Fotó: ShutterStock/Olivier NC
Hirdetés

A szöveg, amely a francia alkotmányba beiktatott „Új-Kaledónia állam” létrehozásáról rendelkezik, tíznapos tárgyalások után született meg a Párizshoz közeli Bougivalban a francia állam, a függetlenségpártiak és az úgynevezett lojalisták (nem függetlenségpártiak) között. A megállapodást azonban Új-Kaledóniában is jóvá kell hagyni, miután az aláíró pártok és mozgalmak belső konzultációt folytattak a tagságukkal.

A legfőbb függetlenségi mozgalom, a Kanak Szocialista Nemzeti Felszabadítási Front (FLNKS) „hivatalosan elutasítja a bougivali megállapodás tervezetét, mivel az összeegyeztethetetlen a mozgalmunk alapjaival és eredményeivel” – jelentette ki szerdán Dominique Fochi, az FLNKS politikai irodájának tagja egy sajtótájékoztatón Nouméában, a terület székhelyén.

Az FLNKS azt kifogásolja, hogy a szöveg, amely egy új-kaledóniai állampolgárság létrehozását, valamint a szuverén hatáskörök (pénzügy, igazságszolgáltatás, rendőrség) átruházásának lehetőségét irányozza elő, nem rendelkezik új népszavazásról a függetlenségről.

A mozgalom elnöke, Christian Tein, „erőltetett megállapodásnak” nevezte az Emmanuel Macron francia elnök által javasolt szöveget.

Nem várva meg a hivatalos állásfoglalást, az illetékes miniszter, Manuel Valls már vasárnap is jelezte, hogy az augusztus 18-i héten Új-Kaledóniába utazik, hogy megpróbálja megmenteni a megállapodást, amely szerinte „történelmi kompromisszum”, „több hónapos munka gyümölcse (…) minden delegációval, beleértve az FLNKS-ét is”.

A FLNKS „óva intette az államot minden újabb erőszakos kísérlettől”, utalva a választásra jogosultak körét érintő reformkísérletre, amely 2024. május 13-án zavargásokba torkollott és hónapokig tartó összecsapásokhoz vezetett. Az összecsapásokban 14 ember életét vesztette és több milliárd euró értékű kár keletkezett a francia tengerentúli területen.

Emmanuel Macron 2024. május 23-án tett látogatást Új-Kaledóniában, ahol bejelentette: elhalasztják a tiltakozásokat kiváltó választójogi reform életbe léptetését.

A kanak őslakosok azután kezdtek tiltakozásba, hogy a francia kormány olyan törvényt kezdeményezett, amely szavazati joggal ruházná fel a legalább tíz éve a szigetcsoporton élőket, ami tovább gyengítené a függetlenségpártiak helyzetét.

Új-Kaledónia 1853-ban lett francia gyarmat, de 1998 óta nagyfokú önállóságot élvez, különleges jogállású tengerentúli területként. Egy 1998-as megállapodás értelmében háromszor lehetett népszavazást tartani a függetlenségről amelyet az őslakos kanakok szeretnének elérni, de ezeken – 2018-ban, 2020-ban és 2021-ben is – a Franciaországhoz való tartozás mellett döntöttek.