Máglyatűz Erdélyben

Geopolitikai thriller a Kárpát-medencéből – leginkább így lehetne jellemezni David Autere Máglyatűz – A háború peremén című regényét. A Reakció Kiadó gondozásában idén megjelent történet középpontjában a magyarság sorsa áll.
 

Erdélyben járunk, valamikor a nem túl távoli jövőben. Az éjszakai tisztáson székely fiúk és lányok gyülekeznek, hogy máglyájuk fényével üzenjék az éjszakába összetartozásukat és népük évszázados fájdalmát. A politikai pikniknek egy soviniszta félkatonai alakulat vet véget, amely az államhatalom cinkos hallgatása mellett sújt le a rebellisekre. A tragédiába torkolló éjszaka megállíthatatlan folyamatokba torkollik, amelyek egyik mozgatója egy nyolcvanéves erdélyi-szász származású amerikai milliárdos, aki előrehaladott betegsége miatt az idővel küzdve próbálja még legutoljára letenni névjegyét egykori hazája történetében. No és persze ott vannak a kipróbált zsoldosok, a titkosszolgák, a hackerek és a valóság ihlette politikusok is, akik mind a saját pecsenyéjüket sütögetik az egyre nagyobb lángokkal lobogó máglyatűz felett.

Geopolitikai thriller a Kárpát-medencéből. Legtalálóbban így lehetne jellemezni a Máglyatüzet. A megannyi szálon futó cselekmény során teljes összetettségében tárul elénk Közép-Kelet-Európa kusza, már-már zavaros politikája. Míg a politikai thriller/krimi műfaj legtöbb magyar és külföldi művét rendszerint kiszámíthatóvá teszi az amerikai nagyok által tökélyre fejlesztett elbeszélői kaptafa, addig David Autere írása lépten-nyomon meglepetéseket okoz, a végkifejlet pedig még az utolsó negyedbe lépve sem megjósolható. A feszültség végigkíséri az ötszáz oldalt, átmeneti pihenőket pedig csak a könyv nagyjából negyedét kitevő történelmi és politikai leírások adnak, melyeken keresztül megismerhetjük a tüzeket, melyek a népeket, no meg persze a szereplőket is keményre edzették az évtizedek alatt. Nem túlzás állítani: ami Jókainál a tájleírás, az David Auterénél a politikai elemzés. A regény mögött hosszú évek kutatómunkája rejlik, az átadott tudásanyag mélysége és hitelessége pedig sok ismeretterjesztő munkát megszégyenít. A szerző Odessza társadalomrajzától az Irakban munkálkodó biztonsági cégek világán át az erdélyi történelemig minden taglalt témában mély ismeretekről tesz tanúbizonyságot.

Olyannyira, hogy az olvasó egy idő után akarva-akaratlanul azon kezd morfondírozni, hogy vajon ki lehet a szerző az írói álnév mögött – egyéb információ híján csak sejteni lehet, hogy Autere civilben a tudományos élet világából érkezett. Minderre az is bizonyíték, hogy nélkülözi a műfajban sokszor megszokott politikai és ideológiai sallangokat. Ahogy a valóságban, az eseményeket itt is érdekek, kész helyzetek, véletlenek és személyes célok alakítják. A könyv tartalma ily módon kontrasztban van a figyelemfelkeltő borítóval, melyen a lángok előtt álló Vlagyimir Putyin (a regényben csak „A Cár”) szemüvegében a magyar és a román Parlament épülete tükröződik. A való életben népszerű összeesküvés-elméletekkel szemben ugyanis a könyvben nem (csak) az orosz elnök mozgatja a szálakat. Csalódni fog tehát, aki a Máglyatűztől szemellenzős orosz­ellenességet, netán oroszbarátságot vár. Autere megértően és realistán áll a pu­tyini Oroszországhoz, azt nem veszélynek, sem önzetlen barátnak, hanem egy önérzetében sebzett birodalomnak tekinti, mely korlátozott lehetőségeihez képest igyekszik visszanyerni őt megillető helyét a világpolitika porondján.

Noha a történet középpontjában a magyarság sorsa áll, feltűnő, hogy igyekszik kerülni az anyaországi belpolitikát. Ezzel a taktikus húzással a Máglyatűz elkerüli a hétköznapok érzékeny témáit, és mindenki számára fogyasztható, izgalmas és tanulságos élményt kínál. Ezzel együtt olyan Magyarország-képet rajzol, amely, akárcsak a való életben, méreteihez képest nagy súllyal képviseli magát a ré­gióban.

Sayfo Omar