Sokan arra törekednek, hogy az öregedés folyamatát minél tovább késleltessék – nem véletlen, hogy az öregedésgátló termékek piaca, amely jelenleg 40 milliárd dollárra tehető, 2032-re várhatóan eléri a 60 milliárd dollárt. A hosszú távú fiatalság reményében az emberek ránctalanító készítményeket, különféle táplálékkiegészítőket használnak, és intenzív edzésprogramoknak vetik alá magukat.

Hirdetés

Bár az öregedést sokszor problémaként kezelik, a tudomány mai álláspontja szerint ez a folyamat sokkal rugalmasabb, mint korábban hittük. Eric Verdin, a kaliforniai Buck Öregedéstudományi Intézet vezetője szerint nincs egyetlen meghatározható biológiai határvonal, amely egyértelműen elválasztaná a középkort az időskortól.

„Az egyének közötti eltérések rendkívül nagyok” – mondja Verdin, aki az időskor megítélésében inkább a biológiai életkort részesíti előnyben, vagyis azt, hogy milyen állapotban vannak a sejtek és szövetek, szemben a naptári korral, amely csupán az eltelt éveket számszerűsíti.

Ez a megközelítés egyre inkább megkérdőjelezi a hagyományos szemléletet. A Psychology and Aging című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az a korhatár, amely felett valakit idősnek tekintenek, folyamatosan emelkedik.

Kapcsolódó cikkünk

A középkorú és idős felnőttek manapság fiatalabbnak érzik magukat, mint ugyanebben az életkorban élők egy-két évtizeddel ezelőtt – derül ki Markus Wettstein, a berlini Humboldt Egyetem kutatója által vezetett vizsgálatból.

Az egyik magyarázat a jelenségre az, hogy az emberek általánosságban hosszabb ideig élnek. Ugyanakkor a tanulmány arra is rámutat, hogy a társadalom – különösen a nyugati kultúrkör – gyakran borúlátóan szemléli az öregedést.

„Az emberek igyekeznek késleltetni az időskor eljövetelét, mivel nem szívesen lépnek be ebbe a gyakran negatív jelentéstartalommal felruházott életszakaszba” – írták Wettstein és kollégái a National Geographic-nak küldött elektronikus levelükben.

Mi tekinthető öregségnek?

Az emberiség történelmének jelentős részében az időskor fogalmát az határozta meg, hogy az egyén mennyire volt képes hozzájárulni családja és közössége életéhez, munkájához.

A 19. század végén és a 20. század elején azonban – főként a nyugati világban – a nyugdíjba vonulás elterjedésével az életkor vált elsődleges mérőeszközzé, háttérbe szorítva az egyéni képességek jelentőségét.

Bár 2026-tól az Egyesült Államokban a hivatalos nyugdíjkorhatár 67 évre emelkedik, az amerikai állampolgárok átlagosan már 62 évesen visszavonulnak. Ekkortájt tekinti őket a legtöbb hatóság és intézmény idősnek. A 60–65 év közötti tartomány évszázadok óta viszonylag stabilnak mutatkozik, még akkor is, ha az életkilátások jelentősen javultak, és az emberek számos társadalmi és gazdasági változáson mentek keresztül.

Az életkor előrehaladása továbbra is az egyik legerősebb rizikófaktor a nem fertőző betegségek – így a daganatos megbetegedések, a cukorbetegség vagy az Alzheimer-kór – kialakulása szempontjából.

A legtöbb idős ember életének jelentős szakaszát érintik ezek az egészségügyi kihívások. Egyes becslések szerint az Egyesült Államokban a 60 év feletti felnőttek közel 95 százalékának van legalább egy krónikus betegsége, míg 80 százalékuknak kettő vagy több.

Mindezek ellenére a friss kutatások szerint a kronológiai életkor nem feltétlenül alkalmas az időskor meghatározására. Valójában az emberek eltérő időpontokban léphetnek be az időskorba – saját szubjektív megélésük szerint.

Az is tény, hogy az öregedéstől való félelem nem új keletű, azonban az életkorral kapcsolatos sztereotípiák az elmúlt két évszázad során egyre negatívabbá váltak. Ezt a jelenséget egyes szakértők már globális identitásválságként is értelmezik.

Az Egészségügyi Világszervezet figyelmeztet: az életkori megkülönböztetés – legyen az akár annyi, hogy fiatalabb munkavállalót részesítenek előnyben, vagy egy idős embert kezelnek tiszteletlenül – súlyos következményekhez vezethet, beleértve a társadalmi elszigetelődést, az egészségi állapot romlását és a korai halálozást is.

