különbséggel is. A fiatalabb deprimált csoportban a TikTok dominál, a Messenger vagy az Instagram háttérbe szorul. Az idősebbeknél viszont a Facebook és a YouTube használata ugrik meg jelentősen ilyen érzelmi állapotban.
Csak 14 éven felülieknek
Jóllehet fiatal felnőttek életét is rendkívüli mértékben befolyásolja a folyamatos telefonhasználat, mégis azt látjuk, hogy idehaza is mind kisebb korban kapnak a gyerekek saját okoseszközt. Holott ma már a legtöbb témával foglalkozó szakértő egybehangzóan arra figyelmeztet, hogy 14 éves korig ne legyen saját okostelefonja egy gyereknek, 16 éves korig pedig kerülje a közösségi médiát. Erről beszélt lapunknak korábban Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő is, aki szerint „ez nem azt jelenti, hogy például ne használhatna hagyományos készüléket, de olyat, amely internetezésre alkalmas, nem volna szabad megvenni ennél fiatalabbaknak saját használatra”. (Okostelefon, buta gyerek, Demokrata, 2025. március 12.)
Ezzel együtt Koltay András, az NMHH elnöke nemrég arról beszélt, hogy ma Magyarországon a gyermekek 75 százalékának már tízéves korára van saját használatú telefonja, a nyolcévesek közül pedig minden harmadiknak. Amerikában ez már egy évtizede is így volt, nem véletlen, hogy főként a tengerentúlon kezdték el egyre alaposabban vizsgálni a telefon, illetve a közösségi média hatását a gyerekek mentális egészségére. Az Egyesült Államokban már 2016-ra a tinédzserek 79 százalékának volt okostelefonja, a 8–12 éves gyerekek 28 százalékának szintúgy.
Jonathan Haidt A szorongó nemzedék című könyvében különböző felméréseket vizsgálva azt igazolta, hogy a „majdnem állandóan” internetezők aránya megdöbbentő mértéket öltött 2010 után a tizenévesek körében, és ez lehet a magyarázat a serdülőkori mentális egészség hirtelen összeomlására. A neves amerikai szociálpszichológus kimutatta, hogy a kamaszkori súlyos depresszió, a szorongás, az önsértések, sőt az öngyilkosságok aránya is 2010 és 2015 között ugrott meg (és maradt azóta is a korábbiaknál magasabb szinten) – éppen abban az időszakban, amikor tömegével kezdett terjedni az okostelefon.
