Tiszteletteljes főhajtás az egyik legnépszerűbb hazai író előtt
Nemere és Fazekas: ötven évnyi kultikus pályafutás és egy elegáns album (Galériával!)
A Nemere-akták nem csupán retró hangulatot árasztó képregénygyűjtemény, de tiszteletteljes főhajtás is az egyik legnépszerűbb hazai író, továbbá az egyik legnépszerűbb magyar rajzoló munkásságának közös metszete előtt. A sci-fiket és politikai szállal kiegészített akcióthrillereket, valamint egy történelmi háttér előtt zajló kalandot tartalmazó, összesen nyolc történetet magában foglaló antológia új életre kelti a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek Nemere–Fazekas-képregényeit, igényes kiadásban, két utószóval kiegészítve.
Nemere István 1974-től 2024-ig tartó alkotói pályájának öt évtizede alatt nem kevesebb, mint nyolcszáz (!) könyvet írt. Átlagosan tehát nagyjából három hét alatt készült el eggyel, a konkrét időráfordítást tekintve viszont nemegyszer előfordult, hogy ennél rövidebb idő – tíz nap, két hét – alatt jutott el a nyitó mondat első szavától az utolsó bekezdést lezáró pontig. Napi penzuma negyvenezer karakter volt, ez – átlagos sorhosszúsággal és másfeles sortávolsággal számolva – mintegy 13-14 oldal szövegnek felel meg. Fazekas Attila – Korcsmáros Pál és Zórád Ernő mellett – az egyik legismertebb hazai képregény-rajzoló. Első munkája 1972-ben jelent meg, és ’74-től mondhatja magát főállású képregénykészítőnek. Több, mint félévszázados alkotói pályafutása során összesen nyolc Nemere-könyv képregényváltozatát készítette el. Ezeket válogatta egybe a V26 kiadó a közelmúltban megjelent, új kötetében.
Az igényes kiállítású, keménytáblás könyvben sorakozó papírmozik terjedelmüket, oldalbeosztásukat, vagy éppen egyes paneljeik tartalmát tekintve megegyeznek a forráskiadványban annak idején megjelentekkel. Az albumban ugyanakkor nagyobb méretben, könnyebben áttekinthető panelekkel, jobban kivehető rajzokkal szerepelnek, míg a papír minősége sokkal jobb, mint amivel az eredeti változatokat közlő kiadványok annak idején jelentkeztek. (Erről olvasóink is meggyőződhetnek: cikkünket nem csak az albumban látható panelekkel illusztráljuk, de néhány, annak idején a Fülesben megjelent sárgás képkockát is közlünk, hogy legyen összehasonlítási alap – a szerk.)
Mindennap merénylet
A Mindennap merénylet eredetileg 1978/79-ben futott a Fülesben. Könyvalakban csak a nyolcvanas évek közepén került a boltokba, vagyis az adaptáció megjelenése megelőzte az alapjául szolgáló regényét: Cs. Horváth Tibor a regény kézirata alapján alkotta meg a képregényváltozat szövegkönyvét. A történet szerint egy önkéntes testőrcsapatnak egy fiktív latin-amerikai ország reformpolitikusának életét kell megvédenie: Augusto Sindero – az egységfrontba tömörült baloldali pártok jelöltjeként – megnyerte a választást, így ő lenne a következő államelnök, csakhogy ellenfelei elhatározták, hogy kiiktatják a képből.
A testőrök nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy kijuttatják a fővárosból, átvészelik vele az előttük álló néhány napot, majd a beiktatási ceremónia kezdetére a parlamentbe kísérik. Csakhogy mindezt könnyebb elhatározni, mint megtenni: a leendő vezető ellenlábasai eltökéltek, bérgyilkosaik kitartóan próbálkoznak.
