Láthatatlan kórokozók: mennyire veszélyesek a nyilvános vécék?
Gyakorta felmerülő kérdés, vajon mennyire lehetnek higiénikusak a nyilvános vécék, és talán mindannyian éreztük már azt a szorongást, ami egy idegen helyen lévő, láthatóan nem makulátlan mellékhelyiségbe való belépéskor hatalmába kerít bennünket. A félelem, miszerint a nyilvános vécék valamilyen rettegett, szexuális úton terjedő vagy más fertőző betegséget okozó kórokozókat hordoznak, mélyen gyökerezik a köztudatban. A BBC Future cikke a higiéniával kapcsolatos mítoszoknak járt utána.
A cikk szerint, bár elméletileg lehetséges, hogy valaki összeszedjen valamilyen betegséget egy vécédeszkáról, a kockázat a valóságban elenyészően alacsony. Ennek fő oka, hogy a legtöbb kórokozó, beleértve a szexuális úton terjedő betegségekért felelős baktériumokat és vírusokat, nem sokáig marad életben a gazdaszervezeten kívül, különösen nem egy olyan hideg, kemény felületen, mint egy vécéülőke.
A cikkben megszólaló Jill Roberts, a Dél-Floridai Egyetem közegészségügyi és mikrobiológiai professzora kiemeli, hogy a gonorrhoea vagy a chlamydia kórokozók nem képesek huzamosabb ideig túlélni ilyen körülmények között. Hozzátette, a fertőzés csak abban az esetben fenyegetne, ha valaki szinte azonnal, kézzel vagy vécépapírral átvinné valaki más friss testnedveit az ülőkéről a saját nemi szervére. A szakértő felhívja a figyelmet, hogy ha a vécédeszkáktól valóban könnyen el lehetne kapni különféle nemi betegségeket, akkor azok minden korcsoportban feltűnnének, még olyanoknál is, akik korábban nem éltek nemi életet, ami az orvosi tapasztalatok alapján nem fordul elő.
A vérrel terjedő betegségekkel való megfertőződés esélye hasonlóan csekély. A professzor rámutat: ha valaki más vére lenne a vécéülőkén, az valószínűleg feltűnne, így elkerülhetnénk a vele való érintkezést. Mindenesetre nemi aktus vagy fertőzött injekciós tű használata nélkül a vérrel terjedő kórokozók nem képesek könnyen átjutni egyik szervezetből a másikba.
A húgyúti fertőzések esélye is rendkívül alacsony egy nyilvános illemhelyen. Egy húgyúti fertőzést csak akkor lehetne elkapni, ha valaki székletet juttatna az ülőkéről a húgycsőbe, amely fertőzéshez ráadásul jelentős mennyiségű székletre lenne szükség.
Jill Roberts megjegyzi: sokkal valószínűbb, hogy valaki a saját hátsó felének nem megfelelő törlése miatt kap el húgyúti fertőzést.
Még a norovírusok és az adenovírusok – amelyek gyomor-bélrendszeri tüneteket okozhatnak – is elsősorban úgy terjednek, hogy miután megérintettük a fertőzött vécédeszkát, az arcunkhoz vagy szánkhoz érünk.
A valós kockázat a nyilvános illemhelyeken nem a comb és a fenék vécédeszkával való közvetlen érintkezéséből ered. A szakértők szerint a legnagyobb veszélyt a kéz jelenti, amely a vécéöblítés során levegőbe kerülő apró részecskékkel, illetve a vécéülőke és a vécépapír-tartó érintésével szennyeződik be, majd ezek a kórokozók a kéz segítségével jutnak a szájba, az orrba, vagy a szembe.
Önmagában a vécéülőkékkel kapcsolatos aggodalmaink alaptalanok, viszont sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a megfelelő kézhigiéniára. Az alapos szappanos kézmosás – különösen a vécéhasználat után – sokkal hatékonyabb védelem a fertőzésekkel szemben, mint a vécédeszka letörlése vagy letakarása. A legtöbb ember, mielőtt elhagyja a mellékhelyiséget, nem mos kezet elég alaposan, ami a legfőbb forrása a baktériumok és vírusok továbbadásának.
A vécédeszkákon található baktériumok többsége nem jelent veszélyt az egészségre, és az emberi szervezet képes hatékonyan védekezni ellenük. Az E. coli, Salmonella, Shigella és Streptococcus baktériumok, amelyek a székletben előfordulhatnak, csak akkor jelentenek veszélyt, ha a szájba jutnak. A nyilvános vécékben a valós veszély nem az ülőkén, hanem a helyiség egyéb felületein, például a kilincsen vagy a csapokon található kórokozókból ered, amelyek sokkal nagyobb koncentrációban vannak jelen.
A vécéülőkékkel kapcsolatos félelem inkább érzelmi, mintsem tudományos alapokon nyugszik. Az emberek általában jobban tartanak a látható, tapintható szennyeződésektől, mint a mikroszkopikus kórokozóktól, még akkor is, ha a valós veszély épp az utóbbiakból fakad. A nyilvános vécék sokkal tisztábbak, mint ahogyan azt a legtöbben gondolnánk, és a felületük olyan anyagokból készülnek, amelyek gátolják a kórokozók szaporodását. Ráadásul az emberi bőr is rendkívül hatékony védelmet nyújt a fertőzésekkel szemben, így a kockázat még tovább csökken.
A vécédeszkáktól való félelem nagyrészt megalapozatlan, és egyfajta „városi legenda”. A BBC Future cikke a megfelelő kézhigiénia fontosságát hangsúlyozza a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszerként a betegségek elkerülésére. A félelmeink persze nehezen múlnak el, és ha valaki nyugodtabbnak érzi magát attól, hogy letörli az ülőkét, vagy vécépapírt helyez rá, akkor tegye csak, de tudnia kell, hogy erre nem elsősorban a betegségek elkerülése, hanem a lelki békéje miatt van szükség.
