Balliberális oldalról az április 8-i országgyűlési választások előtt és után is többször hallhattuk, hogy a hazai cigányság többsége azért támogatja a Fidesz–KDNP-pártszövetséget, mert hatott rájuk az úgynevezett „gyűlöletkampány”. A Demokratának roma értelmiségiek nyilatkoztak azzal kapcsolatban, miért szimpatikus számukra a jelenlegi kormány politikája, és melyek azok a cigányság integrációját segítő, elmúlt nyolc évben bekövetkezett pozitív változások, amelyekről az ellenzék egyszerűen nem hajlandó tudomást venni.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Lakatos Pál egykori olimpikont, Európa-bajnoki ezüst- és többszörös bronzérmes ökölvívót komoly szóbeli és írásbeli támadások érték az országgyűlési választások előtt, miután politikai elköteleződése a legnagyobb közösségi portálon közzétett bejegyzései alapján minden ismerőse számára világossá vált. Az egykori sportklasszis saját elmondása szerint mindig is Fidesz-szimpatizáns volt, ám mivel eddig nemigen adott hangot véleményének, nem került kellemetlen helyzetbe. Azt mondja, nagyon elszomorították a történtek, hiszen még barátai között is voltak, akik a véleménye miatt pocskondiázni kezdték.
 

– Érdekes, hogy pont azok fordultak el tőlem az értékrendem miatt, akik a mindennapokban küzdenek a kirekesztés ellen. Több ismerősöm nyíltan „lehülyézett”, volt, aki azt írta, én egy olyan politikai tömörülést támogatok, amelyik engem is kirekeszt, mi több, migránsnak tart a származásom miatt – mondja cinikus mosollyal az arcán az egykori bokszoló. Hozzáteszi, ő ezt sosem tapasztalta, mi több, épp az ellenkezője igaz: jobboldali ismerőseinek többsége felnéz rá, hogy életvitelével példát mutat másoknak is.

– Soha egyik kormány sem támogatta olyan mértékben a magyar sportot, mint a jelenlegi. Csak hogy egyetlen példát említsek: a Vasas ökölvívói néhány évvel ezelőtt egy teljesen új, modern, mindennel felszerelt termet kaptak. A régi, ahol én is edzettem, már olyan állapotban volt, hogy egy-egy nagyobb esőzés során a versenyzők a vízgyűjtő vödröket kerülgették a tréning alatt. Egyébként nem igazán értem, hogy lehet rasszizmussal vádolni a Fidesz–KDNP-t, miközben a magyar pártok közül egyedül nekik van cigány delegáltjuk az Európai Parlamentben.


Tabukat döntöttek le

Forgács István szerint a romák társadalmi felzárkóztatása ma még mindig az egyik legfontosabb feladat Magyarországon. A romaügyi szakértő azért várta és szerette volna a Fidesz–KDNP győzelmét április 8-án, hogy a következő években tovább folytatódhasson az érintett területen megkezdett munka. Az eredmények közül kiemeli a Biztos Kezdet Gyerekházak létrejöttét, az óvoda kötelezővé tételét, a rászoruló gyerekeknek járó ingyenes étkeztetés bevezetését, a tankönyvek ingyenessé tételét, az iskolalátogatás függvényében kapható segélyt, a tanodahálózat létrehozását, az ösztöndíj- és a közmunkaprogram bevezetését, valamint a mindenki előtt nyitva álló szakiskolák létrejöttét.
 

– Az Orbán-kormány pont azt nyújtja a hátrányos helyzetű cigány közösségeknek, amire szükségük van: az élet szinte minden területén felkínálja a választás lehetőségét. Mindenkinek a saját dolga, hogy eldöntse, él-e vele – mondja a szakértő.

Szerinte a kormánypártok legnagyobb eredménye, hogy rengeteg rászorulóval megértették, nem lehet mindig csak mástól várni a segítséget, az előrejutás érdekében az egyénnek is cselekednie kell. Azok életében, akiknek a fejében sikerült elültetni ezt a gondolatot, jelentős változások történtek a közelmúltban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az egyetemre járó roma fiatalok száma megduplázódott az elmúlt években, és jelentősen nőtt a szakmát szerzők száma is.

