A Harry Potter-könyveket lehet szeretni vagy nem szeretni, egy dolgot azonban nem lehet elvitatni tőlük. Kimondják azt az alapigazságot, hogy félelmeinktől csak akkor szabadulhatunk, ha megnevezzük azok okozóját. Ezt jó, ha szem előtt tartjuk, ha meg akarjuk érteni, miért került Magyarország a globális erők célkeresztjébe, miért akarnak minden eszközzel eltiporni bennünket.

A fő gonosz persze a miniszterelnök, aki kimondta: a népvándorlók tömegei pusztán a nemzetállamok felszámolásának eszközei. Segédcsapatok, amelyek az Európai Egyesült Államok létrehozását szolgálják, hogy a káosz és az őslakosok jogainak csökkentése révén zavartalanul ki lehessen fosztani a kontinens országait, miután felszámolják az utolsó védvonalat jelentő állami szuverenitásukat.

Ebben a küzdelemben nekünk szerencsénk van. A magyar kormány és a mára mértékadónak számító értelmiség bizony megfogalmazta, milyen erők állnak velünk szemben, mitől kell tartanunk, milyen eszközeink vannak a harc megvívásához. George Soros személyében még arca is lett azoknak a globális érdekcsoportoknak, amelyek évtizedek óta munkálkodnak az új birodalom felépítésén, s amelyek annyi időn át homályban voltak.

S mert megneveztük a PC nevében megnevezhetetlent, az európai polgárok közül is egyre többen ébrednek rá, mi folyik körülöttük. Pártjaikat, mozgalmaikat persze általában populistának, antidemokratikusnak, sőt fasisztának kiáltja ki a fősodratú média szerte a világon, akkor is, ha szabad választások által kerültek a parlamentekbe.

De hiába. A szellem kiszabadult a palackból. A magyar választók bebizonyították ország-világnak, hogy van más út a jövőbe, mint amit az úgynevezett liberalizmus és a nyílt társadalom bajnokai sugallnak. Igaz, ők most rettegnek, gyűlölködnek, és utolsó erejükkel káoszba akarják taszítani az országot. Félelmük indokolt, hiszen az a hír járja, hogy nemcsak a választók, hanem gazdáik is le akarják váltani őket. Mi azonban egyelőre nyugodtan alhatunk.

A kormány ezúttal valóban a helyén van.