A Mindennap merénylet tehát politikai háttér előtt játszódó akcióthriller: oldalain élénk tempóban követik egymást az üldözések és különféle összecsapások. Nemcsak Nemere István igazolta e művel, hogy remek érzéke van a filmszerűen pergő, izgalmas történetek megalkotásához, de Fazekas is, hogy kitűnően ért az ilyenek illusztrálásához: az általa komponált jelenetek lendületesek és dinamikusak – összességében egy le nem forgatott, ám láttukra a befogadó képzeletében lejátszódó akciófilm jeleneteit idézik.
A küzdelem hevességét az új elnök nyugalma ellensúlyozza: Sindero higgadt, igazában – és nézetei helyességében – biztos értelmiségi, amit megjelenése is igazol: kockás zakót, szemüveget és magasra fésült hajat viselő férfiként lép az olvasó elé. Politikai programja – az ültetvények, ipari üzemek és bankok államosítása – ma, a fogyasztói kapitalizmus korában nem feltétlenül magától értetődő, de a hetvenes évek végén, a Kádár-kori Magyarországon egy ilyen jellegű történet csakis ilyen politikai alapállással jelenhetett meg, máshogy nem láthatott volna nyomdafestéket.
Az űrkalózok fogságában
Az űrkalózok fogságában 1979-ben debütált a Fülesben, és a könyvben később hatkötetesre bővülő Lars, Don, Ariel sorozat nyitó epizódja, a Műkincsrablók a kisbolygón feldolgozása. A regényfolyam három kiskamasz kalandjait követi nyomon a XXIV. században: Larsét, Donét és Arielét. A papírmozi-változatban Arielának hívják a legfiatalabbat, Cs. Horváth Tibor tehát megváltoztatta a nemét, bizonyára azért, hogy a befogadó egy ifjú hölgyet is a főszereplők között udhasson. A képregény 2360-ba kalauzolja az olvasót. A történet szerint az Astrea űrállomás bányászrobotjai megkezdik egy közeli aszteroida ásványkincseinek kitermelését, de az egyik masina meghibásodik, és a helyzet rendezésére űrhajó indul az Astreáról.
Bár Larsnak, Donnak és Arielának az űrállomáson kellene maradniuk, túlságosan unatkoznak ahhoz, hogy betartsák a szabályzatot, vagy engedelmeskedjenek a szüleiknek. Elkötik hát az egyik űrhajót, kiruccannak vele – és végre megadatik nekik a nagy kaland. A kisbolygón, amelyre leszállnak, embert próbáló helyzetbe kerülnek – hogy mifélébe, arról mind a könyv, mind a képregény címe egyértelműen vall –, de ez még nem minden. Önkényes távozásuk ugyanis megoldhatatlannak tűnő, súlyos probléma elé állítja az űrállomás személyzetének felnőtt tagjait, így az őket fenyegető veszély elhárításával is meg kell próbálkozniuk…
A legfiatalabb karakter nevének és nemének megváltoztatása nem megy a történet élvezhetőségének rovására. Az már valamivel zavaróbb, hogy a szöveg és a képi ábrázolás nincsenek összhangban: Cs. Horváth Tibor többször is a „kislány” szót használja, amikor Arieláról beszél, a paneleken viszont egyértelműen egy bakfis látszik. És ami szintén feltűnik: a történet túlnyomó része viszonylag lassú, ráérős tempóban bontakozik ki, a végkifejlet viszont kissé elnagyolt. Mintha Cs. Horváth Tibornak mindenképpen harminc oldalba kellett volna sűrítenie a regényt, de a munka megkezdésekor még nem lett volna pontosan tisztában vele, melyik szakasz mekkora terjedelmet kíván majd. A lezárás így kissé kurtára és gyorsra sikeredett.
De így vagy úgy: Az űrkalózok fogságában izgalmas, könnyed hangulatú képregény, amellyel a Nemere–Cs. Horváth–Fazekas-trió igazolja, hogy hármasuk hatásos ifjúsági sci-fik, űrben játszódó kalandtörténetek készítésére is képes. És ha már sci-fi: a rajzok szemléletesen jelenítik meg a késő hetvenes évek űrtechnikáját, az Atalante nevű aszteroida felszínére vivő képkockák grafikai megvalósítása pedig kimondottan izgalmas, impresszív.