A szakértő egy korábbi publikációjában arról írt, hogy a kormány fontos tabukat mert ledönteni, milliárdos forrás segíti például, hogy a cigány lányok addig maradjanak az iskolában, ameddig csak tudásuk, szorgalmuk engedi, és a korai gyermekvállalás helyett tanuljanak. Forgács István szerint ezt harminc év alatt egyetlen politikai vezetés sem merte meglépni.

Azzal kapcsolatban, hogy felröppent a pletyka, miszerint a Fidesz sok helyen megvásárolta a vidéki cigányok szavazatait, egy, a munkája során folytatott beszélgetésre hivatkozva reagál a szakértő.

– Ha a cigányok azt látják, hogy egészen elfogadható körülöttük a világ, vagy akár jobb is egy kicsit, mint amilyen tegnap volt, akkor nem akarnak változást. Sem egy kiló krumpliért, sem másért. A férfi elárulta, az ellenzékiek még csak arra sem vették a fáradságot, hogy felkeressék őket, és hazudjanak valamit. Akiket ő ismer, azért tették az ikszet a Fideszre, mert ezt az egy pártot ismerik. Egyértelmű, nyilvánvaló, hogy mit kínál és mit teljesít. A többi pártról semmit sem tudnak. Amit pedig nem ismernek, arra biztosan nem szavaznak.

Lázár János nagy port kavart korábbi megjegyzésével, miszerint a migránsokat legalább annyira nehéz lenne integrálni, mint a 600 éve hazánkban élő cigányságot, Forgács István teljes mértékben egyetért, bár megérti azokat is, akik szerint sokkolóan őszinte volt a miniszter kijelentése.

– Lázár János azt mondta ki, amit szinte minden ember gondol magában, csak nem meri kiejteni a száján. Az ellenzéki szavazók felháborodása innen nézve pedig kétszínű dolog, hiszen az ellenzéki oldalon ennél gyalázkodóbb hangnemben is szólnak sokszor a hazai cigányokról, vagy tesznek elfogadhatatlan kijelentéseket akár a miniszterelnökre, akár más meghatározó politikusokra. Lázár János elnézést kért azoktól, akiket valóban megbántott, de véleményem szerint ezt az inget is csak az vegye magára, akire tényleg vonatkozhat.


A biztonság a legfontosabb

Hasonlóan vélekedik Radics Kálmán nyugalmazott rendőr, a kecskeméti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat el­nöke.

– Magyarország jelenleg a világ egyik legbiztonságosabb országa, ami egyértelműen a jelenlegi kormány érdeme. A Fidesz–KDNP politikájának köszönhető, hogy hazánk mindeddig nem vált bevándorlóországgá. Azt gondolom, az április 8-i győzelemnek köszönhetően ez a nyugalom és béke a jövőben is biztosított lesz – mondja a kecskeméti roma közösségi ház igazgatója, a Hit és Sport Alapítvány vezetője. Hozzáteszi, Magyarország határán belül is vannak megoldásra váró feladatok, ezért nem szabad a nyakunkba venni egy újabb, kívülről érkező problémát. – A cigány társadalom több sebből vérzik. Először ezeket a sérüléseket kellene begyógyítani, erre kellene költeni a rendelkezésre álló adóforintokat, nem pedig az illegális bevándorlók elhelyezésére, felkarolására, ahogyan azt az Európai Unió szeretné.

A roma vezető szerint a hazai cigányság társadalmi felzárkóztatása jó úton jár. Civil szervezetével ő maga is részt vesz ebben a folyamatban: Bács-Kiskun megye székhelyén, illetve annak környékén pályázati források felhasználásával folyamatosan zajlik a közösségfejlesztés, ami az integráció egyik leghatásosabb módja.


A hit magjai

Oláh Anna, Ferencváros önkormányzatának esélyegyenlőségi referense szerint is csak az a járható út, amin jelenleg halad a magyar társadalom. Ha csak saját szülőfalujára, a Pest megyei Tápióbicskére gondol, akkor is hosszan tudná sorolni az elmúlt évek pozitív változásait.
 

