Horváth János életműve példát mutat

Horváth János azt a példát adja a számunkra, hogy a demokrácia és a hazaszeretet eszméje mindig csak együttesen képviselhető, a haza és a haladás elválaszthatatlan egymástól – hangsúlyozta a professzor, volt parlamenti képviselő életútját feldolgozó két kötet csütörtöki budapesti bemutatóján Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

A házelnök azt mondta: Horváth János arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy a demokrácia hazaszeretet nélkül mindig meddő, a hazaszeretet demokrácia nélkül pedig mindig önkénybe és kirekesztésbe fullad.

Úgy fogalmazott: Horváth János „rendületlenül mindig középen maradt, a haza és haladás között, kötőerőként. kötőemberként”, hitével, munkájával és életművével „összeköti azt, amit a történelem leginkább szakítópróba alá vetett az elmúlt évszázadban”.

A házelnök hangsúlyozta, ez az esemény „segít a bizonyosság felismerésében egy bizonytalan korban”, a vesztes háborúkkal, milliónyi halottal, idegen megszállásokkal, országvesztéssel, nemzeti megaláztatással, vérbe fojtott forradalommal, önkényuralmi rendszerekkel, „végezetül posztkommunizmussal, jelenkori fejleményként eszeveszett liberalizmussal, fékevesztett globalizmussal terhelt” évszázad után.

Emlékeztetett arra: Horváth János 97 esztendősen láthatja és hallhatja „a nemzeti érdekeinket és önazonosságunkat fenyegető globalizmussal szembeni magyar ellenállás kormányzati cselekvésben testet öltő kordokumentumát és életútjával további ihletet adjon hozzá”.

Kovács Zoltán kormányszóvivő, a rendezvény moderátora Horváth János munkásságát méltatva a 20. századot a hátán hordozó személynek nevezte a politikust.

Zsiros Mária és Menyhárt Ferenc Az életsava-borsa című életregénye és Csúri Ákos Két pogány közt – törhetetlenül című, Horváth János és az ország háza kapcsolatát feltáró kötetének bemutatóján Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke arról beszélt, kettejük ismeretségének „időtlen alapja” a hazatérő-lét.

Mint mondta, a cselekvés emberei számára, amilyen Horváth János is, nem egyszerű döntés volt hazatérni, és pedig nem puszta szemlélőnek, nem finnyás megmondóembernek, „itt sem, ott sem hűségesnek”, hanem alakítónak, ihletőnek, innovátornak, építőnek, újraépítőnek.

Az igazi hazatérő mindig hazahozza tudása, ismeretei, készségei legjavát – jegyezte meg, hozzátéve, a XX. század hazatérőinél ehhez járul még a régiek emlékezete és tisztelete is.

Horváth János a méltatásokat követően arról beszélt, fontosak az alkotó, új gondolatokra és a régiek felülvizsgálatára serkentő viták, megjegyezve, „én nem kerestem a közéletet, engem mindig hívtak a közéletbe”.

Mint mondta, 1956-ban sem elmenekülni akart Magyarországról, a terv az volt, hogy Moszkvában és Washingtonban is felhívják a figyelmet: a két nagyhatalomnak az az érdeke, hogy „helyreálljon Magyarországon az 1945-47-es demokrácia”.

Az 1921-ben született, közgazdász végzettségű Horváth János 1945 és 1947 között kisgazda nemzetgyűlési, majd 1998 és 2014 között fideszes országgyűlési képviselő, 2003-tól a parlament korelnökeként. 1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, emiatt halálra ítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. 1947 elején a Magyar Közösség-ügyben koholt vádak alapján letartóztatták, majd négyévi kényszermunkára ítélték, parlamenti és törvényhatósági mandátumaitól megfosztották. 1951-ben szabadult.

Az 1956-os forradalom leverése után emigrált, előbb Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, majd New Yorkban a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója lett. A Columbia Egyetemen végzett tanulmányainak befejezése után az egyetem oktatója, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdászprofesszora lett. Kutatási területe az infláció, a munkanélküliség, az agrárszféra és a növekedés témakörét ölelték fel.

A rendszerváltás után 1997-ben költözött végleg Magyarországra, a Corvinus Egyetem vendégprofesszora volt. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 2007-ben megkapta az amerikai Truman-Reagan Szabadság Emlékérmét, majd 2011-ben az Amerikai Magyar Koalíció kitüntetését a magyar-amerikai kapcsolatok előmozdításában játszott kiemelkedő tevékenységéért. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki az amerikai magyar emigrációban végzett tevékenysége, a magyar parlamentarizmus legjobb hagyományainak megőrzése, közéleti szerepvállalása, példaértékű életútja elismeréseként. 2013-ban Radnóti Miklós antirasszista díjat, 2014-ben az egykori politikus szellemiségének fenntartásáért, emlékének ápolásáért Bajcsy-Zsilinszky-emlékplakettet, Mindszenty-emlékérmet kapott.

MTI