A Triton-gyilkosságok
A boltokba 1977-ben került A Triton-gyilkosságok regényváltozata, képregény-adaptációja 1980-ban látott napvilágot a Népszavában. A 2428-ban játszódó történet központi alakja Bolton felügyelő, az Europol nyomozója, akinek egy furcsa gyilkosság-sorozat tettesét kell kézre kerítenie, aki a jelek szerint elhatározta, hogy a Triton legénységének valamennyi tagjával végez.
Ez az űrhajó korábban azzal a feladattal vágott neki a naprendszeren túlra vezető útjának, hogy a Földhöz hasonló, lakható bolygót találjon, ahová az emberiség egy része átköltözhet. Az űrben azonban baleset érte, így az expedíció megszakította az utat, hogy tagjai kijavítsák a hajóban keletkezett hibákat. E célból leszálltak egy közeli bolygóra, amely – legnagyobb meglepetésükre – lakhatónak bizonyult! Így a legénységnek nem volt más dolga, mint hogy tudassa a Földdel a jó hírt. Igen ám, csakhogy a nemrégiben felfedezett, lehetséges új otthon – az úgynevezett X-bolygó – adatai a visszafelé vezető úton eltűntek a fedélzeti számítógép memóriájából, és a Földre való visszatérés után hullani kezdtek az expedíció tagjai…
A Triton-gyilkosságok tehát sci-fi-krimi, amely olyan, a műfajban gyakran használt motívumok köré épül, mint túlnépesedés és az emberiség új bolygóra költözése. A nagy, ám kissé távoli és elvont célt a bűncselekmény-sorozat közelisége és fenyegető volta ellensúlyozza, így a befogadónak van miért – és kiért – izgulnia.
Jól felépített, megfelelő tempóban, kellő terjedelemben előadott hibrid A papírmozi, a Nemere-képregények egyik legjobbja, amely egyszerre bír futurisztikus, valamint a jövőről alkotott elképzelések létrejöttének idejéről árulkodó – akkoriban kortárs, manapság viszont egyértelműen retró – jelleggel.
A Neutron-akció
A Neutron-akció képregényváltozata szintén előbb készült el, mint ahogy az alapjául szolgáló könyv megjelenhetett volna: a papírmozival már 1980-ban megismerkedhettek az olvasók, míg a regényt csak 1982-ben vehették kézbe.
Az 1997-ben játszódó történet azt meséli el, hogy az e célból felállított válságstáb milyen intézkedéseket tesz egy nagyszabású terrorakció következményeinek elhárítására, valamint kezelésére. Egy anarchista szervezet egyik sejtje ugyanis elrabolt két neutronbombát, míg a másik elfoglalta a Skorpió-4 nevű mesterséges holdat, amely a főváros felett kering, az űrben. És mert a bombákat odafentről is fel lehet robbantani, távvezérléssel, a stáb két csapásirányt határoz meg: a felszínen szeretné megtalálni az eltulajdonított nukleáris fegyvereket, az űrben pedig ellehetetlenítené a terroristák tervének valóra váltását…
A Neutron-akció tehát alapvetően akcióthriller, egy izgalmas és kissé keserű történet arról, milyen könnyen válhat elméleti eshetőségből kétségtelen ténnyé egy nagyváros – és a benne élő több százezer ember – pusztulása. És a katasztrófa végül nem a magas rangú állami tisztviselők hozzáértése, vagy a fanatikus terroristák kétbalkezessége miatt nem következik be: valójában néhány – a szakmája iránt elkötelezett, abban kimagasló teljesítményt nyújtó – férfi és nő profizmusán múlik, nem máson.