– Kiépült a szennyvízhálózat és a helyi temető infrastruktúrája, új óvodát kapott a település, számos közintézmény energetikai felújításon esett át, meg­szépült például a művelődési házunk és a könyvtárunk, utakat hoztak rendbe. Ezek a tények magukért beszélnek – mondja a szakember. Hozzáteszi, munkája során azt tapasztalja, hogy a cigányság integrációját illetően is pozitív változások történtek, ami véleménye szerint nagyrészt az állam által jelentős mértékben támogatott cigánypasztorációnak köszönhető, hiszen a cigányok jelentős része nyitott a hit felé.

– Ha szélesebb körben sikerülne elszórni a hit magjait, vagyis minél több testvérünket tudnánk evangelizálni, akkor felgyorsulhatna a felzárkóztatás folyamata, hiszen látjuk, hogy a „megérintett” emberek a többiekhez képest merőben más életvitelt folytatnak, nem esik nehezükre a társadalmi normák szerint élni.

Oláh Anna szerint a szocializmus alatt szőnyeg alá söpörték a cigánykérdést, évtizedeken keresztül nem foglalkoztak ezzel a problémával, így az egyre nagyobb és nagyobb méretet öltött. Sajnos a rendszerváltás után is sokat kellett várni arra, hogy érdemi változások történjenek, ám szerencsére a nemzeti kormány, ha lassan is, de beindította a gépezetet.

– Az egyik kerületi iskolában, ahol szerencsém van közösségi órákat tartani, azt tapasztalom, hogy a pedagógustársak emberfeletti munkát végeznek annak érdekében, hogy segítsék a szociális deficittel érkező fiatalok beilleszkedését a többségi társadalomba. Nagyon örülök annak, hogy a kormány kötelezővé tette az óvodát minden harmadik életévét betöltött gyereknek, hiszen minél előbb kezdődik meg a szocializációjuk, annál sikeresebb lesz.

Az esélyegyenlőségi referens szerint örömteli tény, hogy egyre több az olyan roma ember, aki példát mutat társainak, de üdvözölendő az is, hogy a magyar társadalom egészét nézve szintén történt egy olyan mentális változás, ami ösztönzőleg hat a cigányságra.

– Analfabéta szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot Tápióbicske cigánytelepén. Borzasztó szegénységben nevelkedtem, sokáig cipő nélkül jártam iskolába. Az egyik órán a pályaválasztásról volt szó, és mivel az utolsó padban ültem, volt időm infót gyűjteni a többiektől, kinek mi a célja a jövőben. A legtöbben azt mondták, szeretnének leérettségizni. Öntudatos lány voltam, én sem adhattam lejjebb. Az osztályfőnököm azonban hitetlenkedve legyintett. „Oh, az Oláh család…” – mondta. Hosszú évek múlva összetalálkoztunk, és amikor elmeséltem neki, hogy az általános óta két főiskolai és egy egyetemi diplomát is szereztem, könnybe lábadt szemmel kért bocsánatot tőlem, amiért megbélyegzett annak idején, és megfogadta, soha többé nem lesz ilyen előítéletes. Azóta is nagyon jóban vagyunk, folyamatosan érdeklődik irántam – mondja az egygyermekes édesanya, kétunokás nagymama, akiről saját környezete is példát vett: lánya számára már egyértelmű volt, hogy felsőfokú végzettséget szerez.

– Ki is vagyok én? Isten gyermeke, egy magyar szívű, cigány lelkű nő, aki imádja a hazáját. Soha nem gondolkoztam azon, hogy külföldre költözzek, már csak azért sem, mert akkor nem tudnám végezni azt a missziót, amit vállaltam. Ehhez pedig sosem kaptam annyi erkölcsi támogatást és biztatást, mint az elmúlt nyolc évben. Ezúton is szeretném ezt megköszönni az egész hazai cigányság nevében.

Szencz Dóra