Dél-zalai pillanatképek
Malom, bivaly, kisvasút
Zala szívünknek kedves vidék, családi okokból érzelmi kötelékek is fűznek ide. Most mégsem rokonlátogatóba mentünk, hanem a történelmi vármegye déli végein kalandoztunk.
Például a kedves Szécsiszigeten. Ez a nem egészen 200 lelkes falu a Vendvidéki-dombságban eredő és a Murába torkolló Kerka folyó partján, erdős dombok ölelésében található. 1403-ban Luxemburgi Zsigmond király adományozta Felsőlendvai Széchy Miklósnak, a veszprémi püspökség uradalmi kormányzójának, az adománylevélben említik először írásban Zygeth néven, 1574-ben pedig a birtokos után Zechyzygeth formában szerepel egy okiratban. Széchy Miklós 1437-ben várkastélyt építtetett itt, ez átalakításokkal, kissé megkopva ma is áll, Andrássy-Szapáry-kastély néven tisztelik. Szécsisziget a XVII. század végén lett a Szapáryak birtoka, miután I. Lipót király I. Szapáry Péternek adományozta a törökellenes harcokban tanúsított hősies helytállásáért.
Fia, II. Szapáry Péter építtette a falu gyönyörű, a Szent Kereszt tiszteletére szentelt barokk templomát 1750 és 1760 között. A templom különlegessége a főoltár mögött megbújó purgatórium-szoborcsoport. Az orgona 1763-ban épült, Anton Römer grazi mester keze munkáját dicséri. Ma is szépen szól, tanúsítjuk.
A XIX. század első felében házasság folytán az Andrássyak lettek Szécsisziget urai, a jeles főúri család 1945-ig volt a település birtokosa.
A kastély mellett a falu legfontosabb látnivalója a műemlék vízimalom, amelyben ma néprajzi és malomtörténeti múzeum található.
Feltűnő, hogy a lapátkerekek – egyiküket a rajta olvasható véset tanúsága szerint korondi mesterek készítették – kiszáradt árok fölé lógnak. Egykor itt folyt a Kerka vize, ám idővel elterelték. A folyón valaha 90 vízimalom őrölte a gabonát, veszedelem esetén pedig vastag falaik védelmet is nyújtottak a helybélieknek.
A malom mellett jó ízléssel Pajta Kávézó épült, ahol néprajzi témájú kiadványok és környékbeli termelők borai, magolajai, szörpjei, ilyen-olyan termékei is kaphatók. Szombatonként pedig termelői piac várja a malom kertjében az érdeklődőket.
Szécsiszigeten bivalyrezervátum is van, ezt a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. Látványosak is, persze, az állatok, de fontosabb, hogy karban tartják a legelőket.
A falunak saját futballcsapata is van, a Szécsisziget SE. 1991-ben alakult Szécsiszigeti Községi Sportkör néven, majd, miután a futballnak egy időre vége lett, 2004-től Szécsiszigeti Kulturális és Sport Egyesület néven működött, megszervezve például az azóta hagyománnyá lett Szapáry Napok rendezvényt. Ennek gazdája aztán a Szapáry Egyesület lett, a sportegyesület tetszhalott állapotba került, mígnem 2018-ban egy, a faluból Esztergomba elszármazott, ott vendéglőt üzemeltető, idén július elején sajnos elhunyt vállalkozó, Szokoli Ferenc kezdeményezésére ismét lett futballcsapat, és a focipálya is megújult. Pályázati forrásokból és szponzori segítséggel kulturált öltözőt alakítottak ki, néhány tucat fős lelátót emeltek, még egy kis eredményjelzőt is elhelyeztek a pálya sarkában. A területet bekerítették, a kapu mögött játszóteret építettek, szóval ide meccsre járni valóban családi program lehet. A szécsiszigeti zöld-fehér csapat a Zala vármegyei harmadosztályban vitézkedik, pályája megye I-es hitelesítést kapott a Magyar Labdarúgó Szövetségtől, szurkolóinak még saját sálja is van.
Szécsiszigetről sokfelé lehet csillagtúrázni, itt van mindjárt a Csömödéri Állami Erdei Vasút, amely több vonalon mintegy 110 kilométer hosszan zötyögi be a zalai dombokat. A kocsik leginkább az erdészet által kitermelt fát szállítják, de 33 kilométeren Lenti és Kistolmács között utasokat is visznek. Mi Lentitől Csömödérig és vissza döcögtünk, és nem bántuk meg. A lenti végállomáson vasúttörténeti és erdészeti kiállítás is van, útközben pedig megcsodálhattuk a zalai erdőket, és néhány őzzel is találkoztunk.
Elmentünk Bázakerettyére is. Ez a falu ezen a néven 1937 óta létezik, előtte Báza és Kerettye is külön falu volt. Mindkettő neve szláv eredetű, bazga horvátul, bezeg szlovénül bodzát jelent, krtica horvátul, krt szlovénül pedig vakondot – ez ismerős lehet a cseh kisvakond-rajzfilmekből.
A falu kis túlzással az érdektelenségbe veszne, ha 1923-ban az Angol-Perzsa Olajtársaság nem kezd kutatófúrásokba Kerettye határában. De kezdett, és bár nem járt sikerrel, mások is kedvet kaptak az olajkereséshez. Az 1931-ben angol és amerikai tőkéből alapított Európai Gáz és Villamosanergia Társaság (European Gas and Electric Company, Eurogasco) 1937. február 9-én eredményesen megtalálta hazánk első kőolajmezőjét. Így vált Bázakerettye a magyar olajipar bölcsőjévé, amint azt a település ipartörténetét őrző, a feltáró vállalat főgeológusáról elnevezett dr. Papp Simon Emlékpark hirdeti. A történelem szomorú fintora, hogy mivel a második világháború idején hadiüzemnek nyilvánították Bázakerettyét, így az hadicélponttá is vált. 1944. június 30-án amerikai bombázók mintegy 700 bombát dobtak a falura, a légiterroristák támadása 14 ember életét követelte.
Bázakerettye ennek ellenére 1970-ig lendületesen fejlődött, ám a rendszerváltozással a magyar olajipar hosszú időre elveszítette jelentőségét. Bázakerettye szerencséje, hogy az 1990-es években termálvizet találtak a település fölötti dombon, ahol hangulatos strandot és termálfürdőt alakítottak ki, így a turizmusnak nagy szerepe van a helyiek megélhetésében. Mi pedig megérdemelt fürdőzéssel pihenhettük ki a környék felfedezésének fáradalmait.