A képregény rajzai kifejezően mutatják be, hogy a polgári védelem milyen intézkedéseket tesz a civil lakosság megóvására, a károk lehetséges enyhítésére. Az űrben játszódó jelenetek hitelesnek tűnnek, és úgy általában: mind a szöveg, mind a képek jól érzékeltetik, hogy a fenyegetés árnyékában egyre nő a feszültség, és egyre fokozódik az általános kétségbeesés. Vagyis: a Neutron-akciónak szintén a jól sikerült, emlékezetes Nemere-képregények között a helye!
Időtörés
1984-ben látott napvilágot az Időtörés könyvváltozata, míg a belőle készült képregény ’86-ban tűnt fel a Füles oldalain. A történet 3044-ben kezdődik. A Galpol – vagyis a Galaktikus Rendőrség – észleli, hogy egy Lipp Kilyos nevű történész nem tért vissza az általa személyes vizsgált korból. Adódik a feltételezés: a múltban akar karriert csinálni. És mert ez időtörésnek minősül, a Galpol kéttagú egységet küld vissza az időben, hogy iktassa ki, vagy hozza vissza a a XXXI. századba a törvénysértőt.
Roy Medina felügyelő és társa, Barax tehát 1992-ben találják magukat, egy Bolivaria nevű, fiktív latin-amerikai országban, néhány héttel azelőtt, hogy – a történelem normális menete szerint – forradalom döntené meg a helyi diktatúrát. Az idővonalak összegubancolódásának elhárításán dolgozó párost kisvártatva kellemetlen meglepetés éri: Kilyos ebben a korban nem más, mint Gallego Ramirez, a diktátor, aki alig egy héttel ezelőtt került uralomra!
Ebből nemcsak az következik, hogy az államelnököt kell letartóztatniuk és magukkal vinniük – ami, ugye, nem tartozik a könnyen kipipálható feladatok közé –, de az is, hogy Kilyosnak van valami terve. Kutatóként ugyanis tisztában van vele, hogy belátható időn belül puccsisták ragadják magukhoz a hatalmat, véget vetve az országlásának – mégis ebbe az évbe, ebbe a hónapba és ebbe az országba tért vissza, hogy itt kezdjen új életet. Mit forgathat a fejében?
Az Időtörés tehát sci-fi szállal kiegészített akciókrimi, ám a képregény kísérletet sem tesz arra, hogy bemutassa a XXXI. század világát, vagy a Galpol „időbiztonsági” részlegének működését. Ami pedig a konkrét ábrázolásokat illeti: a rajzok stílusa több helyen karikaturisztikus megközelítésre utal, ami gyengíti a történet akciókrimi-thrilleres hangulatát. És míg a szöveg a 173. oldalon arról informálja az olvasót, hogy „Roy és Barax egyenruhába öltöznek, Kilyosra is uniformist adnak”, ehhez képest a rajzokon ugyanazt az ruhát viselik, amit addig. Mindezek mellett szinte eltörpül, hogy a szerzők meglehetősen súlytalan választ adnak a már említett kérdésre, vagyis hogy Kilyos miért pont ezt az időszakot választotta, hogy beavatkozzon a múltba.
Élni életveszélyes
Nemere 1986-os akciókrimije az Élni életveszélyes , a belőle készült papírmozi 1989-ben jelent meg a Füles oldalain. A történet főhőse Daniel Skagen, a volt kommandós és testőr, aki jelenleg Párizsban működtet toborzóirodát:a harmadik világ országaiba közvetít ki keménykötésű, fegyverforgatáshoz értő férfiakat. Egy napon Pierre Gerradi államügyész látogat el hozzá azzal, hogy a francia állam értesült róla: a Georges Clever nevű férfi – aki az algériai háborúban az OAS tagjaként borzalmas dolgokat követett el az arab lakosság ellen – álnéven él egy Karib-tengeri szigetországban. Őt kellene elfogni és Párizsba szállítani, hogy bíróság előtt feleljen a tetteiért. Skagen vállalja a megbízást: csapatot toboroz, amely a helyszínre utazik, és sikerül kézre kerítenie Clevert. Ám ki is kell juttatni az országból, és Párizsba szállítani, lehetőleg épségben. Danny tehát kénytelen kockáztatni, ha nem akar vesztesként kikerülni a játszmából. Mert a háttérben – ahová nem láthat be – kiélezett hatalmi-politikai játszma folyik, amelyben ő és csapata jelentéktelen gyalogok csupán.