Becca Levy, a Yale Egyetem epidemiológia és pszichológia professzora – aki nem vett részt a fenti tanulmány elkészítésében – pályafutásának nagy részét az időskorral kapcsolatos hiedelmek hosszú távú hatásainak vizsgálatára szentelte. Eredményeit Breaking the Age Code című könyvében foglalta össze.

Idős ember Thai Chi gyakorlatokat végez. Fotó: ShutterStock/ TonyV3112

„A negatív életkori hiedelmek rosszabb fizikai, mentális és kognitív egészségi állapothoz vezethetnek” – mondja Levy. Ezzel szemben a pozitív önkép kedvező hatással lehet az általános egészségre. Egy korábbi elemzése szerint az életkor miatti előítéletek évi 63 milliárd dollár gazdasági veszteséget jelentenek az Egyesült Államok számára.

„Az öregedés megítélését erősen befolyásolja a kultúra” – hangsúlyozza Verdin. „A nyugati társadalmak a fiatalságot részesítik előnyben, míg a keleti kultúrákban – például Kínában vagy Koreában – az időskor a bölcsesség szimbóluma, amelyet tisztelet övez.”

Újragondolt időskor – A tudomány szerint később kezdődik, mint hinnénk

Az öregedés folyamata iránti tudományos érdeklődés az elmúlt évszázadban látványosan felerősödött. Befektetők és kormányzati szereplők egyaránt milliárdokat fordítanak a hosszú élet kutatására, amely új megvilágításba helyezte az időskor biológiai és társadalmi kérdéseit.

A sejtek ma már képesek újraprogramozódni, hogy visszanyerjék fiatalos működésüket. Kísérleti gyógyszerek eltávolíthatják azokat az idősödő, gyulladást keltő sejteket, amelyek akadályozzák a szervezet optimális működését. Emellett bizonyos táplálkozási beavatkozások – például az időszakos böjt és a kalóriabevitel korlátozása – a kutatások szerint hozzájárulhatnak az élettartam meghosszabbításához.

A tudományos áttörések ellenére a kutatók továbbra sem értenek egyet abban, hogyan definiálható pontosan az öregedés – és hogy mikor is kezdődik valójában.

Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy jelenleg nincs egyértelmű módszer az öregedés mérésére. Az emberi szervezet különböző ütemben öregedhet, attól függően, milyen életkörülményeket és eseményeket élt át. Egyes meghatározó tapasztalatok – például a tartós stressz vagy egy krónikus betegség – képesek felgyorsítani a biológiai öregedés ütemét.

Noha az élet során vannak mérföldkövek – mint például a serdülőkor vagy a menopauza –, az öregedésnek nincsenek mindenki számára azonos, univerzális markerei.

(A kutatások szerint például egy terhesség is növelheti a biológiai életkort.)

Az öregedés tehát egy összetett, többlépcsős folyamat, amely során a szervezet sejtjeiben és szöveteiben fokozatosan károsodások halmozódnak fel. Ez a fokozódó romlás idővel zavarokat okozhat a test normális működésében.

Az elmúlt három évtizedben a kutatók olyan mérőszámokat kerestek, amelyek pontosabban képesek meghatározni egy adott személy biológiai életkorát. A fizikai erőnlét, a vérzsírszint (lipidprofil), valamint a DNS-károsodás is potenciális biomarkereknek számítanak. Ennek ellenére jelenleg nincs elfogadott standard eszköz az egészséges öregedés mérésére.

„Az öregedés nem egyik napról a másikra következik be” – mondja Eric Verdin. „Egy folytonos állapotváltozásról van szó, amely nehezíti a pontos meghatározást.”

Kik azok a „szuperidősek”?

Miközben minden ember másképp öregszik, akadnak olyanok, akik 70 éves koruk felett is fiatalosak, aktívak és jó egészségi állapotnak örvendenek. Őket nevezi a tudomány „szuperidőseknek”. E különleges csoport tagjai egyre nagyobb figyelmet kapnak a kutatásokban.

Verdin és kollégái abban bíznak, hogy e személyek tanulmányozásával sikerül meghosszabbítani mások egészségesen eltöltött éveit – vagyis azt az időszakot, amelyet krónikus betegségek nélkül élnek meg.

(Az öregedésnek ráadásul lehetnek váratlan egészségügyi előnyei is – ezeket a tudomány is vizsgálja.)

A becslések szerint 2050-re a világ népességének egyharmada 60 év feletti lesz. Ez a demográfiai átrendeződés sürgetőbbé teszi az öregedéssel kapcsolatos kutatásokat, mint valaha.

„Remélem, hogy a munkánk hozzájárul ahhoz, hogy az emberek több egészséges évet nyerjenek az életük során” – fogalmaz Verdin. – „Ha ez sikerül, akkor talán a társadalmi hozzáállás is változhat, és kevesebben tekintenek majd negatívan saját öregedésükre.”