Az Élni életveszélyes Nemere egyik legizgalmasabb akcióregénye – nem véletlen, hogy könyvben összesen kilenc kötetes sorozattá nőtte ki magát az évtizedek során. (A Skagen–Monti-széria legutolsó, 2012-ben megjelent részében már Danny fia a főszereplő.) Ami a papírmozi-változatot illeti: a történet megfelelő tempóban halad előre, a feszültség fokozatosan nő. A rajzok lendületesek, dinamikusak, és ahogy az akciójeleneteket ábrázoló paneleket elnézi, a befogadó szemei előtt ismét filmként kezdhet peregni a képkockák által elmesélt történet, ahogy a Mindennap merénylet vagy a Neutron-akció esetében. Vagyis: az Élni életveszélyes helye a kötet legjobban sikerült, legjobban működő képregényei között van – az olvasó csak sajnálni tudja, hogy a könyvsorozat következő, Csak kétszer halhatsz meg című epizódjából már nem készült papírmozi!
Holtak harca
Szintén 1986-ban látott napvilágot a Holtak harca könyvváltozata. Képregény-adaptációja 1991-ben készült el, és a Fülesben jelent meg, de szövegkönyvét nem Cs. Horváth Tibor, hanem Kiss Ferenc írta. A könyvhöz kapcsolódó hír már-már háttérbe szorítja magát a regényt. Nemere ugyanis nem csinált titkot belőle: szerinte A pusztító című 1993-as amerikai film szkriptje e történeten alapul – csakhogy ő nem bólintott rá a dologra. Vagyis:
Hollywood lenyúlta a sztoriját!
Az ügyben nem született bírósági döntés – ahogy Nemere több interjúban elmondta: sem ideje, sem pénze nem volt arra, hogy az Egyesült Államokban pereskedjen a filmet gyártó Warner Brothersszel –, úgyhogy hivatalos megerősítésről vagy cáfolatról nem beszélhetünk, csupán az író gyanújáról. Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy egy Nemere által felkért, hazai szerzői jogvédő iroda megállapította: a regény és a film cselekménye 75 százalékban azonos!
De a képregényváltozatra rátérve: története Vincent Maaren felügyelő, és Dann Sedym, a zavaros fejű terrorista viaskodásáról szól. A bűnöző végez a felügyelő családjával, majd – álnéven – hibernáltatja magát, a jelenben gyógyíthatatlannak minősített betegség szimptómáival. Az orvosok csak akkor ébresztik fel, amikor már ismerik a gyógymódot a szóban forgó egészségi problémára, addig azonban háborítatlanul alhatja álmát.
Maaren nem tud belenyugodni abba, hogy családja gyilkosa egérutat nyerjen. Elintézi, hogy hasonló módon a jövőbe jusson, és amikor felébred a mélyálomból, meggyőződhet róla, hogy a társadalom jóval észszerűbben működik, a világ pedig jóval kényelmesebb és békésebb hely, mint annak idején volt. Sőt, talán túlságosan is békés: nem tud mit kezdeni az erőszak explicit megnyilvánulásaival. Pedig bőven akad belőlük: Sedym ugyanis – aki két évvel azelőtt kikerült a hibernációból – ott folytatja, ahol a maga korában abbahagyta. Maaren és a terrorista útja tehát ismét keresztezi egymást…
A történet az Időtörés ellentettje – egy bűnöző nem a múltba menekül, hanem a jövőbe, üldözőjének tehát oda kell utána mennie, ott kell kézre kerítenie –, és a képregényváltozat is hasonló benyomást kelt, mint az abból készült papírmozi: a jövőbeni társadalom rajza elnagyolt, míg a történet túlegyszerűsített – igaz, ebben annak is része lehet, hogy terjedelme mindössze huszonhat oldal, nem több. Az akciók persze így is pörögnek, de a képregény jóval kevésbé emlékezetes benyomást nyújt, mint a regény.
A királynő kiszabadítása
A királynő kiszabadítása című képregény Nemere Leszek, mint űzött vad című, 2014-es könyve nyomán készült, amely az író Zsigmond-trilógiájának első kötete. A papírmozi nem a Fülesben jelent meg, hanem a Fazekas Attila által készített képregényeket közlő Botond című magazinban, 2019-ben.
Története 1382-ben játszódik. Ekkor a nemrégiben elhunyt Nagy Lajos király lánya, a fiatal Mária a Magyar Királyság törvényes uralkodója, ám helyette édesanyja, Bosnyák Erzsébet gyakorolja a hatalmat – egészen addig, amíg ismeretlen tettesek mindkettejüket el nem rabolják. A későbbi király, Luxemburgi Zsigmond – aki csak 1387-ben lép majd a magyar trónra – megkéri hű vitézét, Zádort, hogy derítse ki, hol tartják fogva az ország jövőjének szempontjából oly fontos felséges asszonyokat. A vitéz elindul, kisvártatva nyomra akad, és végül nemhogy végrehajtja, de túl is teljesíti a feladatot…
A képregény túlságosan rövid terjedelmű ahhoz, hogy a nyomozás fordulatain és a kalandokon, akciószekvenciákon kívül bármi más is helyet kaphasson benne. A háttér felvázolására ugyanakkor célszerű lett volna némi terjedelmet biztosítani, hiszen a történelemben nem járatos olvasónak a kezdet kezdetén egyáltalán nem világos, ki kicsoda, ki van kivel, és tulajdonképpen miért történik, ami történik.
A rajzok viszont lenyűgözőek: a kötetben szereplők közül e képregény igazolja, hogy Fazekas Attilának a történelmi regények adaptálásához is jó érzéke van: a természeti és az épített környezet, a viseletek, a fegyverek és az állatok ábrázolása meggyőző, a fény-árnyék hatás érzékeltetése – a fehér és a fekete foltok egymás mellé helyezése, komponálása – invenciózussá teszi a paneleket. E papírmozi ugyanakkor arra is alkalmas, hogy emlékeztesse az olvasót: Nemere nem csupán sci-fik, krimik és politikai szállal kiegészített akcióthrillerek szerzője volt, de történelmi regényeké – bár talán akkor járunk el helyesen, ha úgy fogalmazunk: történelmi háttér előtt játszódó kalandregényeké – is. (A könyvsorozat, amelybe négy évvel a halála előtt kezdett bele, szintén ilyen volt: A turul nemzetsége az Árpád-házi királyok korát, tehát az államalapítástól 1301-ig terjedő időszak főbb folyamatait és eseményeit kívánta bemutatni, és végül nyolc kötetet ért meg. Az utolsó posztumusz látott napvilágot.)
A magyar képregény aranykora?
Összegezve: a gyűjteményes albumból kiderül, hogy annak idején milyen képregényeket eredményezett Nemere István és Fazekas Attila alkotói univerzumainak találkozása. Az igényes kiállítású kötet méltó emléket állít az írónak és a rajzolónak, és nem csak azoknak kínál kellemes olvasmányélményeket, akik évtizedekkel ezelőtt találkoztak először e képregényekkel, de azoknak is, akik előzetes ismeretek, korábbi benyomások nélkül veszik kézbe a kötetet.
És bizonyára lesznek olyanok, akikben az átböngészése után felvetődik: lehetséges, hogy a szocialista éra a magyar képregény termékeny és produktív időszaka volt – azzal együtt is, hogy a benne élők és alkotók akkoriban nem érezték aranykornak?
(Fazekas Attila: A Nemere-akták. V26 könyvkiadó, Budapest, 2025. 263 oldal. Ára: 15.900 forint.)
